Hey Babygirl!

~37~

-H-Hogy mi???-akadtam ki. Kicsit sem voltam kíváncsi a szüleimre.
-Megtaláltam a szüleid! Nem örülsz...?
-Oh Luke.. Nem nem örülök...Basszus több mint 12 év eletelt már azóta,hogy elraboltak,és ők még be se jelentették a rendőrségen,hogy bazdmeg elveszett a kibaszott lányunk!-sírtam.
-Jó bocsi hogy segíteni akartam!-üvöltött. Én csak megráztam a fejem és hozzá bújtam. Szegényt eléggé összezartam.
-Köszönöm hogy segíteni akartál! De...nem akarok velük találkozni..
-Értem..de talán ha találkoznál velük..akkor megtudnád az ő verziójukat.
-Nem vagyok kíváncsi rá! Kerestek? Nem! Akkor hagyjanak békén!
-Kenny...kérlek akkor csak az én kedvemért! Kérlek!
-Ahj...na jó...de csak benézünk és megyünk ok?
-Ok! Mehetünk?
-Muszály most?
-Igen!!-és felugrott az ágyamra. Én csak felnevettem és elindultam a cipőmért.-Várj meg!-üvöltött.
-Lassú csiga!-és futni kezdtem.
-Ki a csiga?-ugrott hirtelen elém.
-Te!
-Igen?
-Igen!-pimaszkodtam vele.
-Akkor nézzük meg milyen csiga vagyok kocsival! Te pedig jöhetsz utánam gyalog! Na?
-Nem tetszik ez az ötlet...-húztam el a szám.
-Akkor ne gúnyolódj velem cica!-Cica??? Anyád a cica..
-Menjünk már!
-Zokniban?-lenéztem a lábamra,és tényleg csak zokni volt rajtam. Gyorsan felkaptam a fekete Vans-em és kifutottam a kocsihoz.
-Na akkor indulás.-ért ki Luke. A szívem hevesebben kezdett verni,és vissza akartam fordulni,de kíváncsi vagyok a magyarázatukra..-Hé..jól vagy?-fogta meg a kezem Luke.
-Én...nem tudok újra oda menni...
-Akkor segítek! Fogom a kezed,beszélek helyetted ha akarod! De muszály megismerned a szüleid!
-Ok...
-Ah....amikor kiskoromban összevesztem anyával,mindig arra gondoltam hogy milyen rossz anya meg minden. De rájöttem hogy úgyis szükségem lesz még rá úgy hogy nincs értelme veszekedni! Ezért amikor haragudott rám,megkerestem és szorosan megöleltem. És arra gondoltam,hogy nála jobb anyuka nincs a világon!
-Ez hogy segít rajtam...?
-Ha eszedbe jutnak a mamádról az emlékeid,akár egy illat,vagy egy altató dal,vagy csak az hogy milyen színű a haja,az segíthet újra szembe állni vele.
-Hát ok...am..azt hiszem kék szeme..Nem! Zöld szeme van,szőke haja...karcsú kedves ábrázatú... Heh..reggel mindíg kakaót hozott nekem..és a kedvenc plüss macimat. Mindig hisztiztem amikor kimosta,mert olyan illata volt mint a Pamacsnak.. Pamacs volt a legcukibb cica... A szomszéd kisfiú mindig nyúzta szegényt...
-És apukád?
-Apa? Apának barna haja van...kék szeme,gondolom tőle örököltem. Amikor kint játszottam a kertben,mindig kijött és együtt dobáltuk a kavicsokat a tóba,úgy hogy kívántunk valamit. Amikor meghalt Pamacs azt kívántam bárcsak visszajönne,és apa másnapra vett egy nyuszit. Nem volt Pamacs,de nekem tökéletes volt!
-Mi volt a neve?
-Apa kutya eledelnek akarta hívni! De én maradtam a Lucy-nál!-nevettem.
-Kutya eledel!😂😂 Az én kutyámat Molly-nak hívták miért nem neveztétek el Molly eledelnek?
-Hahaha...akkor..mehetünk?
-Menjünk!-1 óra kocsikázás után megérkeztünk a házunkhoz. Megint szorongani kezdtem,de Luke nyugtatni kezdett és azt mondta, hogy nem lesz semmi baj. Nem nyugodtam meg.... Becsöngettünk és egy kb. 7 éves kislány nyitott ajtót.
-Oh..szia! Hogy hívnak?
-A mama azt mondta,hogy ne álljak szóba idegenekkel...-mondta halkan. Szőke haja két copfba volt kötve,kék szeme ragyogott. A rózsaszín kis szoknyáját aranyosan szorongatta.
-Akkor kezdem én! A nevem Kennedy Huggins! De hívj csak Kenny-nek!
-A plüss macim is Kenny!-nevetett. Majd előhúzott egy macit. AZ AZ ÉN MACIM!
-Megnézhetem?-óvatosan felém nyújtotta. A cimkéjére rá volt zsírkrétával írva hogy Kenny H.
Azaz...Kenny Huggins...
-A H nem tudom hogy mit jelent rajta. De szerintem a maci neve Kenny. Ja,és a nevem Brooklyn Huggins!-Huggins???
"-Brook! Kicsim kivel beszélsz?"-hallottam meg egy nagyon ismerős hangot. Egy hangot,amely minden reggel csilingelve keltett,amely mindig megvígasztalt mikor szomorú voltam,és megnevetetett. Anya...
-Csak egy lánnyal! Képzeld az a neve mint a macimnak!-ekkor valami összetört. Anya hangos léptekkel közelített felénk.
-Micsoda? Kiről...-majd hozzánk ért.-...beszélsz... Brook menj fel a szobádba!
-Oksi!
-Az nem lehet...ez nem lehet igaz! Nick!! Azonnal gyere le!-apa is le ért.
-Mi a...? Kenny?
-Sziasztok!-fakadtam sírva.
-Oh kicsim!-öleltek át.-Azt hittük rég meghaltál! Hogy megölt az a féreg!
-Nem! Az a féreg árvaházba dugott!-és bementünk a házba.
-Mesélj el mindent kicsim! Mi történt veled!?
-Végülis jót tett velem...-és elmondtam mindent. Azért tett jót,mert ha nem rak árvaházba,akkor nem találkozom Hannah-val,Max-ékkel,és nem ír rám Luke. Mert hát nem az lenne a telefonszámom ami most.-És veletek mi volt? Amikor eltűntem mi történt?
-Mindenhol kerestünk! Egész Ausztráliában téged kerestek,de...két év után abba hagyták a keresést..-bűntudatom lett... Azt hittem Miami-ban éltünk.. És ott senki sem keresett.. Mert nem is kellett..-Aztán feladtuk..volt egy időszak amiben még hittünk abban hogy élsz! Akkor született Brook is.. A húgod.. Majd véglegesen elhittük,hogy meghaltál..hogy nincs remény...-könnyek keztek megjelenni a szemében.
-De most már itt vagyok!