The Moon's Daughter (TW + D.H.ff)

12.rész

   ,,Mikor becsuktam magam mögött az ajtót, rögtön megcsapott a vérfarkasszag. A teremből is jött, de a legtöbb a folyosó végéről származott. Mikor odanéztem, észrevettem, hogy ott áll két fiú. Ikrek...."

  Mikor észrevették, hogy rájuk figyelek, megindultak felém. Természetesen én morogtam rájuk, de ügyeltem arra, hogy a szememet ne villantsam fel, mert nem akarom, hogy tudják Alfa vagyok. 

-Beszélni jöttünk, nem akatunk támadni.-szólalt meg az egyik. 

-Hallak titeket onnan is, nem kell idejönni.-válaszoltam.

-Szerintem meg ki kéne menni, ha nem akarod, hogy az iskola összes farkas meghallja, hogy miről van szó.-én csak biccentettem, majd mikor ők megfordultak és kimentek a kapun én követtem őket. Mikor már kellő távolságra értünk az iskolától, megálltunk az erdő közepén.

-Hallotuk, hogy új Alfa jött a városba. Először nem tudtuk, hogy ki lehet, de egy kis nyomozés után rögtön rádbukkantunk. Arra gondoltunk, hogyha te úgyis még csak most lettél átváltoztatva, akkor akár segíthetünk is neked kezelni ezt az egészet.-szólalt meg az egyik fiú.

-Rendben. De gondolom akartok valamit cserébe.

-Csak egy kis apróságot... Csatlakozz a falkánkhoz. Csak Alfákból áll. Mi is azok vagyunk. Tartozz közénk, és mindenre megtanítunk.-ajánlották. 

-Elfogadom, de előbb mutassátok be a falkatagokat.-mondtam. Ők egyetértően biccentettek, majd megindultak az egyik irányba. Legalább 1 órát sétáltunk, mikor megérkeztünk egy hatalmas lakóház elé. Az egész romos volt és sötét. Mindenhol be voltak törve az ablakok üvegei, a szilánkok pedig a földön hevertek. Külsőre elég rémisztően nézett ki a hely, mégsem ilyedtem meg. Sőt, kifejezetten tetszett. A srácok bementek a hatalmas kapun.

-Tényleg fiú, még nem is tudom a neveteket.-szólaltam meg hirtelen.

-Én Ethan vagyok, ő pedig Aiden.-mondta ezek szerint Ethan.

-Oké, én Lexi vagyok. De hogyan foglak megkülönböztetni titeket?-röhögtem el magam.

-Nagyon egyszerű. Ethan buzi, én meg nem. Amúgy meg nekem van a kezemen egy kis folt.-mondta Aiden. Ezek után már nem beszélgettünk, mert megérkeztünk egy hatalmas ajtó elé. Végül még Aiden megszólalt egy mondatra.

-Csak előre szólok, mi nem vagyunk jófiúk.-Ahogy ezt a mondatot meghallottam, óriási vigyor terült el az arcomon. Végre olyan emberek, akik olyanok mint én. 

  Mikor beléptünk, mindenki ránk kapta a tekintetét. 

-Nocsak! Egy tinilány? Ő az az Alfa, akit kerestünk?-Szólalt meg egy nő. 

-Igen ő az.-válaszolta Ethan.

-Kali vagyok.-nyújtotta felém a kezét Kali.

-Én pedig Lexi.-fogadtam el a kézfogás. 

-Gondolok Aidenék beavattak abba, hogy miért akartunk, hogy idegyere. Minden nap lesz kiképzésed, hogy egyre erősebb legyél. Remélem nem undorodsz a vértől, mert elég sokat fogsz látni.-erre csak biccentettem.-Nos, ennek örülök. Bemutatom a főnökünket, Deucaliont.-mutatott egy 40-es éviben járó férfire. 

  Én odaléptem hozzá és kezetráztam vele. 

-Lexi.-biccentettem.

-Deucalion.-mutatkozott be ő is. 

-Körbevezetem Lexit, aztán már kezdhetjük is az első edzést.-mosolygott rám Aiden, majd intett egyet, hogy kövessem. 

  Miután megmutatott mindent, elvezetett az edzésre kialakított terembe. Kalitól kaptam egy sportmelltartót meg egy nadrágot, úgyhogy ezekben álltunk neki edzeni. Mindenki ott volt, még azok is, akiket én még nem is ismerek. Azt mondták, hogy fekvőzzek addig  ameddig bírom. Hát ez érdekes lesz. 

  Már 4 órája és 52 perce edzettem, mikor nem bírtam tovább és elterültem a földön. Ők végignézték, amíg én szenvedek, csak Ethan és Aiden csináltál velem együtt. Ahogy láttam ők is eléggé elfáradtak. 

-Ennyi volt.-jelentettem ki.

-Nem is rossz.-jegyezte meg Kali.-Holnap folytatjuk. Aiden kísérd a szobályába.

  Ahogy Kali kérte, Aiden felkísért, majd el is ment. Én lezuhanyoztam és már le is feküdtem aludni.