White Magic - Az átok

Mindent beborít a pirosas lötty 2. rész

Bájitalfőzésen még az ég is nekem kedvezett, Amy pont előttem ült, így könnyedén lenyisszanthattam egy apró tincset, göndör loboncából, hogy az senkinek sem tűnt fel. Mivel ez volt a hetedik óránk, már indulhattam is haza, de előtte még begyűjtöttem Benettől Josh körömdarabkáját, amit undorodva a szütyőmbe rejtettem, a hajtincs mellé. A buszmegálló csak öt perc sétára van a sulinktól, és a házunk mellett pár utcára áll meg, én pedig minden reggel busszal járok be. A családom eléggé széthúzó. Testvérem nincs, és véleményem szerint én is csak egy baleset vagyok, ami összeláncolta anyáékat egy életre. És míg anyukám tíz órás műszakban gürizik, apa visszaeső, agresszív alkoholista, csak néha rúg be, de akkor eléggé elfajulnak a helyzetek, - és alkalmi munkákból ad hozzá csekély összegeket a családi kasszához. Alig vannak otthon, anya reggel nyolcra megy dolgozni, hatra hazaér, apa viszont ekkor megy el, és abban a pár órában, mikor itthon vannak, nem velem foglalkoznak, hanem próbálják a háztartást rendben tartani. De persze a minden napos, „mi volt a suliban" -t én is megkapom, ami a szülők kedvenc faggató-kérdése. Talán a rossz családi helyzet is hozzásegített ahhoz, hogy nem én lettem a legerkölcsösebb ember a világon, amiért a szüleimet a mai napig hibáztatom, mélyen, legbelül, magamban. Elcseszték az életemet... de ezen már nem változtathatok.

A busz a boszorkányok negyedébe vitt, ahol minden osztálytársam, és – mint a nevéből kiderül, itt a boszik éltek. A mágusok negyedében pedig a mágusok. Elképesztő megállapítás...

Beérve a lakásba ledobtam a kulcsom a konyhaasztalra, és már hallottam, hogy apa felébredt, - tévé zaja hallatszott a nappaliból, majd tanakodóba estem, hogy előbb vegyek egy kádfürdőt, vagy megfőzzem e gyorsban a főzetet, és csak utána lazuljak. Végül a munka mellet döntöttem, úgyhogy felhúztam a kinti csizmámat, és egy kabátot, majd belökve a teraszajtót, megindultam a bungi felé, a sárgás levelek között. Filmbe illő jelenet volt...

A kétemeletes, (földszint és egy emelet pluszban), kertes házat a nagyszüleimtől örököltük, a nagyi itt kezdte el építeni, és be is fejezte, aztán élt itt pár évet, utána, a mostani férje miatt vidékre költözött.

A bungi volt az a helyiség, ahol az oltárokat állítottuk fel, és ahol a bájitalokat főztük, minden boszorkánysággal kapcsolatos dolog itt történt. Dédapa nevezte el bunginak, miután leszerelt a mágusok seregéből.

Arrébb toltam az asztalról minden régi hozzávalót, majd az így megüresedett helyre, sorjában elkezdtem lerakosgatni az alapanyagokat, amik egy egyszerű szerelmi bájital elkészítéséhez szükségesek, miközben feltettem forrni a mocsári iszapot. A haj, és körömdarabkát is kihalásztam a táskámból a könyvvel együtt, amit leraktam az asztal sarkára. Ezzel végeztem is az előkészültetekkel, már csak a receptet kell, megkeressem, hogy az apróbb kulcselemeket is kiderítsem, amik a teljes főzethez kellenek. A helyiségben lévő egyetlen székre lehuppanva kezdtem pörgetni az oldalakat, és akkor megtaláltam. Nem azt, amit Benett meg akart velem főzetni, annál egy sokkal jobbat. A varázslat a bájital megivása, és egy éjszakányi alvás után aktiválódik, méghozzá úgy, hogy az illető beleszeret abba az emberbe, akit először meglát. Azt, hogy mennyi ideig legyen szerelmes, azt a cickafark, és a szárított rózsaszirom mennyiségének növelésével és csökkentésével lehet szabályozni, az intenzitást pedig vaníliával. Ekkor megfogalmazódott bennem az ötlet: „ha most megcsinálnám az eredeti főzet helyett ezt, az sokkal szórakoztatóbb lenne. Benettnek csak azt mondom, hogy ezek szerint valamiből többet vagy kevesebbet tettem, vagy rossz receptet néztem, és ezzel meg is van oldva. Amynek meg csinálok egy huszonnégy órás adagot. " Nem is gondoltam át teljesen, hogy mit csinálok. Szórakozottan lecsaptam az asztalra a felnyitott könyvet, majd a szerint kezdtem megválogatni az alapanyagokat. Tartottam attól, hogy nem lesz meg minden anyag, de miután az utolsó üvegcse is kikerült az asztalra, és a víz is rotyogott, benne mindenféle gyógyfüvekkel, akkor már nem volt visszaút.

Már negyedszerre álltam neki a főzésnek, mert folyton elrontottam. Vagy nem akartak összeállni az alapanyagok, vagy összeesett. Vehemensen mozogtam a kis helyiségben, ahol iszonyat nagy rendetlenséget csináltam magam körül. Minden volt már a földön, így óvatosan lépkedtem a rózsaszirmokkal és egy vaníliarúddal a kezemben, majd az üst elé léptem, és meglendítettem az őrölt virágszirmokkal teli üvegcsét, ami eléggé megszaladt, de akkor már nem akartam újra elölről kezdeni. Mindegy, maximum egy kicsit több ideig lesz szerelmes, nagy cucc. Kezemet az egyre intenzívebben rotyogó főzet fölött tartottam, hogy belemorzsoljam a vaníliát, mikor az robbant egy nagyobbat. Ijedten rántottam el a kezemet, az egész vaníliarúd pedig a főzetbe pottyant.

- Ezt nem hiszem el! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Most kezdhetem elölről, ötödszörre. Komolyan, ötödszörre! – morgolódtam hangosan, majd lehajoltam, hogy összepakoljak egy kicsit, mielőtt újfent nekiállok, még a rózsaszirmokért nem főztem új adagot, de ez már túl nagy hibának számít. Nagyon szuper. Mikor felegyenesedtem, láttam, hogy a vörös színűre színeződött bájital kibugyog az üst szélén, lefolyva a padlóra. – Ne, ne már, basszus, basszus... - motyogtam elfehéredve, majd egy nagy lépéssel a tűz előtt termettem, és már megmarkoltam az edény szélét, hogy lekapom a lángok fölül, mikor az robbant egyet. De olyan hatalmasat, hogy a számtól  a plafonig... mindenhova jutott a forró, és undorító trutyiból. Egy dolog járt az eszemben: hogy mégis hogy a fenébe fogom ezt kimagyarázni, majd egy tompa puffanással elterültem a padlón, magam mellé öntve az elkészült bájitalt. Azt hiszem a bájital megfőzve, a feladatot pipálhatom...