Reggel az ébresztőm idegesítő csipogására keltem. Kivánszorogtam az ágyamból és a fürdőbe mentem. A szokásos sminkem után felkaptam egy hosszú szürke pólót és egy fekete szaggatott nadrágot. Lementem a konyhába, megittam a reggeli kávém, kivettem a gyümölcsös tálkából egy almát és azzal indultam el suliba. Úgy döntöttem gyalog megyek, mert 15 perc sétát kibírok.
Első órám matek volt, szóval képzelhetitek mennyi volt az életkedvem. Ja, nagyjából nulla. 45 perc szenvedés után végre megszólalt a megváltó csengő. Amilyen gyorsan csak lehetett elhagytam a termet. A folyosón Scottékba botlottam.
-Szia Lexi. Figyu mit szólnál ahhoz, hogy ma este átjönnétek hozzám és egy kicsit buliznánk? Csak így a csapat.-tette fel nekem a kérdést Lydia.
-Nekem okés. Hányra menjek?
-Hát arra gondoltam hogy suli után egyből mehetnénk együtt.
-Oké, akkor délután. Sziasztok!-intettem mosolyogva, majd a következő órámra indultam.
***
Mikor fizikáról is kicsöngettek az iskola előtt vártam a srácokat. 5 percen belül mindenki megérkezett és közösen mentünk Lydiához. Az egész utat végig röhögtük.
Már este 11 óra volt és mi még mindig nagyon jól éreztük magunkat.
-Srácok, hozok még innivalót. Ki mit kér?-álltam fel Kira mellől. Mindenki leadta a rendelését én pedig a konyhába mentem. Épp az utolsó üdítőt csináltam mikor egy kéz csúszott hátulról a derekamra. Hirtelen hátra kaptam a fejem.
-Nyugi, csak én vagyok. Beszélnünk kéne.-hallottam meg a számomra legcsodálatosabb hangot. Remegő lábakkal megfordultam Derek kezei között és tekintetemet az övébe fúrtam.
-Derek, én félek hogy megint elrontok valamit. Nem akarom elrontani az életed. Teljesen össze vagyok zavarodva. Nem tudom mi lenne jó neked. Mert az nem érdekel hogy velem mi van, csak az hogy te boldog legyél.-gyűltek könnyek a szemembe.
-Nekem te jelented a boldogságot. De hagyok időt gondolkodni. Csak ígérd meg hogy még az enyém leszel valamikor.-döntötte homlokát az enyémnek.
-Ígérem.-suttogtam. Reménykedve lenézett a számra. Egy aprót bólintottam engedélyként, mire ajkait óvatosan az enyémeknek nyomta. Ebben nem volt semmi vadság. Csak érzelmek. Szerelem, szomorúság és félelem. Mikor levegő hiánya miatt elváltunk, a tekintetünk még mindig nem szakadt el egymásétól. Ezt a romantikus pillanatot természetesen Stiles rontotta el, aki a konyhaajtó küszöbében megbotlott és beesett az ajtón.
-Jól vagyok!-nyögte fájdalmasan. Derek odament hozzá és felsegítette majd felém fordult.
-Szerintem én most megyek. Nemsoká beszélünk. Vigyázz magadra. És Stilesre is mert úgy tűnik egy küszöb is ügyesebb mint ő.-mosolyodott el, majd intett egyet és elhagyta a helységet.
Ezek után visszamentem a szobába és a srácokkal beszélgettem. Végül úgy döntöttem hogy ott alszom Lydiánál és majd kérek tőle ruhát.
_______________
Sziasztok babák! Nagyon sajnálom hogy ilyen sokáig nem volt rész de egyáltalán nem volt ihletem. Tényleg nagyon sajnálom. Mostantól próbálok több rész posztolni de sok könyvem van és mindegyikkel kell foglalkoznom. Köszönöm a megértéseteket.
Pusszancs: Regixx
YOU ARE READING
The Moon's Daughter (TW + D.H.ff)
WerewolfLexi Evans a 17 éves lány, egy hatalmas nehézségen megy keresztül. Át kell vészelnie egy átváltozás, majd a vele járó nehézségeket. Mert ő egy vérfarkas.