Utálom, hogy szeretlek

13. fejezet

Váratlan fordulat

Hoseok pov

Muszáj csinálnom valamit, nem hagyhatom hogy megtámadja a kutya. Lassan visszamegyek az udvarra, Jimin leguggol.

- Szia szépségem. - te jó ég!

- Jimin gyere már el onnan szép lassan! - ijedt hangomra felém fordítja a fejét, de abban a pillanatban a kutya ráugrik és ledönti a földre. Hívnom kell a mentőket, de előbb meg kell mentenem. A vérnyomásom az egekbe szökik kétségbeesetten kutatok valami fegyvernek használható tárgy után, Jimin nevetése azonban megállít.

- Én is örülök neked, úgy hiányoztál! Igen, nagyon hiányoztál! - megvakarássza a kutya fejét és puszit ad rá. Döbbenten nézem végig a jelenetet. Miért csókolgatja azt az izét?

- Te... te nem tudtál volna szó...szólni, hogy nem bánt? - dadogom, azt hiszem sokkot kaptam. Fülemben hallom a szívdobbanásaimat. Mégis mi a halálért nem bírt szólni?

- Hogy tudna bántani? Nézd ezt az imádni való pofit! - felém fordítja a kutya fejét és megint elkezdi csókolgatni. Az az izé pedig farok csóválva tűri. Remegő lábakkal elbotorkálok a verandáig és leülök a lépcsőre. - Úgy szeretlek! - fintorogva nézem a nyálas jelenetet.

- Egy ismerősöd lakik itt? - a srác vigyorogva fordul felém felemelt kézzel. - Mi bajod?

- Én vagyok az ismerős. - kiterül a földön hagyva hogy a kutya nyalogassa az arcát. Undorodva felállok. Lehetséges lenne hogy ez az ő háza vagy csak annyira részeg, hogy már azt sem tudja mit beszél.

- Jól van, ha tényleg itt laksz jó lenne ha kinyitnád végre az ajtót, mert nekem vissza kell mennem a hotelbe. - nagy nehezen feltápászkodik a földről, elkezd a zsebében kutatni, majd diadalmas tekintettel felmutat egy kulcsot.

- Tádááám! - felnevet. Botladozva elindul a bejárat felé, de a lépcső kifog rajta, nekem kell elkapnom hogy el ne taknyoljon. - Még egy kávéra se hívtál meg, ne taperolj! - eltolja a kezemet. Szemforgatva követem, bár nem hiszem hogy ez tényleg az ő háza. Türelmetlenül várom, hogy a kulccsal végre beletaláljon a zárba. Egy idő után megunom a várakozást, kiveszem a kulcsot a kezéből és kinyitom az ajtót. Nahát, erre nem számítottam. Kinyílt.

- Ez komolyan a te házad?

- Aszitted a hotelbe lakom? - nevet fel, majd bemegy anélkül hogy felkapcsolná a villanyt, ezért meg sem lepődöm amikor csörömpölést hallok, majd egy káromkodást. Mosolyogva követem és tapogatózom a villanykapcsoló után. Felkattintom, majd körülnézek a nappaliban. Sokkal otthonosabb mint a hotelszobája, és elég rendetlen is. Elszórt játékok hevernek a földön, a dohányzóasztal pedig tele van papírokkal. - Jas most nem jöhetsz be! - Fejét rázva mutat az állatra. - Hoseok fél tőled. - suttogja elég hangosan. Bezárja az ajtót. Nem félek tőle, csak nem akarom hogy a közelemben legyen.

- Oké, hol a szobád? - elkerekedett szemekkel néz rám mintha valami meglepő dolgot kérdeztem volna.

- Ilyen hamar? - halántékomat masszírozva felsóhajtok. Fogalmam sincs miről beszél, de mára elegem van belőle. Szerencsére nem mond többet csak egy ajtóra mutat.

- Fantasztikus, gyere! - felkapcsolom a villanyt a hálóban is, lenyomom Jimint az ágyára és leveszem a cipőjét.

- Fürödnöm kell.

- Majd ha kijózanodtál. - betakarom és leülök az ágy szélére.

- Nem érzem jól magam. - szólal meg nyafogós hangon, majd a párnába temeti az arcát.