Utálom, hogy szeretlek

6. fejezet

Kisegítő

Jimin pov

Aerával a karomban nagy léptekkel indulok meg az utcán, valahogy le kell nyugtatnom magam és per pillanat a séta tűnik a legjobb megoldásnak. Hogy lehet valaki ekkora seggfej? Még jó, hogy a szemét megnyilvánulása után nem szólt hozzám többet, azt hiszem, akkor bevertem volna a képét. Abban a pillanatban valami elpattant nálam, pedig egyáltalán nem vagyok az erőszak híve.

- Papa mérges vagy? - kislányom ijedten néz rám. Nagyszerű még a saját lányomat is halálra rémítem a viselkedésemmel!

- Egy kicsit, de ne aggódj, nem rád. - száját harapdálva gondolkozik valamin, olyan aranyos, hogy sikerül egy halvány mosolyt csalnia az arcomra.

- Hoseoki oppára? - mi? Hát az egész családomat sikerült az ujja köré csavarnia?

- Ne hívd így! - förmedek rá, mire összébb húzza magát. Leengedem a karomból és lehunyt szemmel veszek egy hatalmas levegőt, lassan kifújom, majd megfogom Aera kezét vigyázva rá, nehogy véletlenül megszorítsam mérgemben.

- Tudod kicsim Hoseok nem jó ember, csak próbálja ezt elhitetni veled. Ő olyan... - gondolkozom, hogy is magyarázhatnám el neki, úgy hogy megértse. - Ő olyan, mint az a gonosz varázsló a tegnapi mesében. Befúrja magát az életedbe, eléri, hogy mindenki téged tartson bunkónak és tönkreteszi az életed.

- Akkor olyan öreg is, mint az a varázsló, csak nem látszik rajta? - hatalmas szemekkel, érdeklődve figyel.

- Igen, pontosan, ezért ne hívd oppának. Inkább hívd Ahjussinak. Nagyon, nagyon öreg, de valószínűleg álcázza magát egy varázsigével és még ki tudja mire képes, ezért nem szabad vele barátkoznod, érted? - nem akarom, hogy a közelébe menjen és neki is átmossa az agyát, mint a szüleimnek. Kislányom hevesen bólogat. Még akkor sem érzem magam nyugodtabbnak, mikor belépek a hotelbe, de mivel tényleg van még egy csomó munkám az majd elvonja a figyelmem. Épp a dolgozók beosztását nézem át, Aera pedig az asztalom alatt babázik, mikor Taehyung ront be az ajtón kopogás nélkül.

- Istenem! Te nem tudsz kopogni? - nézek rá a papírhalom mögül felháborodva.

- Bocsi. - vigyorog. - Azért nem kell leharapni a fejem, inkább gyere le, baj van. - Aaah, már csak ez hiányzott a tökéletes naphoz!

- Mi történt?

- Gyere, ezt látnod kell! - megremeg a hangja és hitetlenkedve rázza a fejét. Felvont szemöldökkel figyelem, már állok is fel, hogy kövessem, szemem sarkából azonban meglátom Aerát.

- Nem hagyhatom itt.

- Nam hyung most végzett, vigyáz rá addig. - karomnál fogva kiráncigál az irodámból.

- Tae mondd már el mi történt, most nagyon nincs türelmem a játékaidhoz! - megrázza a fejét és a tekintetéből sem tudok kiolvasni semmit. Namjoon már a lift előtt vár, mikor leérünk.