Dominion- Bukott angyalok

Part 6.

Arra ébredtem, hogy valaki egy vödör jéghideg vízzel nyakon öntött. Mikor kinyitottam a szememet, megláttam, ahogy Simon a hasát fogja és majdhogy nem a földön fetreng a nevetéstől.

- Te idióta! Most mindenem csupa víz! - szitkozódtam, és a párnámat neki dobtam, de az amint várható volt keresztül esett a testén. Persze, ilyenkor merül fel bennem a kérdés, hogy akkor hogy a francba tud nekem szendvicset csinálni, vagy éppen nyakon önteni engem egy vödör vízzel.

- Bocs! - mondta még mindig nevetve. - Máshogy nem igazán sikerült téged felkeltenem.

- Te is tudod, hogy az képtelenség. Nem alszom olyan mélyen, hogy ne halljam meg, ahogy felpróbálsz kelteni. - mondtam karba tett karokkal.

- Azt se vetted észre, hogy felpórszívóztam melletted! Most pedig, menj és zuhanyozz le, nem soká kész lesz a reggeli! - intett a fürdő felé. Komolyan mondom, ez a srác úgy viselkedik, mintha az anyám lenne. Persze mivel még pólyás voltam mikor meghalt ezért nem igazán emlékszem az igazi anyámra, de azért jó hogy van valaki aki így gondoskodik rólam, hamár az apám lelépett. Szót fogadva elindultam a fürdőbe, ahol jó melegvízzel lefürödtem. Tarthatott vagy 10 pecig az egész, de amikor kijöttem a fürdőből, orromat igen finom illatok csapták meg.

- Mit készítesz? - kérdeztem érdeklődve a konyhában tevénykedő fiútól.

- Gofrit. Gyere, már kettő készen van. - tette le az asztalra a finom étkeket,ami elébe nyálcsorogatva ültem le. Nagyon jól nézett ki. Maga a gofri leöntve csoki szósszal, nagyon jól nézett ki. Finom is volt.

- Honnan szerezted be a hozzávalókat? - kérdeztem érdeklődve, mert tuti, hogy nem a hűtőben találta őket.

- Gondolom a boltból. Tegnap, míg te a helyet jártad körbe én elmentem a boltba, hogy ma reggelit tudjak neked csinálni. Ez lesz a vacsorád is szóval ne edd meg az összeset! - szólt rám mikor már a negyediket emeltem le a gofri hegyről. Bólintottam, majd a reggeli végeztével Simon-nak odaadtam az órarendemet, hogy áttanulmányozza. Csak hangosan hümmögött.

- Mit hümmögsz? Ennyire szar? - kérdeztem, mire a fejét rázta.

- Dehogy is. Mondjuk szerencséd van, hogy még az elsősöknek még van alap oktatás. - itt rám nézett. - Alex megtanul olvasni, írni és számolni. - monta nagy mosollyal a száján.

- Már megbocsáss de ezeket tudom. Még Harry tanította hogyan kell szóval ezekkel nem lesz probléma. - vágtam rá egyből, mire csak a fejét rázta. - Most mi van?

- Semmi. - mondta majd visszanézett a lapra. - A mai napon minden órád duplázva van. Dupla Irodalom, dupla matek, dupla nyelvtan. Akkor még nem is beszélve a harci óráidról. Harctudomány, Fegyver tudomány, testnevelés ami egybe tartja az edzést. Szerintem megnézik, hogy milyen fegyver fog illeni hozzád. Szóval egy szó, mint száz, a mai napod elég húzós lesz. - tette le a lapot az asztalra, majd egy fóliával befedte a még gőzőlgő gofrikat. - Nézz az órára!

Oda pillantottam az éjjeli szekrényemhez, ahol az óra negyed 8-at mutatott.

- Igen, és? - néztem vissza a srácra, aki ismételten a fejét rázta.

- Mikor kezdődik az első órád? - tolta elébem a lapot, ami az időpontok is szerepeltek nem csak az óráim. Az első órám fél 8-kor kezdődik. Azonnal felugrottam az asztaltól, majd a cipőm felhúzása után az ajtó felé szaladtam.
- A táskád ne hagyd itt! - dobott utánam egy fekete hátizsákot, amit sikeresen elkaptam.
- Hát ebben meg mi van?- kérdeztem, mert olyan nehéz volt, mintha egy csomó követ raktak volna bele.

