Utálom, hogy szeretlek

33. fejezet

Kicsit fura fejezet lett,  de remélem tetszik. 😊

Hogyan vezessünk egy hotelt a fiunk segítsége nélkül

Park Seojoon általában nyugodt és kedves ember volt, a mai naponviszont szinte mindenen felkapta a vizet és kiabált azalkalmazottaival, pedig tényleg nem volt szokása. Egy intézménytulajdonosának lenni nehéz dolog. Valahogy semmire sem volt elégembere, a pincérekből sem volt elég, sőt a sofőrőkből sem.Sok panasz érkezett a vendégektől, mert késett a vacsorájukvagy épp nem küldtek értük kocsit. Seojoon vöröslő fejjelment le a recepcióra, hogy megtudja mégis mi okozza ezt afejetlenséget.

- Namjoon - kiáltott rá a szerencsétlen recepciósra. - Mi folyikitt? Hol vannak az alkalmazottak? Miért késik még a papírmunkais?

- Uram, a beosztások miatt van és eddig sem volt elég emberünk,Jimin szokott besegíteni és valaki mindig túlórázik. -magyarázkodott Namjoon nyugodtan. Seojoon összeráncolta aszemöldökét.

- Hol van az igazgatóhelyettes?

- Ma reggel ezt küldte Önnek. - adott át egy borítékot. - Aztmondta inkább én adjam át, mert nem kívánatos személy ahotelban. - nézett összezavarodottan a főnökére. Namjoonbiztosra vette, hogy összevesztek, de ennyire még sosem voltsúlyos a helyzet. Seojoon kitépte a borítékot a férfi kezéből,felbontotta. Az arckifejezése alapján semmi jó nem állt alevélben. Az igazgató arca most már mélyvörösben játszott.

- Mi ez?! - kiáltott fel, a teremben jó pár ember megnéztemagának. Seojoon ezután hátat fordított Namjoonnak és kikerestea névjegyzékből fia telefonszámát, de mielőtt megnyomta volnaa hívás gombot, meggondolta magát és inkább a felesége számáttárcsázta. Két csengés után Minah fel is vette.

- Megmondanád a drágalátos fiad miért mondott fel és miért nemközölte velem személyesen? - igyekezett normál hangerőnfeltenni a kérdést, de nehezére esett.

- Felmondott? - nevetett fel a felesége, mintha valami roppantvicceset hallott volna. - Egyébként nem csak az én drágalátosfiam, hanem a tiéd is. Vajon kitől örökölte a makacsságát?Hm, had gondolkodjam... - gúnyolódott a nő. A férfi olyan idegeslett, hogy inkább kinyomta a hívást, még mielőtt valamimeggondolatlanság hagyta volna el a száját. Minaht elég nehézvolt kiengesztelni és Seojoonnak per pillanat így is volt elégdolga. A recepcióshoz fordult.

- Összeírom a beosztást, addig... csak oldd meg a lehetőlegkevesebb panasszal a dolgokat! Kérlek Namjoon, most csakrád számíthatok. - Nam bólintott és már adta is ki afeladatokat a többi dolgozónak. Kész szerencse, hogy ilyenvezetői képességekkel rendelkezett. Seojoon bement azigazgatóhelyettesi irodába, hogy átvigye az asztalon lévőpapírhalmot a saját irodájába. Minél hamarabb új embert kellkineveznie az üres posztra. Idegesen rendezte át a papírokat, alegfontosabbakat tette felülre. Muszáj több embert felvennie, ámahogy átnézte a költségvetést rájött, hogy nincs elég pénzemég egy alkalmazottra. Hihetetlen, erről miért nem tudott eddig?Aztán eszébe jutott, Jimin felelt ezekért a dolgokért. Mindegy,nélküle is képes irányítani a saját hoteljét. Hiszen nem voltmindig mellette a fia, hogy segítsen, mégis mindent sikerültvalahogy megoldania. Olyan sok papírmunka volt, hogy a felével semvégzett, pedig kint már sötétedett és lassan a munkaidő islejárt. Úgy döntött inkább hazaviszi az iratokat. Hetekig alemaradását próbálta behozni, ami végül sikerült is. Fáradtanlépett be háza ajtaján, nem vágyott másra, csak egy forrófürdőre.

- Szia, megint későn jöttél - Minah csókot adott az arcára. -Meddig szenvedsz még, miért nem ismered be, hogy szükséged vanrá? - mosolyodott el gonoszan.