The Moon's Daughter (TW + D.H.ff)

28.rész

,,-Nem haza. Hozzám.-mondta Derek. Ezután felkapott és levitt az autójához, majd meg sem álltunk az otthonáig."

-Semmi szükség arra hogy elvigyetek. Mondtam hogy egyedül akarok lenni. Megoldom magam.-szűrtem ki a szavakat összeszorított fogakkal a kocsi hátsóülésén, miközben az egész testemről folyt az izzadtság és olyan erősen szorítottam össze a tenyereimet, hogy a karmaim szétvágták az egész kezem. Scott törölgette a vért mindenhonnan és kérdezgette hogy nem rossz-e ez. De legkevésbé sem érdekelt akkor a fájdalom.

-Mondd azt hogy Alfa-Béta-Omega. Többször egymás után, amíg kicsit le nem nyugszol.-utasított Derek.

-Alfa, Béta, Omega.-préseltem ki a szavakat ajkaim között.

-Hangosabban és többször.

-Alfa, Béta, Omega. Alfa, Béta, Omega. Alfa, Béta, Omega.-érztem ahogy a düh és a feszültség gyengül a testemben, de nem teljesen tűnik el.

-Mostmár el is engedhettek. Megoldom egyedül is. Nem kell a segítségetek.-kezdem el kikötni magam, mire Liam lefogja a kezemet és rámmorog miközben felvillantja farkas szemeit. Először lassan lenézek a kezeinkre, majd ráemelem a tekintetem és kérdő pillantást vetek rá. Becsukom a szemem, majd mikor újra kinyitom, már vörös és előjöttek agyaraim. Ránéztem, mire ő visszaváltozott és hátrébb csúszott. Na én is így gondoltam. Kikötöttem az övem és közelebb csúsztam az ajtóhoz.

-Liam ne hagyd neki hogy elmenjen.-kiáltott hátra Derek, de már késő volt. Kiugrottam a mozgó autóból. Gurultam egy kicsit előre, de a fájdalom túlélhető volt. Annyit hallottam mielőtt beszaladtam az erdőbe, hogy a kocsi egy nagyot fékez, majd Derek elkiabálja magát hogy mindenki keressen engem.

Ahogy egyre beljebb értem, úgy sötétedett is be. Éppen ültem egy fának dőlve, mikor gallyak zörgésére lettem figyelmes. Felpattantam és tovább füleltem.

-Ne menekülj el Lexi. Segíteni akarok. Kértlek hagyd hogy segítsek.-nyújtotta felém a kezét Derek. Lassan közelebb mentem hozzá, majd beletettem az én kezemet az övébe. Odahúzott magához és szorosan átölelt. Nem igazi ölelés volt. Hátulról valaki lefogta a kezeimet és elhúzott Derektől. Morogtam a támadómra, de mikor megpillantottam magam mögött Scottot, megpróbáltam fékezni magam és aprót bólintottam hogy csinálja amit kell.

-Gyorsan, mert látszik rajta hogy nehezen tartja magát.-mondta Derek. Bilincsel hátrafogták a kezeim és így vezettek el a kocsiig. Egyre rosszabbul érzetem magam. Levert a víz és hátam mögött ujjimat tördeltem, míg ki nem nőttek a karmaim.

Mikor odaértünk Derekhez, kiszedtek az autóból és a nagy lakás felé igyekeztünk. Bent a bilincset levették a kezeimről és egy hosszú kötéllel egy hatalmas oszlophoz rögzítettek. Egész testemet körülölelte a kötél. Lehunytam a szemeimet és próbáltam ellazulni.

Fél órával később már minden bajom volt. Átvette felettem az irányítást a farkas és nem tudtam mit csinálni. Vergődtem, üvöltöttem, morogtam, rángattam a kötelet és hasonlók.

Egyszercsak leültem, a fejemet a földre szegeztem és nem mozdultam.

-Mostmár jólvagyok, elengedhettek.- néztem rájuk erőltetetten mosolyogva. Stiles megindult felém hogy eloldozzon, de Derek rászólt.

-Stiles gyere vissza. Csak azért mondja hogy elengedjük és megszökhessen. Még mindig a farkas uralkodik felette.-mondta. Hirtelen valami furcsát éreztem, a látásom pedig azonnal vörösbe vorult. Ölnöd kell. Suttogta a fejemben egy hang. Eszeveszettül rángatni kezdtem a kötelet. A hang csak egyre erősödött, én pedig egyre nyugtalanabb voltam. Ordítva téptem az engem fogvatartó anyagot. Arra lettem figyelmes, hogy egy hatalmasat reccsen, majd leereszkedik rólam. Gonoszul elvigyorodtam és a leggyengébb felé indultam. Stilest nagyon könnyen meg lehet ölni, mert ember. Mikor már elég közel voltam hozzá, Malia beugrott eléb és rám üvöltött, acélkék szemeit rámvillantva. Hát akkor egy áldozattal több. Ravaszul ramosolyogtam, kacsintottam egyet és rávetettem magam. Karmoltuk, haraptuk, ütöttük egymást ahol csak tudtuk.

Miután Derek leszedett Maliáról, újra lekötöztek. Az este további része nekem vergődve és eszeveszettül hangosan telt.

***

Reggel ugyan olyan pózban ébredtem ahogy elaludtam. Nagyon kényelmetlen volt, de örültem, mert túléltem az éjszakát. Derek mellettem ült és halkan horkolt.

-Derek! Kelj fel!-suttogtam. A férfi lassan nyitogatni kezdte szemeit, majd rám pillantott.

-Jól vagy?-kérdezte.

-Igen, csak elég kényelmetlen így. Eloldoznál?-válaszul felállt és leszedte rólam a köteleket.

-Vigyél haza kérlek.

***

Otthon átaludtam az egész napot és nem mentem iskolába.