- Abban vannak a könyveid! - mondta, majd a tányérokat, amik az asztalon maradtak berakta a mosogatóba. Bólintottam, majd az ajtó felé fordultam, mikor is kopogtak rajta. Odaléptem, majd kinyitottam az ajtót.

- Szia Alex! - köszönt nekem Scott nagy mosollyal a száján. - Mi történt az arcoddal? -

- Scott! Te mit keresel itt? - kérdeztem érdeklődve. - Majd elmondom.

- Azt mondták, hogy jöjjek érted, mert tuti, hogy elalszol, ha valaki nem kelt fel. - mondta, közben benézett a szobámba. - Neked van konyhád? - kérdezte érdeklődve.

- Nincs! - csaptam be az ajtót magam mögött. Pár másodpercig, értetlenkedve nézett rám, majd megindult az igen hosszú folyosón. - Egyébként ki mondta neked, hogy elfogok aludni?

- Azt mondta nekem, hogy ne mondjam el. Szóval? Mi történt az arcoddal? - kérdezte meg ismét.

- Megvágtam magam mikor egy karddal próbáltam edzeni. - füllentettem, mert azért mégsem tüntethetem fel az arkangyalt rossz fényben, habár nagyon is megérdemelné.
- Aha. Akkor lehet, hogy neked maradnod kellene a lőfegyvernél. - mondta Scott, majd hirtelen megállt az egyik ajtó előtt. - Megjöttünk.
Sóhajtottam egyet, hogy ezzel is levezessem az idegességemet, majd Scott után én is beléptem az ajtón. Odabent kétszemélyes padok voltak, mint egy rendes osztályteremben. Volt egy asztal a gyerekek előtt, ott ült egy tanár. Még katona sem volt.
- Á! Újjabb diákok! Mutatkozzatok be aztán üljetek le! - intett felénk a férfi.
- Az én nevem Scott Parker! Örülök a találkozásnak! - vágta magát vigyázba az előttem álló srác. Most nekem is vigyázba kellene ugranom? Nem akarok! A többiek köszöntek neki. Ekkor az összes szempár rám szegeződött.
- Engem Alex Lannon-nek hívnak! - mondtam, majd a többiekre néztem, akik egyből súgdolózni kezdtek egymás között.
- Jól van. Foglaljatok helyet! - szólt a tanár, mi meg Scott-tal leültünk az ablak mellé, a legutolsó padba. Amint helyet foglaltunk a férfi egyből magyarázni kezdett az angol költészetről, az angol regényekről. Persze ez engem egy cseppet sem érdekelt, csak már akkor figyeltem a tanár szavait, mikor Edgar Allan Poe-tól: A Hollót olvasta föl. Mintha megérezte volna, hogy ezzel felkeltheti a figyelmemet, elmosolyodott.
- " S szólt a Holló:"Sohamár". - mondta, minden ilyen mondatnál, sejtelmes hanglejtéssel. Tetszett.
- Alex! Ugye, Alex-nek hívnak? - fordult hátra az előttünk ülő fiú és elkezdett hozzám beszélni.
- Igen. Alex vagyok. - mondtam és Scott-ra néztem aki nagyban jegyzetelt a füzetébe. Még is mikor vette elő? Nekem is van? Simon biztos szerzett nekem egyet.
- Engem Sam-nek hívnak. Figyu! Tényleg igaz, hogy személyesen ismered az arkangyalt? - kérdezte izgatottan.
- Igen. Miért kérded? - néztem, ahogy szeme felcsillan.
- Nem mutatnál be neki? Biztos vagyok benne, hogy érdekelném. - kezdett egyre jobban belemerülni ebbe, én meg nem tudtam mit mondjak.
- Tudod...most nem igazán jövünk ki jól egymással. Majd talán máskor. - mondtam, és próbáltam a tanárra figyelni, de Sam nem hagyta ennyiben.
- És miért vagytok rosszban? - kétdezősködött tovább, mire már kezdtem egy kicsit ideges lenni.
- Nyugi, Alex! - jelent meg mellettem Simon, és kezét Sam vállára helyezte. A fiú az érintéstől megijedt, majd inkább előre fordult békén hagyva engem. Hálás pillantással mondtam köszönetet, a srácnak, aki egyből el is tűnt a szemem elől.

**3 órával később*"

Hála az égnek vége lett a dupla nyelvtannak is. Most jöhetnek a harci tantárgyak. Elsőnek tesi jön és megtudhatom, hogy milyen fegyver illik hozzám.