Versenyhelyzet

Huszadik fejezet

A szingliség hajnala, avagy az első hét.
Mit ne mondjak, voltam már jobban is. Ami azt illeti, soha életemben nem szenvedtem még ennyire. Azt hiszem, az volt a legrosszabb az egészben, hogy Luke többé nem a régi volt. Nem vitáztunk, nem kellett kiabálnom vele, nem szólt be, nem volt ironikus, nem cukkolt engem, tulajdonképpen nem is találkoztunk. Zenélt, lejárt a srácokkal a partra, és elkezdett valami új, öldöklős sorozatot nézni. Úgy tett, mintha semmis lenne az elmúlt időszak. Mintha soha nem lettünk volna együtt. Mintha soha nem szeretett volna engem, vagy verekedett volna össze Shawn Mendes-szel, miattam. Igen, talán ez fájt a legjobban. A közömbössége. A nemtörődömsége. És hogy olyan piszok könnyen túltette magát rajtam. Na jó, nyilván pocsék érzés volt, hogy ezzel szemben én betermeltem öt üveg Nutellát, négy csomag zsebkendőt, és minden létező romantikus filmet, amit 1980 után forgattak, és az állapotom még így sem javult szemernyit sem. Ash próbált felvidítani, és többször elrángatott moziba, de ezek a programok mindig siralmas véget értek: a rajongók felismerték, és konkrétan darabokra szedték.
Ami talán még ennél is rosszabb, hogy a szerelmi bánatom miatt teljesen lemaradtam a munkával. A rendezvényszervezők számtalan türelmetlen e-mailt küldtek nekem, amiért még mindig nem jeleztem vissza a koncerteket illetően, Will millió üzenetet hagyott nekem, hogy még nem engedélyeztem a klip hivatalossá tételét, így nem kezdhették még el forgalmazni, az apám pedig néhány tömör levélben jelezte, hogy jó lenne, ha bemennék a kiadóhoz, a fiúk nélkül. Nem volt erőm megválaszolni ezeket, ezért inkább csak félretettem a laptopomat, és elindítottam a Kedves John-t. A film még csak a tizedik percében járt, amikor valaki váratlanul feltépte az ajtómat.
- Ash életében először nem túlzott. – mért végig anya. Úgy meglepődtem, hogy legurultam az ágyról. Anne ott feküdt anya karjában, és felsírt, amikor elkáromkodtam magam.
- Anya, mi a fenét keresel itt? – kapaszkodtam vissza a földről. Anya becsapta maga mögött az ajtómat, és leült az ágyamra. A húgom elcsendesedett, motyogott még valamit, aztán anya felé fordult, és lehunyta a szemét. Békésen szunyókálni kezdett.
- Ash nem bírta tovább, és felhívott. Azt hittem, eltúlozza a helyzetet, de ahogy látom, cseppet sem. – anya undorodva pillantott az ágy mellett heverő Nutellás üvegre. – Kislányom, mégis hogy nézel ki? – mutatott végig rajtam. Nem értettem, mi baja volt a külsőmmel. Egy kék bolyhos pizsamanadrágot viseltem, és egy foltos, kinyúlt, rózsaszín topot. A hónaljam egy hete nem volt leborotválva, az arcomon a két nappal korábbi párnalenyomat is ott volt, és a hajamat napok óta nem fésültem ki. Oké, így már érthető, mi nem tetszett neki. – Kicsim. – sóhajtott nagyot anya. – Tudom, hogy úgy érzed, vége az életednek, és soha többé nem leszel szerelmes. Mintha kitépték volna a szívedet a helyéből, jól megtaposták volna, aztán még tiszteletből jól bele is rúgtak volna. – anya úgy beleélte magát a magyarázásba, hogy Anne mocorogni kezdett.
- Oké, értem, de ezzel nem segítesz. – fékeztem meg anyát.
- Sally, ideje visszatérned az életbe! – egy széles karmozdulattal az ablakom felé mutatott, utalva a külső világra. – Annyi lehetőséged van még! Nem csak a szerelemből áll az élet, Sally... - anya keserűen elmosolyodott, és szabad kezével a térdemet simogatta.
- De mi értelme van bárminek is anélkül? – vontam vállat. Anya közelebb húzódott hozzám, és átkarolta a vállamat.
-  A legjobb dolog, amit egy nő tehet, hogy megtanul férfi nélkül élni. – mondta. – Sally, okos és tehetséges vagy! Miért hagynád, hogy egy csalódás meghatározza a jövődet? Miért nem koncentrálsz azokra a dolgokra, amik még előtted vannak? Igen, Luke talán összetörte a szívedet, aztán kicsit meg is pirította, és lehet, hogy még földhöz is vágta, hogy aztán darabjaira hulljon szét, és...
- Anya! – szakítottam félbe, mielőtt túlságosan belemerült volna.
- De nem kell mindennek róla szólnia! – folytatta. – Nem hagyhatod, hogy befolyásolja a későbbi életedet. Nyiss a világ felé! Hidd el, nem csak a szerelem megtalálása lehet életcél.
- Te könnyen beszélsz. – töröltem le egy kicsorduló könnycseppet. – Megtaláltad Robert-et, és most még ő is itt van neked. – óvatosan átvettem Anne-t anyától, mert felébredt, és gügyögni kezdett. Lehet, hogy hiányoztam neki, hisz hetek óta nem találkoztam vele. – Nekem senkim sincs. – biggyesztettem le az ajkaimat.
- Sally! – horkantott fel anya. – Anne, Robert és én is itt vagyunk. Calum napok óta csak süt, annyira feszült miattad, Michael pedig már a hatodik fodrászt járta meg tegnap, és még mindig szürke a haja! Ash idegbajosan rohangál mindenkihez, hogy térítsünk már észhez, nagyon aggódik érted, Emily feltörte Lana gépét, és letörölte a szerveréről a videót... Nézd, szívem, én csak azt akarom mondani, hogy Luke csak egy része a múltadnak. Engedd el, és kezdj új életet. – felállt az ágyamról, és az ajtóhoz lépett. Mielőtt kiment volna, utána szóltam.
- Mi van, ha képtelen vagyok rá? Mert jelenleg totál úgy érzem. – gyűltek ismét könnyek a szemembe.
- Édesem. – anya oldalra billentette a fejét, és elmosolyodott. – Nőből vagy. Nincs olyan dolog, amire nem vagy képes. A móka ott kezdődik, amikor ezt te magad is megtapasztalod. – rám kacsintott, aztán magamra hagyott a gondolataimmal, amik sebesebben cikáztak a fejemben, mint az elmúlt héten bármikor.