Lexi Evans a 17 éves lány, egy hatalmas nehézségen megy keresztül. Át kell vészelnie egy átváltozás, majd a vele járó nehézségeket. Mert ő egy vérfarkas.
Ahogy megfordultam szembe találtam magam....Derekkel. Ott állt előttem teljes életnagyságban és semmi olyasmit nem láttam rajta, hogy támadni akarna. Inkább mintha kiváncsi lett volna arra, mi bajom.
-Mit keresel itt?-kérdeztem.
-Csak erre jártam. De az jobb kérdés, hogy te miért vagy itt, mikor iskola idő van.
-Ne tegyél úgy mintha az apám lennél és ne oktass ki! Semmi szükségem rá. Így is bőven elég szar volt ez a nap.-dühöngtem.
-Mi történt?-kérdezte teljesen nyugodtan.
-Megcsalt a barátom. Az iskola legnagyobb kurvájával. A lány mosdóban. Én pedig rajta kaptam. Aztán még azt akarta hogy ne gondoljak rosszra. Ő vajon mit gondolna, hogyha én egy másik embert csókolgattam volna egy klotyóban?!-kérdeztem már sírva. Derek egyszerűen elém lépett és átölelte a derekam.
-Shh...nincs semmi baj.-a fejemet a nyakába fúrtam és keserves zokogásban törtem ki. Ő nyugtatásképp a hátamat simogatta és bíztató szavakat suttogott a fülembe. Ahogy lehelletét megéreztem a bőrömön, kirázott a hideg. Nem tudom hogyan vált ki belőlem ilyen érzéseket, de ez az egész nem tetszik nekem.
-Jobban vagy?-kérdezte.
-Most már igen.-mosolyogtam rá.
-Olyan gyönyörű vagy!-suttogta. Éreztem, ahogy az arcomra pír szökik. Tekintete a szám és a szemem közt cikázott. Láttam rajta a vágyat. Egy aprót bólintottam bíztatás képpen. Arca lassan közeledett az enyém felé, majd ajkaink szenvedélyes csókban forrtak össze. Levegő hiánya miatt szét kellett válnunk. Pár percig csak egymás szemébe bámultunk. Végül Ő törte meg a csendet.
-Haza viszlek.
-Nem kéne. Nem egyedül lakom.-céloztam arra, hogy azokkal élek együtt, akik keresik őt.
-Hát akkor én most megyek. Jó utat.-köszönt el, majd egy gyors puszit nyomott a számra és elment. Egészen hazáig gondolkoztam. Vajon jó, hogy ezt teszem? Ha a többiek rájönnek, mi fog történni? Normális, hogy azzal a férfivel smárolok, akit el akarunk kapni? És egyáltalán szabad azt éreznem, hogy teljesen beleszerettem? Nem mentem vissza az iskolába. Inkább otthon voltam és Kalival edzettem. Mikor mindenki hazaért, megbeszéltük a tervet. Holnap délután elmegyünk egy elhagyatott raktárépülethez és odahívjuk Scott falkáját. Megöljük őket.
-Lexi beszélhetnénk?-kérdezte Aiden.
-Nincs miről beszélnünk.-válaszoltam, majd felmentem a szobámba.
-Mi a faszt csinalátál már megint te gyökér?!-hallottam Ethan hangját. Gyorsan lefütödtem, majd magamra vettem a fehérneműmet és elmentem aludni.
•Másnap•
Reggelt a telefonomra keltem. Kimásztam az ágyból és a fürdőbe mentem. Megmostam a fogam, a hajamat pedig csak kifésültem és hagytam hogy a vállamra omoljon. Felvettem a mai ruháim és lementem a konyhába.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Reggelt.-köszöntem. Miután megittam a kávémat, elköszöntem és már indultam is. Gördeszkával mentem. Az iskola mellett megláttam egy férfit, fekete bőrdzsekiben. Háttal állt nekem, de így is tudtam, hogy Derek az. Ő is érezte hogy megjöttem, mert felém fordult, rámmosolygott és intett a fejével hogy menjek oda. Lassan elindultam felé. Mikor odaértem, gyorsan adott egy puszit az arcomra.
-Szia.-köszönt.
-Szia. Mit keresel itt?-kérdeztem.
