insanity ✨ hemmings

vingt-neuf

A vacsora után, mikor már mindenki hazament, akkor Luke felpofozott. Vártam már, hogy megbüntessen, s miután két percig ordított velem, megütött, majd elment. Ennél azért többre vártam. És amikor ez a gondolat átsuhant az agyamon, megütközve meredtem magam elé. Mikor szoktam hozzá, hogy így viselkedjenek velem? És miért várom el, hogy nagyobb büntetést kapjak? Azt hiszem, én is kezdtem megőrülni.
Szükségem volt valakire, aki meg tudott nyugtatni, még ha nem is mondhattam el semmit. Erre pedig Jacobnál nem volt alkalmasabb személy. Másnap szinte rohantam az egyetem felé, majd idegesen vártam, míg eljött az előadás kezdete, viszont Jacob nem volt sehol. Csalódottan csóváltam meg a fejem, miközben egy óriásit sóhajtottam. A gombóc a torkomban egyre fojtogatóbbá vált.
A következő napon hiába vártam, Jacob megint nem jött el. És az azutáni napon sem. Aggódni kezdtem miatta, s mikor a jövő héten sem láttam őt, akkor sejtettem,  hogy valami nincs rendben. Majdnem egy hónapig játszottam ezt. Jacobot vártam, aki soha nem került elő. Üzenni vagy hívni nem tudtam neki, mert Luke elvette a telefonom.
Végül aztán megembereltem magam, és az információs hölgynél megkérdeztem, nem tud-e valamit Jacobról.
- Mr.Wesley egy hónapja elhagyta az egyetemet - jött a megdöbbentő válasz.
Nem értettem. Miért ment el? Hiszen annyiszor mondta, mennyire imádja ezt a helyet! Talán megutált? Nem, az nem lehet, Jacob mindig nagyon rendes volt velem. Azonnal tudta, ha valami nincs rendben, a múltkor azért is jött utánam....
És akkor bumm! Hirtelen minden világossá vált. A kezem ökölbe szorult, és éreztem, hogy dühtől könnyek gyűlnek a szemembe. Ezt mégis hogy képzeli? Elüldöz mindenkit mellőlem, aki valaha fontos volt számomra.
Rekordgyorsassággal értem haza, Luke pedig szokás szerint otthon volt. A laptopján dolgozott, mikor megálltam előtte. Felvont szemöldökkel pillantott rám, az arckifejezése viszont rögtön keményebb lett, mikor meglátta az ábrázatomat.
- Mi a gond, April?
- Mi a gond? Mi a gond??! - kezdtem hisztérikusan kiabálni. Elegem volt mindenből. - Majd én elmondom mi a gond. Mit csináltál Jacobbal? Miért ment el? Tudom, hogy te tehetsz róla, ne merj hazudni nekem!
- Úgy gondoltam, hogy Jacob sokkal jobban örülne, ha Amerikában tanulna - mondta olyan nemtörődöm módon, amitől még idegesebb lettem.
- Mióta ilyen fontos neked, hogy mi jó Jacobnak? - vágtam rá. - Úgy tudtam, utálod őt. Te mindenkit utálsz, aki a közelembe kerül. De ezt nem teheted meg. Torkig vagyok veled. Egy hülye marionett bábu lettem, aminek te húzogatod a zsinórjait. Máskor meg engem használsz a saját box zsákodnak. Ha pedig olyan kedved van, akkor úgy viselkedsz, mintha semmi nem történt volna. Elegem van a hangulatingadozásaidból. Rohadtul elegem van mindenből - kiabáltam, miközben könnyek szántották végig az arcom. - Gyűlöllek. Gyűlöllek, amiért ezt teszed velem - suttogtam.
Azt éreztem, hogy mentem kiszakad a mellkasom, így az ajtó felé rohantam, nyomomban Luke-kal, aki elkapta a karom, de én a lábammal ágyékon rúgtam, majd feltépve az ajtót kiszaladtam az éjszakába.