The Moon's Daughter (TW + D.H.ff)

2.rész

  Reggel borzalmasan fájó fejjel keltem, de legalább nem emlékszem semmire. Kikeltem az ágyból és lementem a földszintre. Eric már lent ült és csak engem nézett. Ennek meg mi baja?!
-Minden rendben?-kérdezte.
-Persze miért mi lenne?-kérdeztem vissza.
-Nem emlékszel a tegnapra?-válaszolt nekem kérdéssel.
-Nem, de megmagyaráznád miért kéne emlékeznem?-feleltem én is kérdéssel.
-Nem, mert el akartad felejteni és úgy tűnik sikerült is, ezért nem akarom felidézni.-mondta és kiment a konyhából.
Bevettem egy fájdalomcsillapítót és visszamentem a szobámba. Kikészítettem a ruhám és bementem a fürdőbe. Megmostam a fogam Kivasaltam a hajam és felöltöztem. Elég meggyötörtnek néztem ki, ezért korrektor is használtam a szempillaspirál és a tus mellé. Miután ezekkel készen voltam bepakoltam a táskámba és elindultam az iskolába. Mikor beértem még volt 20 perc, ezért megkerestem Emmát. Lent volt a büfénél.
-Szia.-köszöntem oda neki, mert nem vett észre. Ő válaszul csak megölelt.
-Mi a baj?-kérdeztem rá.
-Hogy hogy mi a baj? Ezt tőlem kérdezed? Én teljesen jól vagyok, de te egyáltalán nem.-válaszát hallva minden emlék visszajött. William és az a kis ribi. Érdekes. Nem könnyek gyűltek a szemembe, hanem nagyon ideges lettem. Ilyen sem történt még. El akartam szökni mindenkitől távol. Egyedül akartam lenni. Elengedtem Emmát és a szemébe néztem.
-Én teljesen jól vagyok.-válaszoltam.
-Ezt csak mondod. Tudom, hogy nem vagy jól.-válaszolt.
-Mondom, hogy jól vagyok.-emeltem kicsit feljebb a hangom.
-Rendben akkor ma délután menjünk el a parkba és fagyizzunk egyet.-mosolyodott el.
-Oké, benne vagyok.-vigyorogtam rá én is. Felmentünk az osztályba és leültünk egymás mellé. Matek óra volt az első. Eléggé unalmas volt. Mikor William oda akart jönni hozzám Emma mindig bevágott elé és elvitt valahova. Az órák nagyon unalmasak voltak. Mikor vége volt az utolsó órámnak, hazamentem egy kicsit pihenni a park előtt. Lefürödtem, felvettem egy kényelmesebb ruhát és pihentem. 4 órakor elindultam a park felé. Út közben észrevettem pár ismerős embert, de nem foglakoztam velük csak menetem tovább. Emma már ott volt a fagyizónál.
-Szia.-köszöntem oda neki mosolyogva.
-Szia Lexi! Jó, hogy itt vagy, mert már alig bírtam, hogy ne egyek a fagyikból. Olyan jól néznek ki. Gyere kérjünk gyorsan.-szólt és már indult is a pénztár felé.
-Jó napot!-köszönt a kiszolgáló. Nagyon vigyorgott Emmára. Úgy tűnik tetszik neki. Emma is nagyon vigyorog. Lesz itt valami. Érzem, hogy ide sokat founk járni.
-Jó napot! Egy gombóc csokit és egy vaníliát kérek. És te Lexi?-kérdezte végig a fiút bámulva-
-Ugyan ezt kérem.-nevettem el magam Emma viselkedésén.
-Ma a vendégeim vagytok.-mondta a fiú levakarhatatlan vigyorral a száján.
-Köszönjük.-szólaltam meg, mert Emma nem bírt a bámulásból kiszakadni. A srác odanyújtotta nekünk a fagyit. Mgeköszöntük és mentünk leülni egy padra.
-Emma mi volt ez a nyálfolyatás a srácra?! Tetszik neked?-támadtam le a kérdéseimmel.
-1.Nem folyattam a nyálam és 2.szerintem igen méghozzá nagyon.-válaszolta meg a kérdéseimet. Bezsélgettünk és közben megettük a fagyinkat, Emma megszerezte a srác telefonszámát és megtudta a nevét miszerint a fiút Liamnak hívják. Mikor kibeszélgettük magunk hazamentem és lefürödtem és fogatmostan majd mentem lefeküdni, mert nem voltam éhes. Könnyedén elaludtam, mert fárasztó napom volt.