Hey Babygirl!

~45(The End)~

És itt vagyunk a történet végén...

Te egy kórházi ágyon haldokolsz,
én pedig arra várok,hogy mégegyszer felébredj..

Arra,hogy mégegyszer megcsókolj,megölelj,hogy azt mond nekem hogy szeretsz...

Hogy én mondhassam a szemedbe,abba a gyönyörű kék szemedbe hogy szeretlek...

Hogy együtt üljünk a kanapén,összebújva,filmeket nézve...

Hogy összeházasodjunk,és gyerekeink szülessenek...

Hogy kézenfogva haljunk meg Luke..együtt...

De nem.. Te egy kórházban fogsz meghalni,míg ez ellen semmit sem tehetek.

És én ezt utálom..

Utálom hogy nem láthatlak többé...

Utálom hogy soha többé nem halhatom a hangod..

Utálom hogy reggelente nem nézhetem többé ahogy alszol..

És hogy soha többé nem leszel az enyém...

Hogy soha többé nem lehetek a tiéd...!

-Miss Huggins?
-Igen?
-Luke-ról van szó...
-Felébredt!?-ugrottam fel a helyemről.
-Sajnálom...de...-halgatott el az orvos.
-Nem!! Az nem lehet!!-üvöltöttem,és már rohantam volna be,de Calum visszatartott és átölelt.-Ne-em..! Nem halhatott me-eg...-sírtam.
-A sérülései túl súlyosak voltak.. Sajnálom. De bemehetnek hozzá.. Nem sokára elviszik innen..-bólogattam és besétáltam halott barátomhoz.
-Luke...?
-Nem fog válaszolni..-ölelt át hátulról Mickey.
-Tudom..-csak néztem Luke-ot. A hófehér sápadt arcát...a repedezett ajkait..a kócos haját... És a kezeit... Még meg volt a gyűrűje... Mikor Melbourne-be költöztünk...akkor adtam neki... És ő is adott nekem egyet... Azért,hogy örökre emlékezzünk,és szeressük egymást...

Most Sydney-ben vagyok... Ülök az ágyamon és a 15 éves húgomnak meséltem el,hogy milyen volt Luke Hemmings szerelmének lenni...hogy hogy éltem miatta túl a szörnyű napokat... Hogy Brook is megismerje,milyen volt Luke! És hogy vannak olyan fiúk..akik egyszerűen tökéletesek..
-Mint Luke ugye?
-Igen...Luke tökéletes volt..
-De egyet még mindig nem érték... Hogy kezdődött?-majd elővettem a telefonom és a legelejére görgettem.

Ismeretlen: Hey babygirl! Figyi nem akarsz átjönni? ;)

Me: Öhm...kérem kedves ismeretlen úr ne hívjon babygirl-nek. Köszönöm.

Ismeretlen: ? Jenna én vagyok az Luke.:'D

Me: Jó tudni de én nem Jenna vagyok sorry..

Ismeretlen: Akkor ki vagy édes?;)

Me: Az aki most letilt téged!Bye!

Ismeretlen: Várj! Nee!!

Me: Mivan?

Ismeretlen: Ismerkedjünk! :3

Me: Bocs nem ismerkedem idegenekkel.:/

Ismeretlen: :(( Légysziii!! Nem harapok! ;D

Me: ..... Köszi kihagyom.

Ismeretlen: Félsz tőlem vagy mi?

Me: Á nem! Miért félnék egy olyan embertől akit nem is ismerek és aki bármikor behúzhat egy sikátorba hogy lefejezzen!?

Ismeretlen: 😂

Me: Mi olyan vicces?

Ismeretlen: Te😂 na légyszi ismerkedjünk! Én kezdem jó?

Me: ... Jó..

Így kezdődött minden.. Hey Babygirl...

Na...itt a vége fuss el véle! Sajnálom....de..egyszer minden jónak vége szakad... Nem feltétlenül jó dologgal... Köszönöm a rengeteg támogatást,és hogy vagytok nekem!

#ilovemyreaders