Utálom, hogy szeretlek

28. fejezet

Sziasztok, köszi hogy ennyien olvastok! ❤❤ Tudom ez a fejezet elég rövid lett, de legközelebb megpróbálok hosszabbat hozni. ☺

Családi viszonyok

Hoseok pov

Jiminnek letelt a szabadsága, nekem viszont van pár nap szünetem. Befejeztük a forgatást, már csak át kell nézniük, hogy nem kell-e újraforgatni valamit, aztán mehetek haza. Egy hét otthon és indulhatok a következő forgatási helyszínre Jejura. Remélem ezúttal beválik a távkapcsolat, eddig nem volt vele sok sikerem, viszont őt nem akarom elveszíteni. Valószínűleg óránként zaklatni fogom, e-mailekkel, telefonon vagy kakaotalkon. Őszintén szólva aggódom, hogy majd eltávolodunk. Aera is hiányozni fog, lassan olyan mintha a saját lányom lenne. Imádom a kiscsajt. Épp elhatározom, hogy felkelek végre az ágyból, amikor csörögni kezd a telefonom.

- Szia anya. Mi újság? - igazából nem az anyám. Hyejin a dadusomon volt kiskoromban, de mint kiderült nem csak engem dajkált, hanem az apámat is. Először gyűlöltem őket, de mára már megbocsátottam nekik. Az anyám tízéves koromban megelégelte a dolgot és lelépett, azóta sem láttam. Tudom, hogy apámmal már a megcsalás előtt sem jöttek ki jól egymással. Hyejin igazából mindig többet törődött velem, mint az édesanyám.

- Szia, csak azt akartam megkérdezni, hogy szombaton hazaérsz-e ebédre, mert akkor főzök valami finomat.

- Nem tudom. Ha semmit sem kell újravenni, akkor igen. - bár azt hiszem ameddig csak lehet itt maradok. Szóval lehet a legutolsó géppel kéne mennem. Előtte még elbúcsúzom Aerától és megszeretgetem Jimint.

- Na és mikor mutatod be? - lefagyok. Micsoda? De hát nem mondtam el neki, hogy járok valakivel. Tudnak róla, hogy biszex vagyok és nagyjából már apa is megbarátkozott a gondolattal, de ha megtudnák, hogy van egy gyereke nem tudom hogyan reagálnának.

- Mi? Miről beszélsz? - nevetek fel idegesen, ezt biztos ő is hallja. Túl jól ismer.

- Ugyan már Hoseok, ha nem lenne senkid gyakrabban hívtál volna. Vagyis ez most komoly. - hallom a hangján, hogy mosolyog. - Miért rejtegeted ennyire? Talán nem néz ki jól?

- Dehogyisnem, ő imádni való! - csattanok fel, majd kedvem támad fejbe vágni magam. Nem hiszem el, belesétáltam a csapdájába. Hyejin felnevet.

- Nem gondoltam komolyan ne aggódj. Biztosan nagyon aranyos. Be kell mutatnod! - halántékomat masszírozva felsóhajtok.

- Majd megbeszélem vele, de készítsd fel apát, jó? Légyszi.

- Tudod, hogy már az sem zavarja, ha fiú. Biztos nem lesz gond. - bárcsak ilyen egyszerű lenne. Hogyan kéne rávennem Jimint, hogy eljöjjön velem? Aerát is vinnünk kéne? Annak ellenére, hogy a múltkori látogatás a szüleinél jól ment, még mindig nem szívesen hagyja egyedül velük.

- Nem csak az a baj, hogy fiú.

- Jól van - nyújtja el a szót. - ezt kifejtenéd bővebben?