The Moon's Daughter (TW + D.H.ff)

26.rész

Pár percen belül Lydia, Scott, Liam, Isaac, Theo, Stiles, Kira és Malia álltak meg előttünk. Hát akkor kezdődjön a harc...

-Nem hiszem, hogy ezt az iskola folyosóján kellene lerendeznünk.-mondta Scott.

-Délután 1-re legyetek a múltkori helyen. Ha nem jöttök el, akkor mi megyünk értetek. Lexi, mi meg most hazamegyünk.-kulcsolta össze az ujjainkat Aiden, és hátat fodítva a többieknek elindultunk a kijárat felé. Hallottam hogy valaki közeledik hozzám, így hirtelen visszafordultam és a támadómat a torkánál fogva a szekrényeknek szegeztem.

-Nagyon elhitted.-mondtam neki összeszorított fogakkal, és próbáltam magam türtőztetni, nehogy elvágjam a torkát.-Mégegyszer meg ne próbáld, mert megöllek.-engedtem el, mire a földre esett. Amilyen gyorsan vsak tudtam, Aidennel az oldalamon elhagytam az épületet.

***

12:00 óra van. Felrohantam a szobámba és elkezdtem öltözni. Fekete leggings, fekete trikó és rá a szintén fekete bőrdzsekim. A lábamra a magasszárú fehér Nike AirForce-omat vettem. Hajamat copfba fogtam, megigazítottam a sminkem és mentem a szobámból Aidenhez.

-Kész vagy?-kérdeztem.

-Igen. Induljunk.-természetesen nem csak mi megyünk. Velünk jön még Deucalion, Ethan és falka új tagjai. Összesen 9en vagyunk.

45 perc alatt odaértünk. Beleszagoltam a levegőbe. Már megérkeztek. Érezni lehetett a feszültséget. Aiden odajött hozzám, ujjait az enyémekre kulcsolta és bíztatóan rámmosolygott. Lassan elindultunk be. Ahogy beléptünk, valaki a barátom hátára ugrott, ezzel elszakítva minket egymástól. Egy pillanat alatt átváltoztam és egy hatalmasat üvöltöttem. Aidenre néztem. Mivel láttam hogy egyedül is boldogul, lassan elkezdtem hátrálni. Mind a két oldalamon álltak. Az egyiken Scott, a másikon pedig Derek.

-Ha nem akartok meghalni, akkor nem velem kezdtek.-morogtam. Ők csak egymásra néztek, majd elindultak felém. Mikor csak pár méterre voltam tőlük, Scott felé fordultam és rávetettem magam. Alfa az Alfával szemben. Miután ráugrottam, arrébb gurultunk 3 métert. Én lettem felül, így előnybe kerültem, viszont az örömöm nem tartott sokáig, mert könnyen maga alá gyűrt. Felemelte a kezét azzal anszándékkal, hogy meg fog karmolni, én pedig szorosan lecsuktam a szemeimet. Pár centire voltak a körmei az arcomtól, mikor éles hang ütötte meg a fülemet.

-Scott, meg ne próbáld.-kiáltotta Derek. Támadóm keze megállt a levegőben. Megkönnyebbültem. Amíg nem figyelt, letúgtam magamról és újra támadó pozícióba álltam.

-Hagyd, majd én elintézem.-tolta arrébb Derek Scottot. A fiú elállt az útból. Volt barátom megindult felém, majd mikor arra számítottam, hogy rámugrik, gyorsan odasietett hozzám, derekamnál fogva magához rántott és hevesen megcsókolt. Először próbáltam eltolni magamtól, de a szívem átvette felettem az uralmat és visszacsókoltam. Levegő hiánya miatt váltunk el. Lihegve álltunk egymás előtt. Gyorsan megfordultam és indultam volna tovább verekedni, de Derek csuklómnál fogva magához rántott.

-Lexi. Szagolj bele a levegőbe, és mondd el mit érzel.-mondta, én pedig tettem amit mondott.