Aidennel bementünk a szobámba. Leültem az ágyba, mire ő szorosan helyet foglalt mellettem.-Hiányoztál!-szólalt meg ő először.
-Te is nekem!-döntöttem a fejem a vállára.
-Igérd meg, hogy soha többé nem hagyjuk el egymást.-éreztem ahogy teste megfeszül.
-Megígérem.-néztem fel rá, majd megcsókoltam. Rövidre terveztem, de Aiden ezt máshogy gondolta. Teljesen elmélyítette a csókot, és már csak arra lettem figyelmes, hogy nyelve vad táncot jár enyémmel. Lassan hátamra fektetett és felém tornyosult, közben egy pillanatra sem hagyta a csókot. Ajkait lassan átvezette a nyakamra, és az kezdte el forró puszikkal belepni. Mikor elért a fülem mögé, egy aprót nyögtem, amin ő elvigyorodott, mert megtalálta a gyenge pontom. Megszívta azt a bőrrészt, mire egy nagyont sóhajtottam.
***
Reggel Aiden karjaiban keltem. Mikor ránéztem az órára, 7:08-at mutatott. Amilyen gyorsan csak tudtam, kipattantam az ágyból.
-Kelj feeeel!-kiabáltam.
-Mivan?-morgott.
-Aiden, nekem iskola van és nincs itt egy szál ruhám se!-világosítottam fel.
-Vedd fel a tegnapit és elviszlek Halehez. Valószínűleg nincs otthon. Amilyen gyorsan csak tudsz pakold össze a cuccaid, én az utca végén foglak várni.-kelt fel ő is. Magamra kaptam a tegnapi ruháimat.
-Nincs fogkefém.-nyávogtam.
-Ott van az enyém. A kék.
***
-Gyors legyél.-nyomott puszit az arcomra. Kipattantam az autóból és elfutottam a hatalmas épületig, ahol Derek lakik. Felrohantam a folyosó lépcsőin, majd elrántottam a betonfalat. Aidennrk igaza volt. Derek nincs itthon. A szobába mentem és a sporttáskába amit hoztam, beledobáltam az összes itt lévő cuccomat. Éppen indultam volna vissza, mikor valaki elém lépett. Na fasza! Sosincs szerencsém. Hátrébb léptem egyet, így szembe tudtam nézni Derekkel.
-Lexi, beszélnünk kell.-szólalt meg. Hangja hallatán rándult egyet a gyomrom.
-Nem akarok veled beszélni. Csak a cuccaimért jöttem, és már megyek is. Hagyj békén.
-Nem tudom hogy hirtelen mi lett a bajod. 2 nappal ezelőtt még minden rendben volt. Ha tettem valamit, akkor sajnálom. Kérlek beszéljük meg.-könyörgött és a szemében szomorúság csillant. Használtam azt az ötletet amit Deucalion mutatott, és beleszagoltam a levegőbe. Őszinte. Áhh, biztos tévedek.
-Sajnálom.-mondtam, majd kikerültem és leszaladtam Aidenhez.
-Siessünk, mert hazaért.-lihegtem, miközben kötöttem be a biztonsági övemet.
Visszamentünk az Alfa falka lakásához. Úgy döntöttünk, hogy akkor ma már nem megyek be, hanem inkább kipakolom a dolgimat. Aiden segített mindenben. Délután 5-kor végeztünk az összes teendővel. Fáradtan dőltünk be az ágyba.
-Már azt hittem sosem leszünk kész.-szólaltam meg.
-Aludjunk, mert holnap már suli.-mondta. Erre én nyögtem egy fájdalmasat, majd miután mind a ketten lefürödtünk, kis kifli nagy kifliben elaludtunk.
***
Veletek is volt már olyan, hogy rohadtul iskolába kellett mennetek, de semmi kedvetek sincs hozzá? Na, reggel én is így éreztem magam. Nagy kínszenvedések árán sikerül kivonszolnom magam Aiden ölelő karjaiból és a fürdőbe ballagnom. Mikor belenéztem a tükörbe, elszörnyedtem annak látványától. Én most komolyan így nézek ki?!
Megmostam az arcom jó hideg vízzel, majd utána a fogaimat is kitisztítottam. A hajamat csak kifésültem és hagytam a vállamra omlani. Visszamentem a szobába és a szekrényben kezdtem kutatni. Most jön a legjobb rész. Mégis mi a faszt vegyek fel?!
-Miért ácsorogsz ott?-hallottam meg Aiden rekedtes reggeli hangját.
-Nem tudom mit vegyek fel.-kezdtem nyávogni, mint egy öt éves.
-Nők..-jött oda hozzám, majd kivett valamit a szekrényemből és a kezembe nyomta.
-Vedd ezt. Nincs vita.-nézett csúnyán, mire én elnevettem magam és lágy csókot nyomtam szájára. Felvettem a ruhadarabokat amiket odaadott. Meglepően jól választott.
Leültem az asztalhoz és hozzáfogtam a sminkemhez.
Pont mire kész lettem, Aiden is kijött a fürdőből. Mikor az hittem milyen egyszerű lesz a mai nap, nagyot tévedtem...
YOU ARE READING
The Moon's Daughter (TW + D.H.ff)
WerewolfLexi Evans a 17 éves lány, egy hatalmas nehézségen megy keresztül. Át kell vészelnie egy átváltozás, majd a vele járó nehézségeket. Mert ő egy vérfarkas.