Jimin egy gazdag hotel tulajdonos fia, ráadásul egyedülálló apa. Édesanyja színésznő, aki teljesen odavan a fiát alakító színészért Hoseok-ért és be szeretné mutatni a családjának, ám Jimin számára hamar világossá válik, hogy Hoseok egy arrogáns, id...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Miért én?
Jimin pov
Délután úgy döntök visszavonszolom magam a szobámba, dolgozni akartam még, de már így is nagyobb zsebkendő hegy áll az asztalomon, mint irat. Rázuhanok az ágyamra és ahogy lehunyom a szemem már el is nyom az álom.
- Jimini. Ideje felkelni. - a hátamra fordulva nyújtózom egyet, majd felnyitom a szemem. Hoseok hajol fölém. Rámosolygok.
- Jó reggelt!
- Sokáig aludtál, Aerát már elvittem az óvodába, úgyhogy édes kettesben maradtunk. - suttogja a fülembe, lehelete melegétől libabőrös leszek. - Mit szeretnél csinálni? - Szerencsére tegnap már mindennel végeztem, ezért mára nincs semmi dolgom.
- Hm... Talán még egy kicsit lustálkodni az ágyban, persze csak ha nincs ellenedre. - a legellenállhatatlanabb mosolyomat villantom rá, ami be is válik.
- Jó, de tudod mit kell tenned azért, hogy békén hagyjalak. - közelebb hajol hozzám, már csak pár centire van az ajka. Lehunyom a szemem és várom, hogy megcsókoljon. Már szinte érzem az ajkát az enyémen.
- Jimin gyere, elkésünk! - Tae ront be a szobába. Felkattintja a villanyt ezzel elvakítva. Fájdalmasan felkiáltok és kezemet a szemem elé kapom.
- Basszus Tae, szólhattál volna! - nevetve a szekrényemhez lép és elkezd kutakodni benne. De mit keres itt Taehyung? Hiszen az előbb még...
- Bocs, nem tudtam hogy alszol. Jól vagy? - micsoda észlény, vaksötét volt a szobában. Mégis mit csináltam volna? És nem, nem vagyok jól, épp most volt egy rohadt fura álmom egy pasival! Pontosabban Hoseokkal! Önkéntelenül elfintorodom. Mivel nem akarom a tudtára adni az álmom, rendezem a vonásaimat és inkább figyelmen kívül hagyom a kérdését.
- Mit gondoltál mit csinálok a sötétben? - gyanúsan vörös arccal minden figyelmét a szekrényemnek szenteli. - Tae?
- Hát, tudod... azt hittem... azt hittem felnőtt filmet nézel. - böki ki nagy nehezen. Persze szoktam olyanokat nézni, de mióta Aera megszületett leszoktam róla.
- Pfúj, akkor miért jöttél be? Mi lett volna, ha tényleg azt csinálom? - egyre vörösebb, már majdnem belemászott a szekrényembe csakhogy ne kelljen rám néznie.
- Tudod te meddig hallgatóztam az ajtó előtt, nehogy rosszkor nyissak be? - feleli szinte suttogva. Kivesz pár ruhát a szekrényből, ledobja az ágyamra és anélkül hogy a szemembe nézne elindul az ajtó felé. - Öltözz fel, tényleg elkésünk!
- Honnan? - kifújom az orrom és visszadőlök az ágyba. Nem látja, milyen borzalmasan érzem magam? Még Aerát is el kellett vinnem a szüleimhez, remélem nem kapta el tőlem. Tae rögtön visszajön és karomnál fogva kirángat az ágyamból.
