The Moon's Daughter (TW + D.H.ff)

1.rész

A telefonom hangjára keltem, amin a kedvenc zeném ment ébresztőnek. Jól aludtam, ezért egyszerűen felugrottam az ágyból és mint egy részeg, táncolni kezdtem. Mikor vége lett a zenének és újra kezdődött volna, de én kinyomtam. Kimentem a fürdőbe, fogatmostam és felkentem magamra egy kis sminket (szempillaspirál, tus). Miután ezzel végeztem bementem a szobámba és előkeresten az ünneplőmet.
Nem vittem túlzásba egy fehér ujjatlan pólót és egy fekete gatyát vettem fel. Ehhez felvettem egy lakk fekete topánkát, egy szív alakú nyakláncot és egy karkötőt. Miután elkészültem lementem a konyhába. A bátyám már lent volt és reggelizett.
-Jó reggelt.- köszöntem én, mert úgy tűnt, hogy nem vett észre.
-Neked is hugi.-köszönt és egy puszit nyomott a homlokomra.
Elindultam a hűtő felé, hogy egyek valamit, de egy cetlit pillantottam meg rajta. Az állt rajta,hogy: ,,Gyerekek ma korán kellett bemennünk apátokkal és későn érünk haza. Kaja a hűtőben és pénz a konyhaszekrényben. Szeretünk titeket, Anya."
Odaadtam a testvéremnek, hogy ő is olvassa el, majd felmentem a szobámba, összepakoltam a tatyóm és elindultam suliba, mert Eric még sehol nem tartott. Hosszú séta után beértem a suliba. Mikor beléptem a terembe 2 szem rögtön rám szegeződött. Az egyik a legjobb barátnőmé volt a másik meg a barátomé. Odamentem először a barátnőmhöz mentem, aki egy óriási öleléssel fogadott.
-Szia Lexi, annyira hiányoztál.-köszönt oda nekem barátnőm, miután elengedtük egymást.
-Szia Emma, te is nekem.-ült ki egy vigyor az arcomra.
-Nem akarlak feltartani, de óraán beszélgetünk, most viszont menj, mert valaki már nagyon-nagyon vár.-hajolt oda a fülemhez és ezt a mondatod így mondta el. Megfogadtam a tanácsát és William felé indultam, akinek egy ravasz vigyor volt az arcán. Ahogy odaértem, megfogta a derekam és odahúzott magához. Egy szenvedélyes csókot adott. Természetesen viszonoztam neki. Mikor elváltak ajkaink csak egymást néztük és nem zavart minket a sok szempár ami rénk szegeződött.
-Örülök, hogy látlak.-törte meg a csendet.-Gyönyörű ez a ruha.
-Én is örülök. Köszönöm.-mosolyodtam el. Mikor szóra nyitotta volna a száját, a tanár lépett be az ajtón.
-Gyerekek irány le az udvarra, kezdődik az évnyitó.-ezzel kiment az osztályból, mi meg elindultunk az udvar felé. Mi Williammal kézen fogva mentünk le. Szokás szerint az igazgató unalmas és hosszú beszédét hallgathattuk meg az alsósokat énekelni, mert ez általános és gimi egyben. Mikor ennek végre vége volt felmentünk órára és a tanár azt mondta, hogy ezen a napon még szabadfoglalkozás, de előtte elmondja az órarendet. A nap elég unalmasan telt. Emmának meséltem a nyaram, aztán ő is midnent elmondott. Délután Wiliammel mentem haza, mert Emmának közbejött valami. Mikor a ház elé értünk megszólaltam.
-Nem akarsz itt maradni estére?-kérdeztem, mert jó lenne vele lenni.
-Nem lehet. A szüleim akarnak valamit, csak nem udom mit, viszont megpróbálok holnap itt maradni.-válaszolt szomorúsággal a szemében.
-Rendben.-adtam egyszerű választ, majd be akartam menni, de visszarántott és egy érzelemmel teli csókot adott.
-Remélem nincs harag.-mosolyodott el.
