Hey Babygirl!

~36~

Hamarosan leszállt a gép. Max eltolt magától,adott egy puszit a homlokomra,és eltávozott. Én pedig csak ültem és néztem ahogyan egyre messzebb megy tőlem. Leírhatatlanul rossz érzés volt... Mintha ezerszer leszúrtak volna egy tőrrel... Könnyeimet vissza tartva bekapcsoltam a leptopom és elindítottam a simset. Az emberek legtöbbször vagy másik ember társaságában,vagy a könyvekben keres vigaszt. Én a játékoktól nyugszom meg. Nem tom miért,de ez van....

Már vagy 2 órája játszottam amikor már teljesen kész voltam. Tudtátok,hogy a számítógépes játékok képesek leszívni az energiánkat?? Nagyon durva... Kikapcsoltam a játékot,és ledőltem,hátha át tudom aludni azt az időt amíg Sydney-be érünk..

❌❌❌

Kedves utasaink!
Megérkeztünk Ausztrália fővárosában,Canberra-ba! Akik még tovább utaznak,kérem maradjanak a helyükön!
Köszönöm a figyelmet,a viszont látásra!

Hát akkor már csak pár óra.. Várjunk! Mi?? De akkor már elhagytunk Sydney-t?? Uramisten....
-Elnézést hölgyem! Sydney-t már elhagytuk?
-Igen kisasszony! Most Melbourne következik!
-O értem.. Köszönöm!
-Nincs mit!-és tovább haladt. Basszus...akkor most oke hogy Melbourne-be megyek,de ki fogja elhozni Hunter-t?? Ahj..

Me: Luke! Kérlek mond hogy még nem vagy Melbourne-ben!😣😣

Hemmo🐧: Még nem. Miért baj van?

Me: O hála a jó istennek! Kérlek el tudnád hozni Hunter-t a kutya suliból??

Hemmo🐧: Persze!😉 Mikor érsz ide?

Me: Hát...akadt egy kis problem... Aludtam amikor Sydney-be értünk..és hát most Canberra-ban vagyok...

Hemmo🐧: Oh Kenny!😂 Grat.

Me: Thx!😂❤

❌❌❌

Na végre!!! Melbourne!! Alig várom,hogy lássam Luke-ot! Lerohantam a gépről (amennyire tudtam 100 tonnás bőröndjeimmel) és kirohantam a repülőtérről. Elnézést! Kirohantam VOLNA,ha egy erős kéz nem ragad vissza,nem húz el valahova,és nem CSÓKOL meg. Mikor elváltak ajkaink szembe találtam magam elrablómmal.
-Luke!-visítottam az örömtől.
-Á..neked is szia..-fogta be a fülét.
-Bocsi!-nevettem és szorosan magamhoz öleltem. Hihetetlen hogy ilyen rövid idő alatt mennyi minden történt velem miatta...ez volt életem legjobb döntése! Hogy vissza írtam!
-Van egy meglepim!-súgta a fülembe.
-Mi?-majd kiskutyám elkezdte ráncigálni a nadrágom.-Hunter!-emeltem fel pöttöm husky babám.
-Végülis!-vakargatta Luke a tarkóját.-De nem ő a meglepim.
-Hanem?
-Majd otthon elmondom!-és a kocsija felé húzott.

❌❌❌

-Luke!! Mond már el mi az a kibaszott meglepii!!
-Egy,ne beszélj csúnyán! Nem áll jól neked!-akkor beszélek csúnyán amikor akarok..-Kettő,ha elmondanám nem lenne meglepi!-......nincs hozzá fűzni valóm.. Csak annyi hogy AHJ ISTENEM DE MIÉRT?? MIÉRT NEM MONDOD EL AZT A KI*ASZOTT MEFLEPIT??
-Hát jó...-már éppen leparkoltunk az új házunk előtt mikor megláttam legjobb barátnőim.
-Hannah!! Miaaa!!-ugrottam a nyakukba.
-Te is hiányoztál nekünk!-nevetett Hann.
-Én nem hiányoztam?-röhögött Jack.
-Képzeld nem!-nyújtottam ki rá a nyelvem.

-Vigyáz mert megharapom!-csikizett meg Luke. Amit egy #miaszarbajodvan?? fejjel jutalmaztam. Mindenki bement a házba majd a saját szobájába. Mivel már csak egy szoba maradt amibe senki sem ment be,ezért gondoltam az az én szobám. Hát nem,az a wc volt...
-Gyerekek hol van az én szobám?
-Az enyém mellett!-üvöltött Luke az ajtóból. Bementem (ezúttal tényleg a szobámba) és elámúltam. Tökre ugyanolyan volt mint a régi szobám! IMÁDOM!!
-Kenny beszélhetünk?-jött be Luke.
-Persze gyere!-ugráltam az ágyamon.
-Most jön a meglepi....am..azt hiszem megtaláltam a szüleidet!-mikor kimondta majdnem elájultam. MI????

Sziasztoook!! Remélem tényleg nem haragszotok a késésért... És amúgy hogy tetszik a sztori? Mert semmilyen visszajelzést nem kaptam,és nem tudom hogy érdemes-e folytatnom... Szóval örülnek ha elmondanátok mit gondoltok!
Sok komiiiiiit! Bye drágáim!! :*