Utálom, hogy szeretlek

34. fejezet

Apai gondok

Hoseok pov

Az óvodába vezető úton egyre idegesebb leszek. Mi baja lehet a picurnak? Remélem semmi komoly. Jiminnek feltűnik a szótlanságom, biztos látszik, hogy egy kicsit aggódok, ezért megnyugtatóan simogatni kezdi a combomat és gyorsan rám mosolyog, majd megint az útra figyel. Összefűzöm az ujjainkat és inkább a mellettem elhaladó tájat pásztázom. Körülbelül tíz perc alatt oda is érünk az óvodához. Rögtön kinyitom az ajtót pedig a kocsi még meg sem állt teljesen.

- Hoseok nyugodj már meg egy kicsit. Biztosan csak elkapott valamit a többiektől, előbb-utóbb mindig megtörténik.

- Tudom, de akkor is. Nem mondták mi baja? - kíváncsiskodom. Jimin nemet int és belép az intézménybe. A gyerekzsivaj azonnal megcsapja a fülemet. Milyen régen jártam már ilyen helyen. Minnie céltudatosan lépked előttem.

- Jó napot! - köszön udvariasan az őszülő, kedves mosolyú hölgynek. Valószínűleg ő az óvónő.

- Jó napot. Mr. Park, igaz?

- Kérem szólítson csak Jiminnek. - gyorsan én is köszönök a nőnek, aztán körbenézek a teremben, ahol nagyjából húsz gyerek játszik vagy épp kergetőzik egymással. Aerát keresem a szememmel, de nem kell sokáig nézelődnöm. Amint meglátja az apját már fut is felé és olyan nagy erővel csapódik a lábának, hogy Jiminnek hátra kell lépnie egyet.

- Kicsikém, nem érzed jól magad? - guggol le elé és aggódva simít ki egy tincset a kislány szeméből. Megrázza a fejét és az apja mellkasába temeti az arcát. Jimin puszit ad a fejére és a karjába véve felegyenesedik. - A papa majd csinál neked finom levest, amitől jobban leszel. - szorosan megölelgeti és még több puszit ad az arcára.

- Volt egy kis hőemelkedése, de semmi komoly ne aggódjon. Se perc alatt meggyógyul. - mosolyog az óvónő kedvesen. Jimin viszonozza a mosolyt, majd elköszönünk a nőtől és visszaindulunk a kocsihoz. Aera végig Jimin nyakába csimpaszkodik és nem úgy tűnik, mint aki egyhamar elengedi.

- Vezetsz?

- Nincs nálam a jogsim. - igazából a nagy sietségben iratokat is elfelejtettem hozni. - Sajnálom.

- Semmi baj. - mosolyog rám elnézően. - Kicsim nekem most vezetnem kell, addig menj oda Hoseokhoz, kérlek. - Aera megrázza a fejét és még erősebben markolja Jimin ingét. - Ha jó kislány leszel és elengedsz, megengedem hogy egy órával tovább fennmaradj ma. Mit szólsz hozzá?

- Kisujj eskü?

- Kisujj eskü. - mosolyog rá felemelve a kisujját. Kuncogva kiveszem Jimin kezéből, beültetem a kocsiba és becsatolom az övet. Még anyám sem tudja ilyen gyorsan rávenni a húgomat semmire. Le vagyok nyűgözve, Jimin mindenre képes. Aera elszundít a kocsiban, amikor hazaérünk gyengéden a karomba veszem.

- Lefekteted? Addig én főzök neki levest meg teát.