White Magic - Az átok

A megszerzett könyv 1. rész

Tűzismereti órán, arra keltem, hogy a homlokom hangos koppanással éri el az ablakfelőli padsor utolsó padjának asztallapját. Fájdalmasan dörzsöltem a beütött részt, és igyekeztem, hogy ne aludjak be ismét... de ez még csak nulladik óra, túl korán van ehhez nekem...

Tegnap éjszaka nem sokat aludtam, mondhatni semmit, ha a „félálomban szunyókálok szűk egy órát", alvásnak számít. Benettel az akció részleteit taglaltuk, minden lépésen újra és újra átrágtuk magunkat, de ott folyton megakadtunk, hogy mégis hogy a búbánatba szerezzük majd meg, a szertár kulcsát. Merthogy azt terveztük, hogy az osztály jókislányának, Amynek szerelmi bájitalt főzünk, amitől majd belehabarodik Joshba, a suli nagymenőjébe, aki már nagyon rég óta szerelmes a lányba, de amaz nem igazán vett eddig észre semmit ebből. Eredetileg Benett ötlete volt az egész, mert ő és Josh legjobb barátok, én pedig belementem, mert... miért ne? Ez tök bulis! De szükségünk lett volna a Szerelmi Bájitalok Nagykönyvére, amiben a pontos recept le van írva. A könyv viszont, hogy-hogy nem, a kóddal őrzött szertárban nyugodott, és csak a tanárok fértek hozzá. Diákoknak tilos is volt oda a bejárás, mert receptkönyveken kívül veszélyes alapanyagokat is tároltak bent. Én mondjuk már tizennégy éves korom óta tudtam a hatjegyű kódot, de pont egy hónapja cserélték le, mikor megtudták, hogy valaki rendszeresen bejár oda, és térfigyelő kamerákkal is felszerelték a helyiséget, úgyhogy az akció sikertelennek látszott, egészen addig, míg Benett a kora hajnali órákban felriasztott, miszerint megszerezte a könyvet, és találkozzunk első óra előtt, hogy odaadhassa nekem. Persze már az elején leesett, hogy Benettnek csak arra kellettem, hogy elkészítsem a főzetet, ő még ehhez is sík hülye, de nem bántam, engem is érdekelt a végkifejlet.

Megkönnyebbülten pattantam fel, mikor megszólalt az óra végét jelző csengő, majd sietve összepakoltam a cuccaimat, és a megbeszélt helyre siettem, - nagyon kreatívan, a mosdók elé. Benett már várt rám, majd rögtön, mikor elé léptem, karon ragadott, és berántott a szekrények takarásába.

- Itt a könyv! – lihegte izgatottan, kipirosodott arccal. – Tedd már el, nehogy meglásson valaki!

- Nyugodj már le! – mondtam, majd szépen komótosan kicipzáraztam a táskám, és a receptkönyvet a mélyére süllyesztettem. – Egyébként, elárulnád, hogy hogyan szerezted meg végül?

- Azt szerintem nem akarod tudni – hadarta halkan, ajkait pedig széles vigyorra húzta.

- Na, ki vele!

- Maradjunk annyiban, hogy Bonnie tanárnő szereti a friss és fiatal fiúkat, plusz amúgy is rég volt már férfival, szóval...

- Te lefeküdtél a tanárnővel?! – suttogtam felháborodottan, de a szám sarka már vigyorra húzódott. Bonnie tanárnő egy harmincas évei környékén járó, magányos, ámde romantikus lélek. Mindig a tökéletes férfiról áradozik, órák előtt, közben, a szünetekben...

- Shh, halkabban! De igen. Pontosabban több alkalmat is ajánlottam neki.

- Fúj, undorító vagy! – mondtam még, majd készülődni kezdtem az indulásra.

- Ne feledd, hogy Joshért tettem. Már nagyon rég óta szenved a miatt a lány miatt, és...

- Persze, tudom. De azt remélem, nem felejted el, hogy a közös ügyünk lezárult, és az alku értelmében nem mondhatod el senkinek ezt az egészet, ha pedig kérdeznek, akkor hallgatnod kell mindenről! – vágtam közbe, mert nem voltam kíváncsi az érzelgős rizsára.

- Igen, értettem! – bólintott határozottan. – Szólj majd, ha kész a főzet.

Biccentettem egyet, majd kikukkantottam a szekrény mögül, de tiszta volt a terep, így sietve kiugrottam a takarásból, és elindultam a következő órámra, Varázsige Kiejtésre, magyarán nyelvtanra.