Utálom, hogy szeretlek

26. fejezet

Tudom nem ilyen fejezetre vártatok, de szerettem volna kicsit a szülők múltjáról is írni. Remélem azért tetszik. :D

Régmúlt emlékek

Hoseok pov

Hmm... milyen színű legyen? Egyáltalán miért van belőle ilyen sokfajta? Ezerszer könnyebb lenne, ha csak egyfajtát gyártanának.

- Segíthetek uram? - lép mellém mosolyogva az egyik eladónő.

- Hát... izé, maga melyiket venné meg egy négyéves kislánynak? - meglepetten néz rám, majd nézegetni kezdi a kínálatot.

- Tudja, szerintem bármelyiknek örülne. Esetleg ha elmondaná melyik a kedvenc állata... - A kedvenc állata? Fogalmam sincs, kicsit el is szégyellem magam amiért egy ilyen alap dolgot nem tudok. Na persze nem a lányomról van szó, de úgy érzem az ilyesmit már tudnom kéne.

- Nem igazán tudom, még nem ismerem valami régóta. - vallom be őszintén. A nő ismét elmosolyodik.

- Értem, akkor kezdjük az alapokkal. - azzal levesz egy plüsst a polcról és a kezembe nyomja. Igen ez tökéletes lesz. Még a színe is stimmel.

- Nagyon köszönöm, ha nem segít azt hiszem egész nap itt álltam volna. - hálásan rávigyorgok.

- Nincs mit. - gyorsan kifizetem legfrissebb szerzeményem és már rohanok is a forgatásra. Remélem Aerának tetszeni fog.

***

Park Seojoon hátradőlt a székében és az utcán sétáló embereket figyelte. Semmi kedve nem volt az unalmas papírmunkához. Ilyen szép, napos időben legszívesebben csak lustálkodott volna, persze azt nem lehet, mivel már felnőtt ember és el kell tartania a családját vagyis most már csak a feleségét. Milyen gyorsan felnőnek a gyerekek, mintha csak tegnap lett volna, hogy megtudta gyermeke lesz. Igen, az alma nem esik messze a fájától.

1995

- Seo azt hiszem ma nem tudok veled moziba menni. Összeszedtem valamit. - Minah hangja fáradtnak tűnt. A fiú letette a kezében tartott tankönyvet.

- Mi a baj szivi, megfáztál? - hallgatott egy ideig, majd fojtott hangon válaszolt.

- Igen, azt hiszem. Szóval jobb lesz ha egy ideig nem találkozunk. - megremegett a hangja, Seojoon kezdett aggódni miatta. A lány lehet hogy szakítani akar vele? Miért ne találkozhatnának egy kis megfázás miatt?

- Jó, akkor pihenj sokat és vegyél be gyógyszert.

- Igen, azt teszem. Vigyázz magadra Seojoon. - szipogott párat, majd letette a telefont. Csak akkor hívta a teljes nevén, ha valami baj volt. Már majdnem egy éve együtt voltak és a fiú nem akarta, hogy így legyen vége a kapcsolatuknak. Elhatározta hogy átmegy a lányhoz.

Másfél órával később szerelme ajtaja előtt állt egy nagy zacskó édességgel a kezében. Tudta, hogy Minah szülei nincsenek otthon, mivel az autó nem állt a helyén. Hátrasimította a haját és becsengetett a hatalmas házba. A lány apja volt a város polgármestere, természetesen megvetette Seojoont, mivel ő csak az egyik közeli kisbolt tulajdonosának a fia volt. A lány először azért kezdett járni a fiúval, hogy a szüleit idegesítse, ezt őszintén be is vallotta. Viszont egy idő után tényleg egymásba szerettek, sok közös vonásuk volt, jól megértették egymást, Seojoon nem akart szakítani. Az ajtó túloldaláról lépések hallatszottak. Talán vennie kellett volna egy csokor virágot is. Lassan nyílt az ajtó, amint a lány felismerte a vendéget mintha kicsit megijedt volna, ám ez nem tartott tovább egy pillanatnál, majd elmosolyodott.