Utálom, hogy szeretlek

19. fejezet

Keményen!

Hoseok pov

Ma szabadnapom van, délelőtt bementem a városba vásárolni, de ezen kívül az egész napom dögunalmas volt. Az egyetlen pozitívum, hogy sokáig alhattam. A kanapén fekszem és a tv-t kapcsolgatom. Uncsi, uncsi, uncsi. Na jó azt hiszem inkább keresek valami vígjátékot. Épp megállok egy elviselhetőnek tűnő műsornál mikor valaki püfölni kezdi az ajtót. Mi a franc? Senki sem szokott a hotelben keresni. Érdeklődve fordulok a hang irányába. Nincs semmi kedvem ajtót nyitni, azt se tudom ki lehet az.

- Megyek már! - kiáltok és nagy nehezen feltápászkodom. - Ember, hangosabban nem tudsz kopogni? - kérdezem ironikusan, majd meglepetten mérem végig hívatlan vendégemet. - Törpe.

- Ne nevezz így! - Mellkasomra simítva tenyerét hátrébb tol és becsukja maga mögött az ajtót. Aztán megcsókol! Mi a? Be van rúgva? Nincs alkohol íze, vagyis józan. Mikor utoljára lesmároltam azt mondta nem lehet köztünk semmi. Meggondolta magát? Na nem mintha ellenemre lenne, így azonnal viszonzom a csókot. Pár perc múlva levegőhiány miatt el kell válnunk.

- Hát... én is örülök neked.

- Akkor jó, meg is mutathatod mennyire. - megfogja a kezem és a hálószoba felé húz. Várjunk, itt valami nem stimmel. Mitől gondolta így meg magát?

- Jimin, mit csinálsz? - kiszabadítom a kezem. Szomorúan fordul felém és a vállamra fog.

- Azt hittem tetszem neked. - keze lejjebb vándorol, egyenesen férfiasságomra és nadrágon keresztül simogatni kezd, majd kacéran rám mosolyog. Levegőt is elfelejtek venni a meglepettségtől. Az előttem álló srác végigcsókolgatja a nyakamat. Kicsúszik számon egy nyögés. Nem tudom mi ütött belé, de nem hiszem hogy sokáig tudok ellenállni neki.

- Törpe, állj le! - kicsit messzebb tolom magamtól, kezemmel viszont oldalát simogatom. Minden másodpercét ki kell használnom annak hogy hozzáérhetek, mert ezután a beszélgetés után nem hiszem hogy sokáig engedi. - Elmondanád, mi bajod van? Azt mondtad nem akarsz tőlem semmit.

- Meggondoltam magam. - válaszol lesütött tekintettel.

- Aha. És ki mondta, hogy a visszautasításod után még kellesz? - tudom ez elég bunkó kérdés, de igazam van. Bele sem gondolt abba mit tesz.

- Ha így lenne nem érnél hozzám. - a kezemre néz, amivel még mindig az oldalát simogatom.

- Azt hittem egy életre megtanultad, hogy az egy éjszakás kalandok sosem vezetnek jóra. - elmosolyodik.

- Úgy tűnik még többet kell tanulnom.

- Meg fogod bánni. - suttogom a fülébe, gyengéden megharapdálva azt, közben kezemmel lesimítok formás fenekére. Most már nincs visszaút.

- A megbánást inkább holnapra halasztom. - hajamba markolva hátrébb húzza a fejem és megcsókol. Szóval így játszunk! Megszívogatom telt ajkait és elmélyítem a csókunkat. A kanapé felé tol és egyenesen rálök, majd az ölembe ül és úgy csókol tovább. Nem tudom mitől gondolta meg magát, de örülök hogy így történt. Kezemmel végigsimítok izmos hátán, egyetlen négyzetcentimétert sem hagyok ki. Egy cuppanással elválik számtól és nyakamat hinti be puszikkal. Istenem, hogy ez milyen jó érzés. Nem tudom milyen kölnit használ, de az illatától csak még jobban beindulok. Legnagyobb sajnálatomra feláll az ölemből. Tudtam hogy meggondolja magát, túl szép volt hogy igaz legyen.

- Ne vágj már olyan csalódott képet. - nevet fel és térdre ereszkedik. Lehúzza a sliccemet.

- Mégis mit...? - egy nyögéssel félbeszakítom kérdésemet, amikor farkamra csókol.