Lexi Evans a 17 éves lány, egy hatalmas nehézségen megy keresztül. Át kell vészelnie egy átváltozás, majd a vele járó nehézségeket. Mert ő egy vérfarkas.
-Lexi. Szagolj bele a levegőbe, és mondd el mit érzel.-mondta, én pedig tettem amit mondott.
Lehajtottam a fejem és a cipőm orrát kezdtem el figyelni. Hogyan hihettem Aidenéknek, mikor régen is átvertek? Akkora egy hülye liba vagyok. Mindig a saját fejem után megyek.
-Gyere velünk haza. Kérlek!-nézett rám könyörgően. Felemelt a fejem és egy hatalmasat üvöltöttem, hogy mindenki rám figyeljen. Az összes itt lévő felkapta a fejét és rám néztek.
-Elég legyen! Kurvára elegem van ebből! El lehet takarodni a picsába! Keressetek magatoknak másokat, akik szívesen basszák el az időt rátok! Én pedig most egy kicsit egyedül akarok lenni. Majd találkozunk..-mondtam, majd kisprinteltem a csata helyszínéről. Nem tudtam hogy hova megyek, de azt igen, hogy holnap úgy is be fogok menni iskolába. Csak mentem előre. Nem volt célom. Egész végig az utat figyeltem, és nem néztem fel egyszer sem. Arra lettem figyelmes, hogy a fejem nekikoppan valaminek. Felnéztem, és egy szempárral találtam szembe magam.
Bátyám nyakába ugrottam, és keservesen zokogni kezdtem.
-Gyere be és beszéljük meg.-tolt be az ajtón. Megszólalni nem tudtam. Csak sírtam. Legalább 30 percig szótlanul simogatta a hátam.
-Nem lehetek vele. Egy ribanc vagyok. Folyton váltogatom, hogy kivel vagyok. Neki olyan emberre van szüksége akiben megbízhat. Mihindehent elrontottam.-fulldokoltam.
-Nincs igazad. Nem vagy ribanc. Csak össze vagy zavarodva. Fiatal vagy még. Derek ezt megérti.-mosolygott rám.
-Szerinted baj, ha most egy kicsit időt kérek? Fel kell dolgoznom a történteket és helyre kell tennem a dolgokat a fejemben.
-Nincs ezzel semmi gond. Ha akarsz akkor ma aludhatsz itt velem.-állt fel velem a karjában, majd a szobája felé vitt. Letett az ágyra, betakart, majd adott egy puszit a fejemre és halkan elhagyta a szobát. A történtekre visszagondolva egy óra után sikerült álomba sírnom magam.
***
Reggel borzasztó fejfájásra ébredtem. A sok bőgésnek ez az ára. Bátyám hazavitt hogy tiszta ruhát tudjak venni.
Otthon gyorsan lefürödtem. Ruhámat a hangulatomnak megfelelően választottam. Fekete csőnadrág, fekete hosszúujjú haspóló, a Vansem, egy Bruh feliratú sapka és néhány kakötő.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sminknek csak szempillaspiráloztám, húztam egy tusvonalat és fekete rúzst kentem a számra. Indulás előtt elvettem egy almát a pultról, majd felpattantam a motoromra és száguldtam a suliig. Mikor leszálltam a járművemről és a kezemre pillantottam, és észrevettem, hogy a karmaim előjöttek. A látásom vörösbe borult, ami azt jelenti hogy a szemem is olyan színű. Lehajtott fejjel robogtam be a suli ajtaján és a lány mosdóba igyekeztem. Nem tudtam hogy mi történik, de az biztos hogy semmi jó. Hátamat a falnak támasztottam és lassan lecsúsztam a hideg csempén. Fejemet kelleténél erősebben vertem a kőnek. Egyre gyorsabban vettem a levegőt, és folyt a homlokomról az izzadtság. Nem tudtam mit tegyek. Fogaim előjöttek és morogni kezdtem. Segíségre volt szükségem. Sürgősen. Ha viszont kimegyek a folyosóra akkor valaki meglát. Egy megoldás maradt. A szokásoshoz képest egy elég halkat üvöltöttem. Nem akartam felkelteni mindenki figyelmét. 5 perccel késő Scott nyitott be, mögötte a többiekkel és vele. Mellém siettek és kérdezgetni kezdtek.
-Mi történt?-kérdezte Liam. Válaszra nyitottam a szám, de csak morgás jött ki belőle.
-A Telihold miatt van. Már most hatással van rá. Ma este nagyon figyelnünk kell. Ez az első ilyen alkalma.-hadarta Derek.
-Akkor haza kéne vinni nem?
-Nem haza. Hozzám.-mondta Derek. Ezután felkapott és levitt az autójához, majd meg sem álltunk az otthonáig.
Sziasztok babák! Sajnálom hogy ilyen sokáig nem volt rész, de isszonyú sok dolgom volt, és van is. Megpróbálok sűrűn feltenni részeket.😄 Addig is remélem tetszik nektek ez a rész😘 Nemsoká találkozunk.
