My Life Is A Dream/Az Életem Egy Álom //BEFEJEZETT\\

~II. part 3~

-Gá-bor. Marci szeret engem (meguntam a dadogásos írást /szerk./) és ez biztos - motyogtam mellkasába.
- Saját fülemmel hallottam - tolt el magától egy picit, majd mélyen a szemembe nézett - Azt mondta, hogy nem érdekled őt, csak nem akar magányosan meghalni.
- Az nem lehet - szipogtam.
- Pedig igaz.
- Ahjj - hajtottam le a fejemet.
- Mondom. Én itt vagyok neked - emelte a tekintetemet az övéhez, majd közelíteni kezdett.
- Gábor. Ezt. Ezt ne - fordítottam el a fejemet, mert tudtam, hogy Gabi részeg és én akkor is Marcit szeretem. Eltoltam magamtól, majd leszaladtam a lépcsőn-mivel kimentem az ajtótn-és Marci felé fordultam - Igaz?
- Mi??
- Hogy nem érdekellek - szipogtam.
- Ki mondta ezt a butaságot? - jött hozzám közelebb - Te alkoholt ittál?
- Gábor mondta - sütöttem le a szememet.
- Akkor biztos alkoholt érzek rajtad. Gábor részeg lett.

Na jó.Èn most itt nem tudok mit írni. Szóval ugorjunk a gyerkőcök születésére!

- Mi legyen a neve a fiunknak? - kérdezte férjem.
- András. Berkes András. Tökéletes - mosolyogtam a porontyra.
- Pontosan. Tiszta anyja.
- Viszont olyan aranyos, mint te.
Marcival összeházasodtunk, amikor én a hatodik hónapban jártam.
Hazamentünk a csöppség nélkül, mivel bármilyen betegséget elkaphat.

*****
Na jó. Emberek!
Köszönöm, hogy olvastátok ezt a könyvet, de én nem tudok ide már mit írni. Egy teljes hétig gondolkodtam ezen a részen. De semmi.
Bocsánat, de ez a könyv befejezett lesz. Még jön az epilógus, aztán az írói utószó.
Sziasztok!