Utálom, hogy szeretlek

14. fejezet

Furcsa érzések

Jimin pov

Szörnyű fejfájásra ébredek, a torkom pedig olyan száraz, hogy nyelni is alig tudok. Amikor felülök az ágyban az egész szoba elkezd velem forogni. Mi történt tegnap? Valami rémlik arról, hogy Tae elráncigált egy buliba és ahányszor kiürült a poharam mindig a kezembe nyomtak egy újat. Ezek szerint már nem bírom olyan jól az alkoholt mint régen. Feltápászkodom és kibotorkálok a fürdőbe, közben majdnem átesem Aera egyik játékán. Istenem hányszor mondtam már neki, hogy ne hagyja őket szanaszét! A konyhába megyek hogy igyak valamit, amikor meglátom Hoseokot, ahogy a kanapén alszik. Úristen! Mit keres itt? Ki sincs takarítva, az egész ház úgy néz ki mint egy szemétdomb! Gyorsan felkapkodom a játékokat a földről és beszórom őket a lányom szobájába, majd a konyhaasztalon teszek rendet. Kihúzom az első fiókot, ami mellett elmegyek (evőeszközök vannak benne) és beleszórom az iratokat, majd a fürdőbe megyek és a mosásra váró ruhákat bevágom a mosógépbe, de mivel nem fér bele az összes a többit átviszem a szobámba és beszórom a szekrényembe. Vajon mióta nem mostam?

- Felkeltél? - lép be a szobába Hoseok ásítozva. Megugrom ijedtemben és bevágom a szekrényajtót, majd nekidőlök. Hoseok felnevet. - Bocs, nem akartalak megijeszteni.

- Semmi baj. - hátrasimítom a szemembe lógó hajam és körülnézek a szobában, nem e hagytam el pár ruhát a sietségben.

- Mit csinálsz? - lép közelebb, legnagyobb rémületemre a szekrényt nézi, aminek nekidőlök.

- Semmit. - mosolygok, vállára fogva megfordítom és kifelé tolom a szobából. - Nem vagy éhes? Én éhen halok, együnk valamit. - remélem van itthon valami ehető kaja.

- Valami bajod van? Túl kedves vagy. Hová lettek a papírok? - kérdezi amint belépünk a konyhába.

- Milyen papírok? Nem voltak itt semmilyen papírok. Amúgy én mindig kedves vagyok. Mit szeretnél enni? - kinyitom a hűtőt és végignézek a tartalmán, ami elég elszomorító. Szerintem a fele kaja már romlott, nem is tudom mikor voltam utoljára itthon. - Együnk rántottát!

- Ja persze, kedves! Még mindig részeg vagy? - kérdezi felhúzott szemöldökkel, közben leül az asztalhoz. Kiveszem a tojásokat a hűtőből és előveszek egy tálat amibe leüthetem őket, meg egy serpenyőt.

- Nem, már jól vagyok. - hazudom, közben pedig elkezdem feltörni a tojásokat, már attól is rosszul vagyok hogy rájuk nézek.

- Akkor jó. - elgyújtom a gázt és beleöntöm a tojásokat a serpenyőbe. Lehet tennem kéne bele még valamit, de nincs itthon semmi más. Ahogy elkezd sülni és már az illatát is érezni, próbálom visszafojtani az egyre növekvő hányingerem. Végig kell csinálnom, nem láthatja hogy rosszul vagyok. Összeszorítom az állkapcsom és az orromon át veszem a levegőt, de ettől csak még rosszabb lesz. Hoseok mellém lép és végignéz rajtam.

- Itt egy kicsit elkenődött a smink, nem akarod lemosni? - mutat a szememre. Jézusom tényleg, Jin tegnap kisminkelt. Bólintok és próbálom lassan elhagyni a konyhát, persze mikor már nem láthat megszaporázom a lépteim. Becsapom magam mögött a fürdőszoba ajtaját és a vécé fölé hajolva kiadom gyomrom tartalmát. Remélem nem hallott belőle semmit. Utána a tükör elé lépek és elszörnyedve tapasztalom, hogy úgy nézek ki mint egy borzas mosómedve.

- Te jó ég! - ezzel később biztosan halálra fog szekálni, egyébként mit keres a házamban? Mi a franc történt tegnap? Jasminennek nem szabadott volna beengednie. Ez a kutya alkalmatlan a házőrzésre. Á, hogy mondhattam ilyet, hiszen imádom a kutyámat. Ez is Hoseok miatt van! Szappanos vízzel próbálom lemosni az arcomról a sminket, csak remélni tudom hogy nem vízálló. Miért találkozok mindig össze vele? A sors talán így akar megbüntetni? Gondolkozz! Kook! Jungkook hozta el! Az a kölyök túlságosan barátságos mindenkivel. El kell beszélgetnem vele, ha már a szülei nem teszik. Túl felelőtlen amit csinál, baja is eshet. Nem mindenki olyan jó, mint ahogy azt ő hiszi. Miután harmadszorra is lemosom az arcom végre minden smink eltűnik róla. Megfésülködöm, majd még egyszer ellenőrzöm magam a tükörben. Elfogadható. Villámgyorsan megmosom a fogamat is, remélhetőleg így már nincs olyan szagom mintha megdöglött volna valami a számban. Visszamegyek a konyhába, ahol már számomra elviselhetetlenül elterjedt a reggeli illata. Előveszek két tányért a szekrényből, majd az evőeszközökért indulok, de eszembe jut hogy a papírok is ott vannak. A lehető legjobban próbálom eltakarni a fiókot Hoseok elől és igyekszem hangtalanul felemelni a papírokat.