The Moon's Daughter (TW + D.H.ff)

21.rész

-Mit akarsz?-kérdeztem.

-Téged.-válaszolt Aiden.

-Sajnálom, de ezzel egy kicsit elkéstél. Remélem ennyi volt, mert nem szívesen látom a pofádat.-mosolyogtam rá.

-Szerintem pedig még mindig szeretsz.-vigyorgott rám. A teremből mozgolódára lettem figyelmes, ezért megszólaltam.

-Scott, maradjatok bent. Ezt egyedül akarom elintézni. Ha hívlak titeket csak akkor gyertek.

-Szóval kettesben akarsz velem lenni. Ez azért elég ígéretesen hangzik.

-Aiden, elegem van a retkes fejedből, úgyhogy gyorsan rendezzük le, mert kicsit unlak.-mondtam, majd átváltoztam. Szokásommá vált, hogy mielőtt verekedni kezdek, mindig üvöltök egyet, ezért most is így tettem. Aiden is átalakult és kezdetét vette a harc. Egyszer mikor nem figyeltem, Aiden a földre terített és ráült a csípőmre.

-Úgy látszik egyedül nem vagy olyan kemény.-suttogta a fülembe.

-Szerintem viszont igen. Tudod, Kalit is egyedül öltem meg. Puszta kézzel vágtam el a torkát. Csak egy apró mozdulat volt.-mosolyogtam gúnyosan, és kihasználva azt, hogy ő nagyon bedühödött, én kerültem fölülre.

-Most elengedlek, te pedig szépen elmész innen. Ha még egyszer beteszed ide a lábad, akkor komolyan mondom úgy foglak megölni, hogy kikötözlek egy székhez és egyesével levágom a végtagjaid és hagylak elvárezni. Remélem világos voltam.-súgtam most én az ő fülébe. Lemásztam róla és hagytam elmenni. Besiettem a terembe, emrt még tartott az óra.

-Miss.Evans! Elmondaná, hogy miért késett 27 percet?-kérdezte a tanár.

-Lerobbant a motorom. Elnézést.-motyogtam és a helyemre mentem.

***

Mikor kiléptem az iskolából, Derek a kapuban várt.

-Szia.-köszönt mosolyogva.

-Hali.-vigyorogtam rá, majd a nyakába ugrottam. Kicsit meglepődött, de hozzá kell szoknia, hogy én ilyen kiszámíthatatlan lányka vagyok.

-Milyen volt a suli?-kérdezte, miközben kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.

-Ne is mond.-válaszoltam, majd mindent elmeséltem neki az elejétől kezdve.

-Hogy volt képe még a történtek után odamenni?-kérdezte idegesen.

-Nincs semmi baj. Többet nem jön az biztos.-a kezét a combomra tette és óvatosan simogatni kezdte.

-Egyébként hova megyünk?

-Meglepi.-vigyorgott rám.

***

Itt ülünk egy pokrócon az erdőben és beszélgetünk, mikor Derek egyszer csak feláll és letérdel elém.

-Lexi. Mikor először találkoztunk, akkor megtetszettél, de annyi csalódás ért eddig, hogy nem mertem közeledni feléd. Aztán mikor jobban megismertük egymást, még jobban megkedveltelek. Leszel a barátnőm?-kérdezte mosolyogva, de a szemében láttam a reményt.

-IGEN!-visítottam és a nyakába ugrottam. Kicsit eltolt magától és szenvedélyesen megcsókolt. Azonnal viszonoztam. Óvatosan lefektetett a pokrócra és felém feküdt.

-Derek, ezt otthon folytassuk.-nevettem.

-Rendben, de akkor siessünk.-nézett le a nadrágjára. Hát, elég szűkös volt.....