My Life Is A Dream/Az Életem Egy Álom //BEFEJEZETT\\

~part 12 : Továbbra is Vera szemszögében~

Éppen indultam volna haza, mivel késő volt, amikor valaki megfogta a kezemet.
-Várj még egy picit-Szellem volt az- Beszélni akarok veled.
-Oké, végül is ráérek... Nem éppen akarok otthon kuksolni a sötétben.
-Oké, gyere-majd elengedte a kezemet és fordult vissza a búvóhelyre, majd én is ezt tettem. Leültem törökülésbe. Gábor is.
-Mit akarsz mondani?-kérdeztem.
-Csak azt, hogy nagyon szép vagy, meg bátor. Te nem olyan vagy, mint a többi lány. A többiek ha mit tudom én meglátnak egy pókot rögtön sikítanak. Te meg odatartod a kezedet, hogy másszon a kezedre.
-Köszi... Várjunk csak! Honnan tudod, hogy hagyom a pókot a kezemre mászni?
-Csak úgy mondtam-felállt és odasétált a gitárhoz. Felvette. Nem is tudtam, hogy itt van gitár!
-Mit fogsz játszani?
-Azt amit akarsz-egy apró mosoly derült az arcára.
-Hmm... Legyen a Don't let me down.
-Oké-majd elkezdte játszani. 5 perc után vele együtt énekeltem. Amikor abbahagytuk, felálltam-Nagyon szép a hangod.
-Köszi... Te meg jól gitározol-Tetszek egy fiúnak? Még ilyet? Tök zsír ez!
-Köszi! Amúgy röviden azt akartam mondani, hogy tetszesz.
-Hát állítólag sokban hasonlítunk... Te is para vagy, én is. Ezért kerülnek engem... Mert para vagyok.
-Igen, hallottam, hogy hasonlítunk... Igen, para vagyok-mosolygott, én nálam nem megszokott a mosolygás, de most mosolyogtam.
-Szerintem te vagy az igazi, mert én csak akkor mosolygok, ha esetleg valaki miatt úgy érzem, hogy lehet... Az életemben nincs kivel nevetnem, bulizgatni-elnevettem magam.
-Örülök, hogy úgy érzed, hogy mosolyognod kell... Ez kicsit hülyén hangzott-ő is elnevette magát. Ekkor én megöleltem. Az első ölelésem, amit önszántából tettem... Ő lesz az akivel boldog leszek. Kicsit távolabb tolt magától és az államat megfogta és úgy fordította (hülyén fogalmaztam ezt most) a fejemet, hogy lássuk egymás szemét. Egy picit néztük egymást, majd megtörtént... Megtörtént az első csókom... Elválásunk után megöleltük egymást. Éreztem a kellemes illatát.
-Lassan kéne indulni-elővettem a telefonom a zsebemből- Már fél tizenkettő van.
-Oké-majd összefontuk ujjainkat és indultunk hozzánk-Na szia! Én megyek a koleszba.
-Ugyan, gyere be! A szüleim elmentek egy hétre otthonról.
-Oké-indultunk is a szobám felé. Ajtóm eltérő volt a többi barna ajtótól. Az én ajtóm fehér volt, rajta egy papírral. Még én írtam rá hatodikas koromban, hogy ,,Belépni tilos!". A papír alja tele volt koponyákkal. Bementünk. Nagy feketeség várt minket, mert hát fekete a falam és a bútorjaim-nagyon hasonlít a szobád az enyémre. Annyi a különbség, hogy az én ágyam a sarokban van, nem pedig a fal közepén(nem tudtam megfogalmazni).
-Hasonló az ízlésünk is akkor-elmosolyodtunk.
-Igen. Egy pillanat, átugrok a koleszunkba, mert ott hagytam a telefonom meg még valamit. Sietek vissza.
-Oké-huppantam az ágyamra és elkezdtem a telefonomat nyomkodni.

-Itt is vagyok! Ez itt a tiéd-adott a kezembe egy dobozt-Nyisd ki!
-Köszi, oké!-nyitottam ki a szürke dobozt. Benne egy gyönyörű-szép fül-bigyó volt (nem jut eszembe a neve). Nálam a gyönyörű-szép a fülbevalónál az vagy koponyás fülbevalót jelentett vagy kés fülbevalót... Lehet akár fül-pírszing (nem tudom, hogy írják XD). Pont pírszing volt!-Ez egyszerűen klassz! Nem is tudom mit mondjak! Köszi!
-Nincs mit. Azért ezt kaptad, mert láttam, hogy van már a füledbe azért.
-Köszi!! Nah megyek lezuhizok-elkezdtem kotorászni a szekrényemben. Elővettem a fekete AC/DC-s trikómat és egy térdénél szakadt fekete farmert, fekete melltartót és bugyit, amik holnap lesznek rajtam. Felkaptam a pizsimet, amin Annabell-es minta volt. Imádom a horrorokat! Indultam ki az ajtón-Sietek!
-Oké!-pár perc után jöttem is vissza.
-Mehetsz!-indult is a fürdőbe. Pár perc után ő is jött.
-Oké, hajnali egy van. Nézünk valami horrort?
-Aha!-pattantam föl és a CD tartómban elkezdtem kotorászni-Meg is van! Jó lesz az Annabell? Egyszerűen imádom azt!
-Nekem jó lesz-majd raktam is be a lejátszóba. A TV-t bekapcsoltam. Igen, TV van a szobámban. Már néztük is az Annabell-t. Amint vége lett nem voltunk álmosak, ezért szundítottunk. Felébredtem hatkor. Tíz perc múlva Gábor is. Készülődtünk, mert suli lesz. Tudom, nyolckor kezdődik, de mi előbb szoktunk menni, hogy elfoglaljuk a helyeket. Mindig így van. Aki hamarabb ér oda, övé lesz az adott hely, ahova leül. Amint elkészültünk indultunk is a gimibe, nem a suliba. Amint bementünk az osztályba, elfoglaltuk az ablak felőli padsor utolsó padját, mivel a tanári asztal az ablak felőli padsorban van. Így a tanár kevésbé vesz észre. Ma 6 óránk van.

Remélem tetszett nektek ez a rész, a következő részben már Lariról is lesz szó... Sőt a sztori eleje Vera szerepe lesz majd a többi meg Lari szerepe.
Sziasztok!