My Life Is A Dream/Az Életem Egy Álom //BEFEJEZETT\\

~part 11 : Kettő szemszög~

Lauren Spark

Amint felébredtem, máshol voltam... Nem otthon... De nem is Marcinál... Mégis, olyan ismerős...
-Hol vagyok?-felültem és körülnéztem... Minden csupa homály. De viszont fehér minden.
-Ott, ahol lenned kell-hallottam egy lágy, kellemes hangot.
-Az hol van?-nem kaptam választ. És az a valaki lefektetett. Feküdtem és csak feküdtem.
-Itt kell lenned, míg jobban nem leszel-kaptam választ valaki mástól-Azért vagy itt, hogy meggyógyulj. Az este, mikor alaudtál... Én felkltem... Lementem inni... De mire feljöttem, te álltál egy lány mellett... A lány fogott téged... Te nem voltál eszméletednél. A lány másik kezében egy kés volt. Mondtam neki, hogy hagyjon békén téged. Azt válaszolta, hogy csak akkor hagy téged békén, ha... Már nem is tudom mit mondott. Homályos onnan az egész... De a lényeg az, hogy nem esett több bajod, mint, hogy eltört a lábad.
-Marci? Te vagy az?
-Igen.
-De ki az a másik? Aki ott van melletted? Az a fehér hajú lány?
-Ő az én unokatesóm, Veronika. Eredetileg szőke a haja. De befestette fehérre, hogy jobban észre vegyék.
-De mit keres itt?
-Ő hozott minket ide. Bemászott az ablakodon.
-Igen, bemásztam... Mert én segítettem rajtatok, hogy éljetek. Lari, téged fogott egy lány... Én mögé lopóztam. A kést a kezéból kiforgattam. Erre belém vágott egy erőset mire én elestem. Kivette a kést a kezemből és eltörte a lábadat, engem meg majdnem megölt... Marci odaszaladt és szerencsére csak a kezembe szúrta a kést a lány... Nem a szívembe... De számomra a ti életetek a legfontosabb... Az enyém minek... Mindenki utál. Azt mondják nem vagyok normális, hogy befestettem a hajamat... De nem én vagyok a lényeg. Megmenekültetek-vágott közbe Vera.
-De nem esett bajod?-kérdeztem.
-Dehogy is! Ez nekem meg sem kottyant! Egy kis vér nem a világ vége! Lőttek már golyót is rám!-válaszolt Vera.
-Golyó? Azt mégis hogyan?-kérdeztem elképedve.
-Igen, golyó. Úgy, hogy izgalmas a sulin kívül az életem. Én vagyok az utca örzője. Egy rablás történt. Én megakadályoztam. De nem ismerték el.
-Te aztán nagyon bátor vagy!-vágtam rá.
-Az!-szólalt meg végre Marci.
-De viszont nekem mennem kell... Találkozóm van. Sziasztok!
-Szia!-mondtuk egyszerre Marcival amin nevettünk egyet.
-Jó fejnek tűnik az unokatesód.
-Köszi, az is. Nem értem, hogy a suliban miért nem kedvelik. Meg hát szép is, bár nem értem miért is nem nyomulnak rá a fiúk... Talán mert rossztanuló?
-Rossztanuló??
-Igen, a sok hőstettei mellett nem tud tanulni. Ezért egyeseket ketteseket visz haza.
-Hazamehetnek mind a ketten!-rontott be a nővér.
-Ilyen hamar kiengednek?-kérdeztem.
-Igen-válaszolt a nővér. Felsegített Marci és kaptam egy mankót. Azzal elindultunk hozzánk. Lassan botorkáltam, így lassított Marci.
-Mindjárt otthon vagyunk.
-Rendben-mondtam. Pár lépés... Botorkálás után otthon lettünk.
-Bocsi, de nekem mennem kell. Szia.
-Szia-köszöntem és Marci nyomott egy puszit a homlokomra. A konyhában leültem. Anyával elkezdtem beszélgetni.

Berkes Veronika

Amint elköszöntem Lariéktól, indultam is a suli mögött lévő kerítéshez. Ott átbújtam a lyukon, ami egy bokor mögött lapult. Ott is voltam a búvóhelyen, ahol először jártam. Nincsenek barátaim, nem szoktak hívni sehova. Most mégis! Hát ott voltak néhányan az osztályunkból.
-Csá Vera! Végre itt vagy! Klassz a gatyád!-szólalt fel Helga.
-Csá Vera! Hol voltál?-kérdezte Krisz.
-Szeva Vera! Elvoltál sunyulni?-kérdezte gúnyosan Gábor, aki az osztálytársam. Gimis vagyok. Gábor is. Lari uncsitesója asszem. Krisz és Helga jártak, de Helga 7.es általánosban, Krisz viszont 8.as. Azt hiszem.
-Chao Veronika! Merre voltál?-kérdezte Justin, Lari exe. Honnan tudom, hogy jártak? Onnan, hogy szabadidőmben Larit követtem, hogy vigyázzak rá.
-Szevasztok! Hát a kórházban voltam Larinál. Eltörött a lába. Meg engem is egy picit műtöttek. Amúgy köszi Helga, neked meg a pólód kafa!-megszólaltam.
-Eltörött a lába? De rossz neki! Miért műtöttek téged? Köszike!-kérdezte Helga.
-Hát majdnem megölték Larit, én megmentettem. Engem is majdnem megöltek. Majdnem szíven döftek késsel, de Marci ellökte a csajét aki leakart döfni, ezért a kezembe döfte... Nem vészes számomra. Golyóval is eltaláltak már.
-Te aztán nem vagy semmi!-Justin mondta elismerően-Várjunk! Mit keresett ott Marci?!
-Köszi. Amm... Ott aludt? Miért is hívtatok?
-Azért, hogy beavassunk-mondta Gábor.
-Beavassatok?? Engem? Hova?
-A haveri körünkbe!-Krisz válaszolt.
-De mivel, hogy golyót lőttek beléd, beléd döftek egy kést, ezért csak annyit kell tenned, hogy ezzel megjelöljük a kezedet valamilyen szimbólummal, mi nekünk van már, itt a csuklónkon-mondta Justin. Mindenki tenyerét felfordítva mutatták csuklójukon a szimbólumokat. Helgának száj, Krisznek vmi hajzselé szerű cucc, Justinnak gitár, Gábornak pedig egy szellem, mivel ő nagyon paranormális gyerek.
-Add a kezed és mondjad mi legyen a szimbólum-mondta Helga.
-Oké, tessék... Legyen egy kés-majd belém hatolt az a tetováló készülék.
-Most már haver vagy!-mondta Gábor-Mindenkinek van beceneve. Én vagyok a Szellem, Helga a Szépség, Krisz a Zselé, Justin lett JB és te legyél... Hmm... A Paracsaj!
-Oké!-mondtam. Végre vannak barátaim!! Jeeey!

Vera arca:

Remélem tetszett nektek ez a rész, Sziasztok!