My Life Is A Dream/Az Életem Egy Álom //BEFEJEZETT\\

~part 22 : Mi történt a pincében?~

Reggel amikor felébredtem, Marci szorosan ölelt engem magához a kanapén. Ezek szerint, ő elaludt, én meg maradtam az ölében. A srácok itt heverenek a földön. De jó ez így!
- Marci - suttogtam fülébe.
- Hmm? - nyitotta ki szemeit.
- Nézd - mutattam a földön lévő fiúkra.
- Itt lakuk egy házban, erre meg itt átcsövelik az éjszakát? Hallatlan! - suttogva kiabálta, nehogy felébressze őket.
- Ne ébresszem fel őket? - mosolyodtam el.
- Azt megnézném - felkeltem karjai közül, majd a hason fekvő Gabira ültem. Pár perc után morgott egyet.
- Hagyjál - próbált a kezével felém hadonászni.
- De reggel van - hajoltam a füléhez.
- Mi?! Akkor mennem kell! Vagy is nem! Nem tudom! - fordult hátára, ezzel engem a hátáról leejtve. Mivel ezt kissé kiabálva mondta, ezért a többi fiú hirtelen felpattant.
- Mi a jóságos Szent bajod van Anna! - nyitotta ki a szemét Ádám - Jah! Hogy nem otthon vagyok? Amm... Lari... Mit csinálsz ott a lábaiddal... Összegabalyodva Gáborral... - mutatott a lábainkra. Próbáltam kiszedni onnan, de nem sikerült.
- Ő ébresztett - tette fel védekezően egyik kezét Gábor.
- Oké... Fura egy társaságba keveredtem... - hajtotta vissza a fejét Ádi.
- Az biztos! - nevettem fel - Gabi, elengedsz?
- Talán - perverz mosoly derült arcára.
- Na most le lehet róla szállni - nevette el magát Marci.
- Jah! - ütöttem meg Gabi karját, már amennyire tudtam...
- Oké, hiszen elvégre a Te barátnőd! - engedte el lábaimat a fogságból.
- Én mentem, a szobámban megtaláltok! - indultam felfelé.
- Oké! - hallottam hangjukat.
Lehuppantam az ágyra, majd elkezdtem nyomkodni a telómat. Kicsivel később feljött Marci.
- Csak mi ketten vagyunk már a házban - húzta a száját egy borzasztó nagy perverz vigyorra.
- Te egy borzasztó nagy perverz ember vagy! Azt ugye tudod? - jobban bebúrkolóztam a takarómba, éreztem, hogy a lábamnál Marci leült. Ó jajj!
- De tudod, hogy tavaly azt mondtad nekem, hogy Majd jövőre lehet róla szó! vagy valami ilyesmit mondtál. Szóóóóvaaaaal jövőre van már. Hehe!
- De én... Hát jó... - kibújtam a takaróból. Komolyan ezt mondtam?! Hát végül is... Előbb-utóbb túl kell esnem ezen...
- Biztos ezt akarod? - bújt hozzám közelebb.
- Előbb-utóbb úgy is túl kell esnem ezen, szóóval igen...
- Jó...
- Előtte eszek! Ha! - másztam ki mancsai fogásából.
- Jó... De siess!
- Nem szándékozok sietni! És nem is fogok! - leértem a konyhába. Kinyitottam a hűtőt, majd kivettem belőle a pudingomat. Finom epres puding!
Éppen felfelé indultam, amikor egy nagy koppanást hallottam meg.
- Marciiiiiiiiii! Azonnal gyereeeeeeee! - visítottam, mint egy kismalac.
- Megyeeek! - szaladt ki a szobából, majd leért hozzám - Mi baj?
- Koppanást hallottam! Onnan - mutattam a pincénk felé.
- Már is egy horror filmbe kerültünk?
- Meg lehet... Na! Nézd meg mi volt!
- Oké... - odament az ajtóhoz, majd még egy koppanás jött onnan. Benyitott, majd bement - Lari! Menekülj!
- Oké! De te veled mi lesz?!
- Csak menekülj! Most!
- Jó! - szaladtam ahogy csak tudtam, de amikor az ajtónál jártam, valami elkapta a kezemet.
- Te most velem jössz! - egy női hang volt francia achcentussal.
- De ki maga?! És mit akar?! - mondtam.
- Majd megtudod! Gyere! Itt nem vagy biztonságban! - húzott a hátsó ajtó felé. Ott volt egy furgon. Bepattantunk, jobban mondva engem hátrataszított kettő nagy behemót, a nő meg előre pattant. A furgon elindult.
- De mi lesz Marcival?! - néztem a vissza a távolodó házra - És maguk mit kerestek a házunkban?!
- Marcit két ember fogja elhozni, ők is segítenek. Mi csak a ház volt tulajdonosainak az ismerősei vagyunk. Megbizattak egy feladattal, amit nem mondhatunk el. Sajnálom. Az a koppanás pedig egy idegen ember volt. Nem tudjuk mi se, hogy ki.
- Okkéé...

Helloooooooooooo!
Tudom, ez egy átlagosnál rövidebb sztori lett... De majd a folytatás is azé'  izgi lesz, mint ez!
És most nem minden pénteken lesz rész hanem minden szerdán és pénteken, deha nem szerdán akkor hétfőn.
Ha tetszett akkor nyomj a 'vote'-ra!
Hellooo!