-Nincs.-válaszoltam, aztán elköszöntünk és elment. Mikor bementem nem találtam otthon senkit, ezért felmentem a szobámba, bepakoltam holnapra. Úgy döntöttem, hogy kimegyek egyet futni, mert mostanában elhanyagolom a formában maradást (ezt jól elmagyaráztam). Felvettem egy futócuccot és elindultam. A parkba mentem, mert ott van egykijelölt futóhely ahova szoktam járni. Út közben összefutottam Emmával.
-Szia csajszi. Hogy hogy itt?-kérdeztem, mikor ő is futásba kezdett.
-Szia. Csak kijöttem sétálni. És te?-válaszolta meg a kérdésem.
-Csak futni volt kedvem, de most, hogy itt vagy már nincs kevem-mosolyodtam el. Emmával sétáltunk 5 percig mikor azt vette észre, hogy megfeszül, de próbálja elrejteni.
-Emma mi a baj?-kérdeztem, mert furcsáltam a viselkedését.
-Lexi menjünk innen kérlek.-ezt a válaszát nagyon furcsáltam, ezért abba az irányba néztem amerre ő. Már értem miért akarta, hogy elmenjünk. Egyszerre lettem szomorú, dühös és rettentően felment az adrenalin szintem. William csókolózott a suli egyik legocsmányabb csajával. Elindultam felé. Emma próbált megállítani, de nem jött össze neki.
-A szüleiddel akarnak valamit igaz? Hogy vagy erre képes?!-kérdeztem a sírás küszöbén, de nem akartam gyengének tűnni.
-Lex ez nem az aminek látszik ő támadott le én nem akartam.-kezdett el dadogni. Nem tudtam semmi mondani csak egy akkor pofont kevertem le neki, hogy ő azonnal odakapta a kezét, de mikor akartam neki még egyet adni valaki lefogott. Egy gyors pillantást vetettem hátra. Eric. Mit keres ez itt?!
-Engedj el! Megölöm!-Folyt le az arcomon egy könnycsepp.
-Lexi nyugodj le menjünk haza.-nem értem hogy tud ilyen nyugodt lenni. Sírva borultam Eric vállára. Megtörtem. Még nem sírtam. Megfogta a kezem és elindultunk haza. Otthon nem bírtam tovább, elindultam a hűtő felé. Elővettem egy nagyon erős alkoholt, de valaki kivette a kezemből.
-Ez nem megoldás- hallottam meg a bátyám hangját.
-Kérlek. Muszáj elfelejtenem-megadta magát és visszaadta az üveget. Felmentem vele a szobámba és leültem az ágyra. Ahogy eszembe jutott, hogy William mit csinált, meghúztam az üveget. Mire észbekaptam, már nem volt semmi az üvegben. Már nem vagyok józan azt érzem. Elindultam lefele a lépcsőn, de mikor leakartam tenni a harmadik lépcsőfokra a lábam, valahogy kigurult alólam és a maradék rész gurulva tettem meg.
-Eric adj még a kicsikéből.-szólalok meg, miközben próbálok felállni.
-Hugi minden rendben?- kérdezi mit sem törődve az én kérdésemmel.
-Igen csak adj még olyan csodalöttyöt.-válaszoltam neki elég érdekes formában.
-Nem, viszont felkísérlek, hogy aludj egyet.-majd megfogja a kezem és felfelé kezdett el húzni.
-Nem vagyok álmos csak szomjas. Eressz el semmi szükségem rád te csak arra vagy jó, hogy csicskáztassalak.-és itt valamiért elnevettem magam, de Eric felrángatott engem a szobámba és befektetett az ágyba. Már majdnem elaludtam mikor csengetést hallottam. Nagy nehezen párszor elesve lementem az ajtóhoz és kinyitottam. Nem hittem a szememnek. Vissza akartam csukni, de nem engedte.
-Beszélnünk kell.-szólalt meg a volt barátom.
-Bocs de most felejtettelek el és semmi,kedvem megint rád gondolni, úgyhogy menj el.-válaszoltam neki.
-Te berúgtál miattam? Mindenet elbasztam.- mondta halkan az utolsó mondatot.
-Hát igen, de most ha megbocsájtassz.- és ezzel a lendülettel rácsuktam az ajtót. Felmentem a szobámba és ahogy befeküdtem az ágyba elaludtam. Nagyon fáradt voltam!