Hey Babygirl!

~41~

Nos.. Már majdnem a történetem végénél tartunk....Hannah és Mia az éjszaka alatt összepakoltak, és hagytak nekem egy üzenetet.

"Kedves Kenny!
Sajnáljuk,hogy csak úgy eltűntünk az éjszaka közepén,de féltünk ezek után a szemedbe nézni... Mire felkelsz,mi már Miami-ban leszünk,és nem akarunk vissza jönni Ausztráliába. Ha neked is megjön az eszed,és te is haza jösz,Hannah házában neked is lesz hely! De ne feledd! Mi örökre a legjobb barátnők leszünk! Ha bármi baj van,mi rögtön ott termünk! De te is tudod,hogy minket is érhetnek csalódások! És nekünk is szükségünk lesz rád...

Nővéreid: Hannah és Mia 💋

Már a sírás kerülgetett,amikor Luke bejött a szobába. Letöröltem könnyeim,és úgy tettem mintha mi sem történt volna.
-Kenny..jól vagy?
-Am..aha..csak.. Mármint..semmi.-próbáltam kimagyarázni magamat,de Luke kivette a kezemből a levelet és elolvasta. Amikor a végére ért összegyűrte,a háta mögé dobta.és szorosan magához ölelt.
-Ha..utánuk akarsz menni..
-Nem akarok! Ni-nincs keresni valóm ott! Sydney az otthonom! Nem pedig Miami..
-Ott nőttél fel..
-Most rá akarsz beszélni hogy menjünk vissza?
-Nem..azt kérdeztem hogy TE vissza akarsz-e menni?!
-Akkor azt akarod hogy menjek el???
-Nem,dehogyis!

-De igen! Pontosan ezt mondtad! De most nagyon figyelj rám! Soha a büdös életbe nem megyek vissza Miami-ba!!!-fogtam magam és kilöktem a szobámból. Nagyon dühös voltam rá...de mára..mára nagyon megbántam... De térjünk vissza a történethez. Becsomagoltam és próbáltam lemászni az erkélyről, kisebb-nagyobb sikerrel. A bőröndöket leengedtem a (letépett) függönyön. Na de én? Én hogy a francba másszak le egy erkélyről??? Ilyenkor jó a futó virág! Megkapaszkodtam benne,és próbáltam biztonságosan,de gyorsan lemászni. Hát nem jött össze. Kb. 4 méteres magasságból estem le a földre,természetesen a karomra. Felakartam üvölteni,de nem akartam,hogy meghallja Elakartam futni,messze a bajoktól,a csalódásoktól, mindentől! De még így is...Luke karjaiban biztonság érzetem volt,és erre volt (szó ismétlés -szerk.) most a legjobbam szükségem. De tőle is minnél messzebb akartam menni... Úgyhogy nagy fájdalmak közepette beszáltam az autóba,és beindítottam volna a motort,ha nem kapok egy üzenetet.

Luke🐧: Kenny,kérlek nyisd ki az ajtót! Beszéljük meg szerelmem!!😞

Nem érdekelt,pedig bárcsak érdekelt volna... Elindítottam az autót,és máris Sydney felé vettem az irányt. Hogy Luke hogy fog haza jutni? Létezik a busz,taxi,vonat, soroljam még?

Kb. 2 óra múlva megérkeztem Sydney-be. Megálltam a fiúk háza előtt,és becsöngettem,de egy fiatal, fekete hajú nő nyitott ajtót.
-Segíthetek?
-Am..elnézést,de nem tudja kihívni Michael-t?
-Michael? Itt semmilyen Michael nem lakik. Az előttünk lévő itt lakók közül azt hiszem volt Michael,de ők már hetekkel ezelőtt elköltöztek.
-Istenem...és hová??
-Azt hiszem az egyik a plázával szemben lévő társasházban lakik. Igen,a másodikon a 4/B-ben!
-Köszönöm!-és már ott sem voltam. Mi az hogy az "egyik"?? Külön költöztek??? De miért??

Hamar odaértem ezért rögtön berohantam a házba,és kopogni kezdtem az ajtón.
-Michael!-ogrottam barátom nyakába amint megláttam.
-Kenny..neked is szia!-nevetett.-Hogy hogy itt vagy? És Luke?