My Life Is A Dream/Az Életem Egy Álom //BEFEJEZETT\\

~part 16 : Ne hidd azt, hogy vége van mindennek!~

-Nah Lari nekem is mennem kell... Mivel, hogy haverokkal fogok lógni. Előtte persze hazakísérlek. Holnap szombat, vagyis jön haza Gábor. Ezazz!! Mindegy... Nah gyere, hazakísérlek-indultunk is haza. Juhéé! Otthon a lépcsőn Marci ült és a térkőt nézte.
-Szia-mondtuk neki.
-Sziasztok!
-Én mentem, haverokkal elmegyünk a parkba. Helloo!-mondta Vera.
-Szioo!
-Szia!-modtuk, majd bementünk a házba. Eltelt jó pár hét azóta mióta otthon vagyok. Holnap megyek kórházba, hogy levegyék rólam a gipszet. Jeey! Felmentünk a szobámba. Ledobtam a cuccom, jobban mondva Marci dobta le és lefeküdtem az ágyra. Ő csak odaült. Vagy öt percig bambultam a plafont, miközben Marci valamit mesélt. Nem éppen figyeltem arra mit mond. Csak a múltamon járt az eszem. Nem értem. Mi volt átlagos az életemben, mikor még Californiában éltünk. Mindig velem volt a baj. A tanár nem kedvelt. Az osztálytársaim se, a tanár se szeretett... Senki sem szeretett. Nem voltak barátaim. Mit? Mit csináltam rosszul akkor? Nem tudom. Ezen jár az agyam. Nem értem, hogy mi baja van velem Larának. Nem értem mit szeretnek itt bennem. Nem értek semmit. Ezen jár az eszem, csak ezen.
-Figyelsz te rám?-törte meg a gondolkozásomat Marci.
-Jah bocsi! Nem... Csak... Gondolkodok... Azon, hogy mit szerettek bennem, mert ott Californiában senki sem szeretett. Se tanár, se diák. Bár, volt egy fiú ott. Ő kedves volt. Azt mondta tetszek neki. Nem tudtam ezt viszonozni, mert nem ismertem. Daniel volt a neve. Azóta nem láttam őt. Ideköltöztünk még aznap. Nem értek semmit sem-feleltem, bár hosszan.
-Értem. Hát én azt szeretem benned, hogy te nem vagy olyan magabiztos. Nem tudom. Egyszerűen azért, mert amilyen vagy. Nem tudom-hallgattunk mind a ketten kb. tíz percig? Nem tudom-Lauren Spark, lennél a barátnőm?-törte meg a csendet.
-Igen!-vágtam rá rögtön. Felültem és elmerültünk egymás tekintetében. Marci közeledett, erre én is. Egymáshoz értek ajkaink, majd mondhatni faltuk egymást. Kaparást hallottam az ajtón.
-Ez biztos Pogácsa lesz!-Pogácsa lett a kutyusunk neve. Kinyitottam az ajtót és tényleg ő volt az. Jajj de szeretem őt!-Jajj Pogácsa! De cuki vaagy! Olyan kis aranyos, nem?
-De-majd letettem a földre. Lefeküdt és elaludt. Mivel eddig 15 perce vagyunk otthon, ezért elmentük ma a kórházba ketten. Leszedték a gipszet és indutunk is haza. Már hét óra volt.
-Végre nincs gipsz! Ezaz!
-Örülök-majd ledobtuk magunkat az ágyra.
-Unatkozook!-mondtam, majd kaptam egy üzenetet.

Anya: Szia Lari! Pakolj a bőröndödbe, holnap után költözünk
Én: Mi? Már megint? Ne! Nem akarok! De mégis hova?
Anya: Californiába!
Én: ...

-Nem lehet igaz!-vágtam a telefonomat az ágyra, ami pattant egyet és a földre esett. Picit berepedt a képernyőre, de az nem érdekelt most engem.
-Mi az?
-Visszaköltözünk holnap után Californiába.
-Jajj! Ne már!-megölelt és én elkezdtem sírni- Nyugodj meg! Kitalálunk valamit.
-Nincs mit kitalálni! Nem hiszem el! Végre boldog voltam az életben! Végre normálisak voltak a barátaim! Sőt! Voltak barátaim! Volt fiúm... De ennek mind vége... Mindennek... Ezt nem hiszem el...
-Add egy picit a telefonod!-odaadtam neki a földről- Írok anyudnak a nevedben, hogy nem akarsz elmenni, itt akarsz maradni és itt vagyok én, a fiúd. Most vagy boldog, ott nem leszel az, mert nem vagy a barátaiddal. Nem akarsz odamenni, ott szekáltak mindig is.
-Oké-nyugodtam meg. Odaadta a telefonomat.
-A többit rád hagyom.

Anya: Akkor esetleg San Fransiscoba?
Én: Nem! Itt maradok! Felőlem mehettek! Nem érdekel! Én új életet kezdek! Marcinál fogok lakni! Megváltoztatom a telefonszámomat! Mindent megváltoztatok! Hagyjatok békén!

-Kész... Vége az eddigi életemnek... Nem fogok velük élni...-borultam vissza Marci karjaiba. Rá mindig számíthatok- Figyelj, csomagoljunk össze nekem. Költözök hozzád, ha nektek jó ez így...
-Szerintem egy külön lakásba menjünk, de amíg általánosba járunk, addig nálunk lakhatsz. Jobbat tudok! Veránál! A szülei tovább maradnak azon a helyen! Oké?
-Jó...-megnyugodtam. Elkezdtünk pakolni a bőröndbe.
-A többi cuccért visszafordulunk majd-mondta Marci.
-Oké...

Folytatása következik...
Szioo!