My Life Is A Dream/Az Életem Egy Álom //BEFEJEZETT\\

~part 24 : Itt a vég~

Öt évvel később

Már két éve nincsenek velünk a testőrök. Kiderült, hogy az az ember aki meg akart ezúttal ölni, az volt aki a lábamat eltörte. Azt nem tudjuk, hogy ki ő. De azt igen, hogy én és Marci így vagyunk boldogok. Csak ketten, a mi házunkban. 20 éves vagyok már. Marci 21 éves és úgymond híres zenész. Hát jó. Nekem nem engedi, hogy munkát válaljak.

Reggel úgy keltem, mint a többi napnál. Fél tízkor. A hajam kócos volt meg minden, de mit sem törődve ezzel lementem a konyhába. Ettem egy joghurtot, aztán lefeküdtem a nappaliban lévő kanapéra.
Már fél öt van jesszus! Marci tíz perccel később lejött egy... Öltönyben?!
- Készülj el! Elmegyünk étterembe! Lehetőleg elegáns legyél!
- De mi...
- Készülj el! - utasított.
- Oké...
Felmentem, felvettem egy fehér combközépig érő egybe szoknyát. A hajamat megfésültem, majd begöndörítettem. Lementem, majd elindultunk kifele. Szó nélkül beszálltunk az autóba. Egész úton nem beszélgettünk egymással. Megérkeztünk egy elegáns étterem elé. Marci úriemberként kinyitotta az ajtót.
- Mire készülsz? - kérdeztem, mert csak megfogta a kezemet és bementünk.
- Majd megtudod - csillantott egy cuki oldalmosolyt.
- Oké... - mondtam halkan.
- Van egy asztalfoglalásunk két személyre - mondta Marci az egyik nőnek, aki az asztalfoglalásokat rendezi.
- Milyen néven foglaltak? - kérdezte.
- Berkes Marcell névre - folytatta a foglalást.
- Rendben van. Kövessenek, mutatom az asztalukat - kelt fel a mellette ülő nő. Egy sarokban lévő asztalhoz vezetett. Meggyújtotta a gyertyát, majd adott étlapokat. Elkezdtük nézegetni. Olyan sok választék volt. Pár perccel később odajött egy pincér. Ez férfi volt. Igen, ez.
- Mit kérnek? - tette fel a kérdést.
- Én egy... Nem is tudom... - lapozgattam tovább az étlapot.
- Én marhahúst kérek rizibizivel. A hölgy pedig ugyanezt csak rizibizi helyett sima rizzsel - mondta mindet helyettem.
- Valami italt esetleg? - nézett fel a jegyzetfüzetből a pincér.
- Én egy kiwis limonádét kérek - feleltem az én nevemben.
- Én pedig sima vizet.
- Rendben van, hamarosan hozom - mondta a pincér, majd elment.
Megettük az ételünket, majd Marci fizetett. Elmentünk, majd mielőtt beszálhattam volna az autóba, Marci becsukta az ajtót, ami nyitva volt. Az egyik térdét letette a földre, majd a zsebéből kivett egy dobozt, majd kinyitotta.
- Lauren Spark. Megtisztelsz azzal, hogy a feleségem leszel?
- Igeeen!! Ezerszer is igen! - könnybe lábadt szemmel ugortam a nyakába. Nagyon boldog voltam. Hazamentünk, majd lefeküdtünk az ágyba aludni.
- Jó éjt - húzott magához Marci.
- Neked is - pár perc után elnyomott az álom.

1 héttel később
Délután 3 óra

- Megcsókolhatod a menyasszonyt! - mondta a pap. Marci magához húzott, majd megcsókolt.
Az esküvő után anya odaszaladt hozzám könnyel teli szemmel.
- Annyira büszke vagyok rád! - ölelt át.
- Köszönöm anya! - nyomtam puszit arcára. Annyira jó ez az egész. Ez a nap pedig... Ennél jobb nincs is!
Otthon csak a konyhában futottam föl-alá. Marci egy picivel később segített a főzésben. Borzasztó jó vele! Ahogy észrevettem elég jól főz.
Készen volt a lasagne, majd leültünk enni.

Hát ennek is el kellett jönnie...
Itt a vége a sztorinak.
Persze lesz majd prológus, de az pénteken.
Remélem tetszett nektek ez a sztori!
Mindenkinek köszönöm, hogy olvastátok!
Első sorban köszönöm az osztályumkba járó
seggfejnek, mert ő adott ihletet ehezz a sztorihoz.
De tényleg!
Nem tudom hogyan, de mindegy.
Szeretném megköszönni a Nórikámnak, hogy
összevesztünk. Azért kezdtem el a wattpadon az írást.
Egyszerűen mindenkinek köszönöm!
Mindent köszönök!
Sziasztok!