My Life Is A Dream/Az Életem Egy Álom //BEFEJEZETT\\

~part 13 : Kezdetben Verával~

Az első óra Matek, a második Angol ami eléggé rossz volt ma! A tanár rajtunk vezette le gyötrelmét... Szakított a fiújával, vagyis a fiú a tanárnővel... 3 oldalt kellett lefordítanunk! A harmadik óra Irodalom... Nem erősségem az irodalom sem a nyelvtan... Mint ahogy a többi tantárgy sem 😁! Negyedik óra Történelem. Ma Károly Róbert szóba esett, az lesz a következő anyag. Én bekiáltottam, hogy Károly Róbertet már általánosban megtanultuk. A tanár csak a szokásos bekiáltásaimra adott válaszát kaptam... "Jelentkezzen ha akar valamit mondani. Amúgy igen, általánosban tanultátok. Most többet megtudtok róla!" A hatodik óra plusz Matek, az pont a 4-es 5-ös tanulóknak van. A többiek húzhatnak haza! Nincs több óra! Szerencsére Gábor 3-asra áll! Jó nem szerencsére, de hát na! Nem akarok egyedül lenni! Éppen a suli ajtójában jártunk már.
-Elmegyünk Larihoz?-kérdezte Szellem(akkor hívjam már a becenevén).
-Aha, de előbb berakom azt a pírszinget(még mindig nem tudom, hogy írják 😂)a fülembe-mosolyogtam.
-Oké akkor menjünk hozzátok-mosolygott ő is. Elindultunk. Kézen fogva. Otthon is lettünk!
-Felszaladok és berakom! Egy perc!
-Oké!-már szaladtam is fel. Gyorsan beraktam és indultam le. A bal fülemen van már három pírszing plusz egy fülbevaló. A jobb fülemen ugyanez eggyel kevesebb pírszinggel. Indultunk is Larihoz. Kopogtunk, majd benyitottunk.
-Lari! Csak én és Vera vagyunk!-kiáltotta Szellem.
-Oké!-visszaszólt Lari-Egy pillanat és megyek!
-Ne gyere! Inkább mi megyünk-mondtam.

Lari Spark

-Oké!-szóltam vissza-Egy pillanat és megyek!
-Ne gyere! Inkább mi megyünk-mondta Vera.
-Jó!-feküdtem vissza. Hallottam a lépteket a lépcsőn. Már a szobámban voltak.
-Nah? Hogy vagy?-kérdezte Gábor és ült le mellém. Vera csak odaguggolt.
-Jól. Bár a lábam viszket...
-Mindent elmondtam Gábornak. Mi is történt a szobádban... Azt...-hajtotta le fejét és kezét a hegre tedte, ami kilógott az AC/DC-s trikójából.
-Oké-mondtam.
-Mond, nem fáj? Csak viszket? Nincsen semmi bajod? Ugye nincs?-aggódoskodott Gábor... Minek?! Nem haltam meg!
-Nem fáj semmim! Csak viszket a lábam! Semmi több! Nem haltam meg!-nevettem el magam a végén.
-Oké... Tudod, csak vicceltem... Már kérdeztem egyszer...-ő is nevetett már. Vera nem nevetett. Ő a legtöbbször ugye nem nevet.
-Tudom-csak nevettünk ketten. Vera csak guggolt és nézett minket.
-Nekem... Izé... Mennem kell...-szólalt fel Vera, nevetésünket megszakítva.
-Hova?-kérdeztük.
-Hát mennem kell... Mennem kell... Nem... Nem mondhatom el...-csak úgy akadva beszélt sietve és már ment is ki.
-Utána megyek-mondta Gábor.
-Oké, siess!
-Jó-már ment is el Gábor.

Nagy Gábor

Már futottam Paracsaj után. Inkább mondom Verának. Már futottam utána. Utól értem.
-Hova sietsz ennyire?-kérdeztem.
-Sietnem kell!-ment tovább, bár nem értem, megfogtam a kezét és visszahúztam. Egyenesen a mellkasomba esett.
-Mond el!
-Nem! Mennem kell! Nem mondhatom el!-próbálkozott szökni de nem engedtem,
-Mond el! Kérlek! A fiúd vagyok. Te a barátnőm. Nem értem miért nem mondod el.
-Engedj és elmondom!-elengedtem-Várjunk csak! Nem is járunk még!
-Akkor leszel a barátnőm?
-Igen! Akkor elkezdem mondani...
-Akkor kezdj bele!-mondtam kisebb hangerővel.
-Azért kell sietnem, mert találkozóm van... Elmegyek a parkba. Ott van a találkozóm... A testvéreddel... Matyival. Azért nem mondtam el, mert megígértem neki, hogy nem mondom el senkinek... Ha esetleg egy úgy mond randi lesz ez, akkor megmondom, hogy te vagy a fiúm. Menj szépen a bokorba és onnan nézd az egészet. Hallani is fogod-mondta és mentünk a parkba. Gyorsan a bokorba mentem és onnan néztem az egészet.
-Szeva Matyi!-egymás kezébe csaptak,
-Szeva Vera! Köszi, hogy eljöttél!
-Ugyan! Én amit megígérek, azt be is tartom! Miről akartál velem beszélni?
-Csak annyiról, hogy lenne kedved átjönni hozzánk?
-Miért?
-Azért, mert két napja megígértem Gábornak, hogy segítek neki abban, hogy összejöttök, mert nagyon tetszel neki.
-Jah, oké! Várj egy picit, üzenek anyunak, hogy később megyek haza-elővette a telefonját és én is, mivel tudtam, hogy nekem fog írni, mert ugye a szülei nincsenek otthon. Azt írta menjek haza gyorsan. Azt írtam oké és indultam haza- De akkor nem hiszem, hogy megyek. Hazakísérlek, de nem megyek be. Meg kell mondanod Gábornak, hogy már van fiúm...-a többit nem hallottam. Már otthon voltam. Gyorsan a szobámba mentem.
-Gábor! Hol vagy?-rontott be az öcsém.
-A szobámba! Ha akarsz valamit gyere ide és mond el!-nevettem egyet halkan, mert tudtam, hogy Verával átvertük Matyit.
-Figyu! Veráról van szó!
-Mit mondott?
-Azt, hogy már van fiúja... Sajnálom bratyó...
-Ne sajnáljál! Tudom ki a fiúja! Elég közeli ismerősöm.
-Ki az?
-Hát én!-elnevettem magam. Vera ekkor már ott állt az ajtóban.
-Bizony! Átvertünk Matyi! Anyáék nincsenek otthon-elmondta Vera neki az egész sztorit, hogy hogyan is volt. Én elaludtam. Matyi a szobájába aludt. Vera mellettem.

Lari Spark

Elaludtam. Nem bírtam. Álmos voltam egyszerűen!

Matyi arca:

Matyi és Gábor éppen fociedzés után átöltöztek az öltözőben. Gábor készített egy fotót Matyiról. 😊

Remélem tetszett! Sziasztok!