The Moon's Daughter (TW + D.H.ff)

22.rész

,,-Rendben, de akkor siessünk.-nézett le a nadrágjára. Hát, elég szűkös volt....."

***

-Biztos akarod?-kérdezte.
-Igen

***

Reggel Derek karjai közt ébredtem. Ahogy visszagondoltam az estére, hatalmas vigyor terült el az arcomon.

-Jó reggelt.-morogta Derek.

-Neked is.-nyomtam puszit az arcára.

-Neked miért kell mindig iskolaba menned?-kérdezte.

-Péntek van. Holnap együtt lehetünk egész nap.-kuncogtam.

-De az olyan soká van.-nyávogott mint egy kislány.

-Csak kibírod.-csókoltam meg. Kimásztam az ágyból és a szekrényemhez mentem. Kivettem belőle egy térdénél szakadt farmert, egy hosszú ujjú fehér haspólót és a fekete adidas pulcsimat. Ehhez felvettem az fehér Adidas Superstaromat.

-Megyek! Délután találkozunk.-nyomtam egy puszit Derek arcára, majd kiléptem a lakásból. A motoromhoz mentem és már indultam is.

Mikor leparkoltam az iskola előtt, hatalmas meglepetés fogadott. A bátyám, Erik egy autónak támaszkodva figyelt engem. Gyorsan odasiettem hozzá és egy méterrel előtte megálltam.

-Mit csinálsz itt?-kérdeztem idegesen.

-Mivan, nem is örülsz nekem?-mosolygott.

-Erik, hagytad hogy elvigyenek engem egy kiképző táborba és szörnyet csináljanak belőlem. Szerinted ez nekem milyen?-kérdeztem.

-Nem vagy szörny. Soha nem voltál nem vagy az és nem is leszel.-válaszolta.

-Te is olyan vagy mint én?

-Igen.

-És ezt nekem eddig miért nem mondtátok el?! Miért kellett előttem titkolózni? Mindenki tudott róla rajtam kívül.-kiabáltam.

-Ezt máshol kéne megbeszélnünk.-mondta halkan.

-Ha kettesben maradsz velem, akkor most nagyon valószínű hogy nem jössz ki élve.-morogtam. Kezdte átvenni felettem az irányítást a farkas.

-Lexi, a szemed vörös. Gyere.-ragadta meg a kezem és az erdőbe kezdett húzni. Mikor már eléggé bent voltunk, elengedett én pedig a térdemre estem és próbáltam lenyugodni, persze sikertelenül.

-A jobb farzsebemben van a telefonom. Vedd ki és tárcsázd a ,,Farkasom❤" nevű számot.-utasítottam összeszorított fogakkal. Tette amit mondtam és kikapta a zsebemből a mobilom.

-Mi a kód?-kérdezte idegesen.

-Derek nagy betűvel.-válaszoltam. Kihangosította a telefont. Derek 2 csörgetésre felvette.

-Baj van?-kérdezte rögtön.

-Gyere az iskola melletti erdőbe. Gyorsan.-kiabáltam, mert már alig bírtam magammal.

-Indulok.-mondta, majd bontotta a vonalat. 3 perc múlva már rohant felém.

-Ki vagy és mit csináltál vele?-förmedt Ericre, de közben odajött hozzám.

-A bátyja vagyok. És semmit sem csináltam csak idejöttem.-mondta.

-Ne hazudj. Hagytad hogy elvigyenek otthonról és átváltoztassanak anélkül, hogy én tudnám mi történik. Mindezt azért, hogy a családból mindenki szörny legyen. Miért nem lehet normális életem? Muszáj ez?! Azt hittem hogy bízhatok benned, de úgy tűnik tévedtem.-kiabáltam, miközben egyre közelítettem felé.

-Lexi. A telihold miatt vagy ilyen. Az van rád hatással. Nyugodj meg Szerelmem.-jött oda Derek és hátulról átölelte a derekam.

-Derek kérlek engedj el. Nem akarlak bántani.-mondtam, mire ő levette a kezeit rólam és hátrált egy lépést.

-Hugi ne tegyél olyat, amit később megbánhatsz.-mondta Eric.

-Egy kis testvéri verekedés még nem ártott meg senkinek.-vicsorogtam rá, miközben vettem le magamról a pulóverem. Nem akartam összekoszolni. Párszor megforgattam a fejem és már át is voltam változva. Eric csak állt előttem és semmit nem csinált. Ráüvöltöttem, hogy felébredjen. Rögtön kapcsolt és átváltozott.

Rávetettem magam. Pontosabban csak próbáltam, mert mikor a levegőben voltam, sikeresen ellökött magától, így én háttal nekiestem egy fának. A fájdalomtól még magasabb lett az adrenalin szintem. Felpattantam a földről és újra támadam. Sikerült a közelébe jutnom, de mikor sebet akartam rajta ejteni, mélyen belekarmolt a mellkasomba. A pólóm szétszakadt rajtam, a mellkasom pedig égetett. Felüvöltöttem. Rettenetesen fájt. Derekre pillantottam, aki éppen neki akart menni a bátyámnak.

-Hagyd.-morogtam rá. Feltápászkodtam a földről és mélyen a bátyám szemébe néztem. Hirtelen melegség fogott el. Odarohantam hozzá és a karjaiba vetettem magam. Olyan szorosan öleltem, mint meg soha.

-Szeretlek!-suttogtam.

-Én is téged.-fúrta a fejét a hajamba. Perceken keresztül így álltunk. Végül engedett a szorításon, így végül elváltunk egymástól.

-Meddig maradsz itt?-kérdeztem.

-Apáékkal ideköltözünk. Már kibéreltünk egy lakást. Költözz hozzánk.-csillogott a szeme.

-Eric, én Dereknél lakom.

-Miért?

-Mert együtt vagyunk.-jött oda Derek és hátulról átölelte a derekam....