Hey Babygirl!

~16~

-Luke...-keltegetem édesen alvó barátomat. Ezek szerint nem szereti a romantikus filmeket!😂 Mivel a drága még mindíg aludt,így elkezdtem puszilgatni az arcát. Amikor a szájához értem,fordított a helyzeten,és én lettem alul.
-Te buzi gyerek. Nem is aludtál!-nevettem
-Először de! Amikor viszont keltegetni kezdtél,gondoltam kivárom a végét!😉-kacsintott. Egyre lejjeb haladt a keze,és közbe a szemembe nézet,ám rá pillantottam az órára,ami 22:39-et mutatott.
-Hát én nagyon fáradt vagyok,szóval megyek és lefekszem!-és amilyen gyorsan csak tudtam,kibújtam az öleléséből. Bementem átöltözni,csak amikor kész lettem,Luke-ot vettem észre az ajtónál.
-Lu-Luke..mióta állsz ott??
-Elég ideje,hogy tudjam,jó tested van!-na jó...túl messzire mész! Mellkasánál fogva kilöktem, és magamra zártam a mosdó ajtót. Leültem elé,és csak bámultam a falat..
-Kenny?? Minden rendben? Mi volt ez??
-Sa-sajnálom.. Most légyszi hagyj békén!-hallottam ahogy elmegy..

Már egy órája ültem ott amikor kopogtak.
-Kenny én vagyok!-hallottam meg Nash hangját.-lassan felálltam,és kinyitottam az ajtót. Luke már aludt...-Mi a baj?-nem válaszoltam csak megöleltem.-Nyugi!
-É-én..nem tudom,hogy mi bajom..egyszerűen..túl gyors ez nekem..hisz..alig egy hónapja ismerjük egymást..és még csak most találkoztam vele...
-Ahj Kenny...mikor lettél te ilyen érzékeny?-simogatta a hátam. Őszintén..én sem tudom..-Szereted Luke-ot?
-Hát persze,hogy szeretem! Csak..lassabban akarom ezt csinálni..
-Akkor meg nincs semmi baj!-tolt el magától.-Mond el neki! Hidd el,minden rendben lesz!
-Köszönöm Nash! Te vagy a legjobb!-és átöleltem kék szemű barátom. Kiengedtem a házból,és néztem,ahogy Luke alszik. Olyan hülye vagyok!😕 Óvatosan bebújtam mellé,hogy ne keltsem fel. Fejemet,mellkasára döntöttem,és úgy öleltem át. Még gyorsan megcsókoltam,és lehunytam a szemem. Szerintem felkelthettem szegényt,mert szorosan magához húzott.
-Bocsi,hogy olyan hülye voltam..-súgtam.
-Szeretlek! Így vagy úgy de szeretlek babygirl!-felnevettem.
-Én is!

❌❌❌

Reggel egyedül keltem. De hamar meglett a hiányzó személy.
-Luke...-nyújtózkodtam.
-Jó reggelt babygirl!-ezt soha nem unom meg!❤-10-kor indul a gép szóval készülődnöm kell.
-Ne menj...
-Muszály! Neked most a barátaiddal kell buliznod! Majd ha hazajösz,akkor velem lehetsz!-rábólintottam,és megnéztem az időt. Még csak 7 óra!😩 Luke leült mellém és mélyen a szemembe nézett.
-Beszélgessünk!
-Okszi.
-Mesélj valamit a szüleidről,a családodról!-bekönnyesedett a szemem.-Oh..jól vagy?
-Aha..csak..nekem fogalmam sincs,hogy kik a szüleim..-meglepődötten nézett.-Csak 5 éves voltam..az óvoda udvarán játszottam amikor jött egy pasas..azt mondta,hogy a szüleim nem tudnak értem jönni,így ő visz haza...-egy könnycsepp lecsordúlt az arcomon-én naív..beszálltam az autójába..és elhajtott velem..amikor kérdezgetni kezdtem azt mondta .,hogy anyáék balesetet szenvedtek! És meghaltak!-már szinte üvöltve mondtam a szavakat. Luke szorosan magához ölelt. Amikor kicsit megnyugodtam folytattam.
-Nem akartam hinni neki..de akkor miért nem jöttek értem? Miért hagytak egy elmebeteggel?? Nem tudtam mit higyjek..depressziós lettem..és beletörődtem,hogy már mindegy.. A pasinak aztán lett egy barátnője..egyre nagyobb lett köztük a barátság,majd..feleségül vette.. Engem mindíg rejtegetett.. A csaj terhes lett,és engem árvaházba dugott.. Senkivel se barátkoztam.. Aztán..egy kisebb csoportba kerültem,ahol egy kislány folyton zaklatott. Végül megkedveltem..és máig a legjobb barátnőm.
-Hannah..
-Igen.. És ott volt Matty is. A bátyámként néztem rá! Kihúztak a depresszióból,és normális tinédzser lettem. Amikor Liam olyan idős lett hogy elköltözhetet,magával vitt minket. Suliba jártunk,buliztunk és felnőttünk. Hannah-val mindíg is együtt terveztük a jövőnket. Ezért Sydney-be költöztünk. És...most itt vagyunk..-Luke-nak tátva maradt a szája. Becsuktam neki,de ő csak megcsókolt.
-Úgy sajnálom , hogy felhoztam..
-Semmi baj..-mégjobban hozzá bújtam. Hemmo bekapcsolt egy filmet,amin lassan elaludtam.