Lexi Evans a 17 éves lány, egy hatalmas nehézségen megy keresztül. Át kell vészelnie egy átváltozás, majd a vele járó nehézségeket. Mert ő egy vérfarkas.
Aidennel reggel az iskolába kézen fogva érkeztünk. Mindenki megbámult minket. Ilyen, ha az suli egyik leghelyesebb fiúja a barátod. Vigyorogva léptem át a küszöbön és indultam el órára. Úgy tűnik a nagy Lexi Evans újra szerelmes. Ez az, amit én eddig nem akartam, de most mégis beteljesült. Remélem nem fog újabb csalódás érni.... Hát remélni mindent lehet, csakhogy a következő percben ez a kívánságom meg is hiúsult, ugyanis egy hatalmas üvöltést hallottam nagyon messze innen. A kiképzőtáboromból jött és nem is akármilyen személytől. Nicholas volt a hang okozója. Azonnal futásnak eredtem, és meg sem áltam a tábor faláig. A körmeimet egyszerűen előhúztam és felmásztam az utamba kerülő betonon. Persze Aiden követett, bár nem volt rá semmi szükségem.
Ahogy átugrottam a falat, már rohantam is Nicholashoz. A terület közepén feküdt a földön ájultan. Mikor odaértem, legugoltam hozzá és az arcát kezdtem el gyengén pofozgatni.
-Nicholas kelj fel!-szólítgattam kétségbeesetten. 10 perc próbálkozás után végre nyitogatni kezdte a szemeit.-Ébred!
-Mi történt?-nyöszörgött. A következő pillanatban éles fájdalom nyilalt az oldalamba. Azonnal átváltoztam és egy hatalmasat üvöltöttem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Gyorsan felpattamtam és szembenéztem a támadómmal. 2 Béta és egy Alfa. Aidennel egymás mellé álltunk és támasásra készen vártunk. Nem kellett sokáig tétlenkednünk, mert a Béták nekünk jöttek. Elég könnyű dolgom volt, ugyanis akivel verekedtem az egy lány volt. Fél perc alatt sikerült megölnöm. Egy egyszerű mozdulattal kitéptem a torkát. Míg Aiden bajlódott a másik Bétával addig én az Alfát vettem célbe. Nekifutottam, majd ugrottam, és már is a földön feküdtünk. Ő lelökött magáról és felpattant. Én is így tettem.
-Na mi van? Ennyi a falkád? Egy másik Alfa van benne rajtad kívül? Ez azért elég szénalmas.-mosolygott gúnyosan.
-Kiváncsi vagy a falkámra?
-Kápráztass el.-ahogy ezt kijelentette, és egy hatalmasat üvöltöttem. 5 percel később megjelent az egész csapat. Rávigyorogtam az előttem álló srácra.
-Na, mit szólsz?-kérdeztem.
-Azt, hogy nem csak neked van falkád.-válaszolt, majd ordított egyet. Nemsokára mögötte is megjelent elég sok ember.
-Sok sikert!-mordultam rá, majd már neki is mentem. Legalább 1 órát szenvedhettünk a verekedéssel, mire neki elege lett és a torkomnál fogva a földnek nyomott. Egyre jobban sötétült a látásom és már az ájulás szélén voltam, mikor olyan történt, amire nem számítottam. A férfi a pincéből, asszem Derek lökte le rólam a srácot. Egy egyszerű mozdulattal megölte. Miután ezt végrehajtottam, olyan gyorsan ahogyan csak tudott, elrohant, én pedig gyorsan besegítettem a többieknek. Mi nyertünk!
-Mindenki jól van?-kérdezte Kali.
-Nekem újra el kéne törni a karomat, mert rosszul forrt össze.-szólaltam meg. Aiden odalépett hozzám, majd se szó se beszéd eltörte a kezem. Isszonyúan fájt. Ahogy rendesem nézett ki, Aiden nyaka köré fontam a karom és megcsókoltam. Ezzel azt akartam jelezni, hogy köszönöm a segítségét. Mikor szétválunk, megéreztem magamon egy ember tekintetét. Nicholas. Ösztönösen felé néztem. Ő csak mosolygott. Az arcáról boldogságot, de egyben szomorúságot fedeztem fel. Ezt nem tudtam mire vélni, ezért nem is nagyon foglalkoztam vele. Elbúcsúztunk, majd a falkával elindultunk haza.
-Ti is láttátok harc közben azt, amit én?-kérdeztem váratlanul.
-Mire gondolsz?-szólalt meg Deucalion.
-A férfi a pincéből megmentett engem. Ti nem is láttátok?
-Mi a hogy megmentett?! És egyáltalán hogyan szabadult ki?! Meg kell találnunk!
-Miért olyan fontos nektek?-kérdeztem.
-Scottékkal van szövetségben és elég jó terveket tud kitalálni, ezért nem akarjuk hogy velük legyen, így fogva tartottuk. De most hogy nem tudjuk hol van, simán visszamegy Scotthoz.-mondta Ethan.
-Értem!
Az út további részén nem beszéltünk többet. Mindenki a saját gondolataival volt elfoglalva. Még volt 2 órán, ezért mi a srácokkal azokra bementünk, mivel Kali ránkparancsolt. Szünetben Liam odajött hozzám.
-Szia! Az igazgató hivat.-mondta.
-Kösz.-válaszoltam, majd megindultam az iroda felé. Kettőt kopogtam az ajtón.
-Szabad!-halottam bentről a hangot, ezért benyitottam.-Áhh, már vártam Miss.Evans!
-Igen? És megtudhatom akkor miért?-kérdeztem.
-Több igazolatlan hiányzásod is van és azt is hallottam, hogy óra közepén távoztál az iskolából. Megtudhatom ennek az okát?
-Rosszul lettem, ezért hazamentem. Nem olyan bonyolult.-emeltem fel a hangom.
-Kérem ne kiabáljon.-szólt rám ő is kicsit erélyesebben.
-Nem mondja meg hogy mit csináljak.-elkezdtem átváltozni. A tanár nem lepődött meg. Mi van ezzel az emberrel?! Mikor neki akartam támadni, ő előhúzott egy kardot és azzal védte meg magát.
-Maga meg micsoda?-kérdeztem.
-Ez nem tartozik rád. Kérem az igazolásokat holnapra. Most pedig kérdem távozzon Kisasszony.-tette el a fegyverét. Ahogy kiléptem az irodából, Aiden keresésére indultam. A szekrényeknél találtam meg.
-Az igazgató micsoda?-vágtam rögtön a dolgok közepébe.
-Ember, csak tud pár ügyes trükköt. Miért?
-Nem fontos.-mosolyogtam rá.
A nap további részében nem történt semmi említésre méltó. Az ikrekkel együtt mentünk haza. Estefelé még volt egy kis edzés meg egy megbeszélés is, amiben az tárgyaltuk meg, hogy Dereket el kéne megint fogni, mielőtt ötletet adna Scottéknak. 10-kor hulla fáradtam estem be az ágyamba, majd 2 perc alatt el is nyomott az álom.
