Versenyhelyzet

Tizenötödik fejezet

Úgy éreztem magam, mint egy kislány, aki rosszat csinált az általános iskolában, és délután bent kellett maradnia elzáráson.
A nappaliban ültünk mindannyian. Emily egy zacskó mirelit zöldborsót szorított a szeme alá, hogy csökkenjen a duzzanat, Luke szája sarkán egy bőrösszehúzó tapasz virított, Shawn-nak pedig a keze bűzlött fertőtlenítőtől. Miután Ash leteremtett minket a kávézó öltözőjében- ahová egyébként soha többé nem tehetjük be a lábunkat-, elmentünk Georgia-hoz, aki lekezelte a sérüléseket. Nem kérdezett semmit, azt hiszem, Ash előre figyelmeztette. Talán ezúttal nem feleslegesen nyomkodta a telefonját, mielőtt elindultunk volna. Merthogy ő vezetett. Elmondása szerint, nem bízott a beszámíthatóságomban. Köszi.
Calum és Michael a kanapén ültek, és csak úgy kapkodták a fejüket. Főleg az első húsz perc volt érdekes, ekkor ugyanis mind a négyen makacsul bámultunk magunk elé, és egyetlen szót sem voltunk hajlandóak szólni. Ash elégelte meg ezt is; egyszerűen leordított minket, sőt, képes volt a húsz éve tartó barátságunkat is felhozni, mondván, semmibe veszem őt és a kéréseit, amire nem volt példa az eddig együtt töltött idő során. Végül Luke törte meg a csendet.

- Állítsunk fel játékszabályokat.

- Egy kezdeményezés, ez tetszik! – csettintett Ash. Úgy viselkedett, mint egy párkapcsolatokra szakosodott pszichológus. – Hallgatlak, Luke. – még az ujjait is összefonta maga előtt.

- Ne írjon dalokat Sall-nek. Ne is énekelje el neki. Ne nézzen rá, ne szóljon hozzá, ne gondoljon rá... - fokozta.

- Ugye tudod, hogy én is itt vagyok? – vonta fel a szemöldökét Shawn.

- Ja, érzem az aurámon. – vágott vissza neki Luke.

- Azt hittem, azt összetörtem. – morogta Shawn.

- Az a szíved hangja volt, és Sally tette. – szállt be a diskurzusba Emily is.

- Haver, eddig is óriási muri volt nézni Sally és Luke vitáit, de ezek megduplázódtak! – lökte meg a vállával Michael Calum-ot. Nos, legalább ők jól szórakoztak.

- Miért lettél velem hirtelen ilyen ellenséges? – fontam össze magam előtt a karjaimat, mint valami sértett kislány. Elvégre, az is voltam. A legjobb barátnőm csak úgy, a semmiből ott köt belém, ahol csak tud.

- Miért törted össze Shawn szívét? – Emily ledobta a mirelit zöldborsót, ami hamar megolvadt, apró tócsát képezve a barátnőm combján.

- Mégis mióta érdekel téged ennyire behatóan Shawn szíve? – forgattam a szemem.

- Mondjuk, mióta lefeküdtek. – sóhajtott Calum. Olyan hirtelen kaptam a fejem a basszusgitáros felé, hogy szinte biztos, hogy megrándult a nyakam. Amikor Emily gyilkos tekintettel meredt rá, értetlenül széttárta a karjait. – Basszus, lányok vagytok, honnan kéne tudnom, hogy pontosan hol húzódnak nálatok a határok? Azt is megbeszélitek, mikor menstruáltok, akkor a pasikról is csak ejtetek pár szót...

- Te lefeküdtél vele? – támadtam neki rögtön Shawn-nak. Nem hiszem el! Képes volt lefeküdni a legjobb barátnőmmel? Micsoda gerinctelen szemét tesz ilyet?

- Téged ez miért érdekel? – lepődött meg Luke. Shawn hitetlen vigyorral az arcán üldögélt köztünk, és a bekötözött bütykeit bámulta.

- Shawn, te lefeküdtél Emily-vel? – a súlypontomat áthelyeztem a térdemre. Shawn felpillantott, majd gúnyosan felvonta a szemöldökét.