-Scottékhoz jöttem. Meg kell beszélnünk pár dolgot.
-Értem. Akkor én megyek is. Nemsoká kezdődik az órám.-köszöntem el.
-Jólvan! Akkor majd találkozunk. Jó legyél.-adott egy gyors puszit a számra. Igyekeznem kellett tesire, mert még nem öltöztem át. Gyorsan magamra kaptam a háromnegyedes fekete cicanadrágom, a fehér iskolai trikóm és az edzőcipőm. A tanár azt mondta, hogy a fiúk és a lányok álljanak külön csapatba és focizni fogunk. Nagyon szeretem ezt a sportot.
•Órák után•
Éppen indulni akartam haza, mikor Aiden negfogta a karom és maga felé fordított.
-Kivel beszélgettél reggel?
-Hát elég sok emberrel. Egyébként meg mi közöd hozzá? Tegnap csaltál meg. Már semmi közünk sincs egymáshoz.-kiabáltam.
-Tudod mit?! Akkor most elmondom. Azért csaltalak meg, mert kevés volt amit te adtál. Nekem annál több kell. Fiú vagyok. Vannak igényeim. Ezt neked kell megértened.
-Nem kell semmit sem megértenem. Ennek vége. És ha megbocsátassz, akkor indulnék.-rántottam ki a kezem az övéből, majd indulatosan hazamentem.
Ahogy mindenki megérkezett, elindultunk a raktár felé. Mikor bementünk, még egyszer átbeszéltük az egész tervet, majd elkezdtük megvalósítani.
-Rendben, akkor háromra mindenki egyszerre üvölt egyet. 1....2....3-számolt Kali, mi pedig csak üvöltöttünk. Pár percel később ott állt előttünk Scott és falkája. Én álltam leghátul, Deucalion takarásában. Meglepetés leszek. Ami viszont engem érintett rosszul ,hogy Derek is ott volt a Mccall falka között. Ez azt jelenti hogy őt is meg kell ölnünk. Én erre képtelen lennék.
-Nem hittem hogy el mertek jönni. Lenyűgöztetek. Gratulálok.-mosolygott gúnyosan Kali. Scott elkezdett morogni.
-Na mivan kisfarkas? Csak ennyit tudsz?-kérdezte Ethan. Ekkor Liam rá akart ugrani, de Ethan ellökte magától. És ekkor kezdődött el a harc. Az ikrek összenőtt, Deucalion pedig ellépett előlem. Amikor Derek megpillantott, elakadt a lélegzete.
-Ő meg mit keres Itt?-kérdezte Scott.
-Mivel hozzánk tartozik, velünk együtt harcol. Elég erős és nagyon bátor. Ennél nem kell több.-válaszolt Kali. Nekem leesett az állam. Ennyit jelentek nekik? Csak egy kis segítséget?!
-Ez vagyok számotokra? Csak arra kellek, hogy kisegítselek titeket a szarból? Hát kössz, de ebből nem kérek.-mondtam.
-Ezt hogy értsem?-döbbent le Deucalion.
-Ponotsan úgy, ahogy mondtam. Nem állok a ti oldalatokra. Egyáltalán mi volt ezzel az egésszel a tervetek? Hogy majd tiétek lesz a világ? Mert akkor nagyot tévedtetek.-mondtam, miközben odasétáltam Derekhez. Mikor mellé értem, szorosan derekam köré fonta karjait. Erre az ikrek visszaváltoztak.
-Szóval ő az akivel az iskola előtt láttalak.-szólalt meg Aiden.
-Igen! Miért valami nem tetszik?
-Az nem tetszik, hogy nem én vagyok az, aki téged most átölel.
-Nem én tehetek róla és ezt te is tudod.-válaszoltam.
-Nem azért vagyunk itt, hogy a ti szerelmi problémáitokat megoldjuk.-szólt Kali.
-Támadás!-kiáltotta Deucalion. Rögtön átváltoztam és egy hatalmasat üvöltöttem. Mindenki felém nézett.
-Utállak!-szűrtem ki a fogaim között. Aidennek szólt ez a kis ,,üzenetem".
-Szeretlek!-válaszolt, majd újra egybealakult Ethannal. Amíg én ezt figyeltem, addig Kali nekem támadt. Időm sem volt felfogni, mert már a földön feküdtem .....
