Utálom, hogy szeretlek

1. fejezet

A szokások rabja

Jimin pov

Szokásos köreimet járom a hotelban, hogy ellenőrizzem minden rendben megy-e. Apám a szokásos „üzleti" útján van, ami annyit jelent, hogy első nap megköti az üzleteket, a maradék háromban pedig ápolja a kapcsolatot a befektetőkkel, vagyis elviszi őket szórakozni. Nem véletlenül jön haza minden útjáról napszemüveggel és fejfájással. Néha érettebbnek érzem magam nála. Anyám pedig folyton arról áradozik milyen helyes és kedves az a srác, aki ezúttal a fiát játssza az új filmjében. Még soha senkiről nem hallottam ennyit áradozni, kezd idegesíteni, mintha már lassan jobban szeretné, mint engem. Jó tudom anyám nagyon szeret, de mióta megszületett Aera már nem ugyan olyan a kapcsolatunk, már nem pátyolgat annyit, mint régen. Azért néha hiányzik, viszont Aera eléggé lefoglal, ahhoz hogy ne gondoljak rá sokat. Meg is nézem mennyi az idő, mert fel kell mennem mielőtt felébred. Ha nem vagyok ott biztosan megint sírni kezd. Elmosolyodom, hiszen jól esik, hogy valakinek ennyire hiányzom, imádom a kislányomat. Bemegyek a konyhába, hogy kérjek az én kis tündéremnek valami finom reggelit.

- Jó reggelt! - köszönök vidáman mindenkinek. Egy hatalmas „jó reggelt magának is" után mindenki visszatér a munkájához. Elképesztően gyorsan dolgoznak, szinte egymásnak mennek. Szégyenlem magam amiért épp reggeliztetésnél zavarom meg őket, hisz tudom mennyi dolguk van. Gyorsan ellépek egy száguldó pincérlány elől és Jinhez, a főszakácshoz és egyben egyik legjobb barátomhoz megyek.

- Jó reggelt! - mosolygok rá és figyelem, ahogy épp a palacsintákat dobálja. Visszamosolyog, de le sem veszi a szemét a tűzhelyről.

- Jó reggelt neked is. Kicsit késésben vagy. - dob fel egy újabb palacsintát, szememmel figyelem, ahogy átpördül a levegőben.

- Ne haragudj, hogy ilyenkor zavarlak. Á, istenien néz ki. - hízelgek neki, bár tudom hogy enélkül is kapnék kaját. Megforgatja a szemét.

- Nem haragszom, nem kell minden egyes alkalommal bocsánatot kérned. - Kiteszi a palacsintát egy tálra, majd tesz még rá egy hatalmas kupacot. Ezt rápakolja egy tálcára. Rántottával, két tiszta tállal és evőeszközökkel együtt, majd mosolyogva átnyújtja nekem. - Jó étvágyat és mond meg a hercegnőnek ha kér még nyugodtan jöjjön le és adok neki.

- Jin ez egy hadseregnek is elég lenne, fel akarod hizlalni a lányom? - nézek a tálcára elkerekedett szemekkel, nem mintha máskor nem adna bőségesen, de ma tényleg túlzásba vitte.

- Dehogyis, de hát növésben van még és te sem eszel eleget. Na, menj mert mindjárt 9 óra. - tol kifelé az ajtón. - Aztán meg ne lássam, hogy bármi is marad a tálakon. - kiálltja még utánam, mielőtt becsukódna mögöttem az ajtó. A tálcával egyensúlyozva befordulok a személyzeti folyosóra és felmegyek a szobámba, ami a harmadik emeleten van. Az egész két hálóból, egy nappaliból és egy fürdőből áll. Az ajtóhoz érve átteszem a tálcát az egyik kezembe, másikkal pedig megpróbálom kihalászni zsebemből a belépőkártyámat. Lehúzom a zárban és belépek az ajtón. A tálcát leteszem a nappali dohányzóasztalára és kislányom szobája felé megyek. Kezem már a kilincsen pihen, mikor hirtelen a szívbajt hozva rám kivágódik az ajtó. Aera álmosan dörzsölgetve a szemét lép ki rajta, majd felnéz rám és szélesen elmosolyodik.

- Papa! - kiálltja és átöleli a lábaimat. Rámosolygok és karjaimba veszem egy hatalmas cuppanós puszit nyomva az arcára.

- Jó reggelt tündérkém. Hogy aludtál? - ülök le a dohányzóasztalhoz a szőnyegre. Kimászik az ölemből és leül mellém, hatalmas szemekkel nézve a palacsinta halomra. Elmosolyodom. Szerintem a kérdésemet már meg sem hallotta. - Milyet kérsz? Kakaósat vagy lekvárosat?

- Mindegyiket – vigyorog rám. Gondolhattam volna ha Jin továbbra is ilyeneket csinál reggelire tényleg mindketten meghízunk. Teszek mindegyikből kettőt a táljára, bár nem hiszem hogy meg tudja enni az összeset.

- Jó étvágyat! - mondja és már veszi is szájába az első falatot.

- Neked is. - felelem és magamhoz húzom a rántottát, tudom hogy úgyis csak a palacsintát eszi meg, ezért úgy döntök azt meghagyom neki. - Jin oppa azt mondta, nyugodtan lemehetsz hozzá ha kérsz még.

- Jó. - mosolyog teli szájjal, máris mindenhol kakaós az arca. Imádni való. Elmosolyodom és megsimogatom a fejét.

- Kicsim, ma dolgoznom kell és nem maradhatsz itt egyedül, úgyhogy te is velem jössz, rendben? - mosolygok rá. Valahogy le kell majd kötnöm a figyelmét, mert per pillanat nem tudok megkérni senkit, hogy vigyázzon rá, bár Jungkook és Yoongi talán tudna figyelni rá, de nem akarom hogy zavarja őket a munkájukban. Mivel ma jön a forgatási csoport, biztos sok dolguk lesz. Ilyenkor a rajongók megőrülnek és nekik kell majd távol tartani őket a hoteltől, hogy mindenki nyugodtan pihenhessen.

- Akkor egész nap veled lehetek? - kérdezi nagy szemekkel.

- Igen.

- De jóóó – feláll és az ölembe mászva szorosan átölel. Felnevetek és viszonzom az ölelését.

- Ennyire örülsz? - kérdem meglepődve. Egyértelműen nem tudja még milyen unalmas a munkám.

- Igen, szeretek veled lenni papa. - feleli teljesen a nyakamba bújva. Puszit nyomok a fejére.

- Én is tündérkém, ne haragudj, hogy mostanában nem voltam veled. - Tényleg sok dolgom volt és mindig megkértem valakit, hogy vigyázzon rá. Mire pedig végeztem a munkával késő este volt ő pedig már aludt. Borzalmas érzés, hogy alig láthatom, remélem az apám hamar visszaér az üzleti útról. - Na, ülj le szépen és fejezd be a reggelit, mert mennünk kell. - szólok rá, és nagy nehezen elengedem.