A Gringó

- 9. -

Erikával és Kamillával egy családnak éreztem magam. Soha nem volt családom. Az apaságtól is meg lettem fosztva. Kamilla őszinte szeretete és elfogadása pótolta nálam ezt a hiányt. Minden egyes alkalommal, amikor este összeszedelőzködtem, hogy haza menjek, a szívem összefacsarodott és sírhatnékom támadt. Nem bírtam a lányoktól való elválást. Ám addig nem akartam ott éjszakázni, amíg maga Erika nem ajánlja fel, ő pedig még mindig tétovázott. Láttam a szemén, hogy azt akarja, hogy maradjak, de eddig még nem mondta ki. Elengedett. Ha nehezen is váltunk el az ajtóban, mégis elengedett, nekem pedig haza kellett mennem az üres lakásba. Éjjelente alig jött álom a szememre. Többször eszembe jutott anyám és Angel. Vajon milyen lett volna a közös gyermekünk? Kislány lett volna? 

Az egyik ilyen este nem bírtam tovább és írtam Erikának egy sms-t. "Nagyon hiányzol, szeretlek." Meglepetésemre, Erika azonnal válaszolt: "Nekem is nagyon hiányzol, Sean, mert szeretlek." És mielőtt bármit reagálhattam volna, újabb üzentet írt: "Nem kellett volna ma már elengednem téged..." Reszkető ujjakkal pötyögtem neki a választ: "Akarod, hogy visszamenjek?" Nem késlekedett: "Akarom." Csak erre vártam. Felpattantam az ágyról, felkaptam a cipőmet és a táskámat, majd kiszáguldottam az ajtón. Futva tettem meg a távot. Erika már az ajtóban várt. Nem szóltam semmit, csak magamhoz húztam és kifulladva szorítottam. 

- Ne küldj el többé! - suttogtam a fülébe, miközben csókokkal halmoztam el. Bukdácsolva húzott be Erika a hálószobába, ám egy percre sem engedtük el egymást. Reszketve, remegve vetkőztettük egymást és dobáltuk le a ruháinkat. Erikát gyengéden az ágyra döntöttem és mellé feküdtem. Ujjamat végighúztam bársonyos bőrén. De rég nem érintettem már nőt! Mélyen beszívtam nőies illatát. Amikor a szemébe néztem, láttam a vágyat, a tüzet. Soha nő így  még nem nézett rám! Szívem zakatolni kezdett. Tudtam, hogy szeret. Ennél jobban már nem tudta volna elmondani. Birtokba vettem a testét, ami csak az enyém volt. Engedelmesen széttárta a combját és számat szájához húzta. A vágytól duzzadtak voltak az ajkai. Amikor nedves ölébe csúsztam, még a lélegzete is elakadt. Lábát átkulcsolta a derekamon és testemhez préselte magát. Egyek voltunk. Ettől az odaadásától erősen zihálni kezdtem és nem tudtam, mennyire vagyok képes az önkontrollra. Mozgásom egyre gyorsabbá és erőteljesebbé vált. Nyögni kezdett, ami csak még jobban az eszemet vette. Lefejtettem összekulcsolt lábát a derekamról, hogy a forrón lüktető szemérméhez hozzáférjek. Csiklója duzzadt volt, vágytól telve. Alig értem hozzá, Erika hangosan felnyögött. Nem sok időnk volt a robbanásig. Azt akartam, hogy neki legyen előbb orgazmusa, ezért kihúztam a péniszemet lüktető puncijából, és gyengéden masszírozni kezdtem a kis vágyközpontot. Nem kellett sokáig várnom.

- Ó, Sean! - kiáltotta kéjesen a nevemet, amikor elévezett. Azonnal visszacsúsztam belé, megmarkoltam alulról a fenekét és néhány erős lökés után, a robbanás előtt, újra kihúztam a farkamat, és összehúztam rajta bőrt, majd én is hangos zihálással elélveztem. Mellé feküdtem, Erika pedig azonnal odabújt hozzám, átölelve a nyakamat. Egy darabig így feküdtünk csendben, várva, hogy lecsillapodjunk. 

- Sean - szólalt meg először Erika. - Köszi, hogy azonnal jöttél.

Hangjában nevetés bujkált. Felé fordultam és rámosolyogtam.

- Olyan régóta vártam már erre a hívásra - mondtam. 

- Tudom - fúrta fejét a vállamba. - Nem akartam kapkodni. Nem voltam biztos magamban. Vagy nem is tudom. 

- A férjed miatt? - kérdeztem.

Csak bólintott. 

- Mit éreztél, amikor elmondta, hogy ...hogy... tudod... ? - kérdeztem nem találva a megfelelő szavakat.

- Hogy egy jó ideje már csal? - mondta ki helyettem. Hangja még mindig keserű volt. - Azt hiszem, tudtam, csak soha nem mertem vele szembenézni. A túlórák, a szexmentes napok, mert mindig fáradtságra hivatkozott, az érintésem kerülése...ezek mind-mind jelek voltak, amiket értettem, de nem voltam hajlandó velük szembenézni. Erőltettem azt az ideát, hogy márpedig mi egy boldog család vagyunk!

- Tudtad, hogy kivel csal? - faggattam.

- Hogy a legjobb barátnőmmel? Nem, ez nekem is nagy sokk volt, amikor megmondta. Azt hittem, hogy Kata valami miatt megsértődött, azért kerül engem. Nem gondoltam, hogy Zoli és ő...

Nagyot sóhajtott, majd a hátára fordult és a plafont kezdte el bámulni. 

- Amikor Zoli megmondta, akkor szinte örültem, hogy akkora fájdalma van. Örültem, hogy szenved. És legszívesebben nem ápoltam volna tovább, hanem visszavitettem volna a kórházba, hogy ott haljon meg egyedül. De Kamilla miatt nem tettem meg...és magamért sem, mert akkor úgy gondoltam, hogy én még mindig szeretem őt. 

- Úgy gondoltad? - kérdeztem meglepetten.

- Csak gondoltam. Csak azt hittem. Akkor - felém fordulva folytatta. - De már tudom, hogy nem szerettem így.

- Így? - kérdeztem csendesen a szemébe nézve.

- Így nem, mint téged...

Ez a nő meg tudott teljesen bolondítani. Olyanokat mondott nekem, úgy nézett rám, mint még soha senki. 

- Sean - nézett komolyan a szemebe. - Volt valakid? Valaki nagyon komoly? 

Nem álltam tovább őszinte tekintetét. Elfordítottam a fejemet. 

- Szóval volt - mondta keserűséggel a hangjában.

Hogy mondjam el neki? Hogy magyarázzam el neki? Angel sehol sem volt hozzá képest! 

- Cicám - fordultam újra feléje és magamhoz húztam. - Olyanom soha nem volt, mint te. 

- De valakid volt, igaz? 

Bólintottam.

- Hogy hívták? - faggatott tovább.

- Angel.

- Szép a neve.

- Angel prosti volt - mondtam ki egy sóhaj kíséretében. 

- Nem számít, ha szeretted.

- De, számított - mondtam nyersen. - Nagyon is számított. Azt hittem, hogy ő is szeret, és akkor felhagy a szajhálkodással és hozzám jön feleségül. 

Felpattantam az ágyról és kimentem a fürdőszobába. Miután rendbe tettem magam, hideg vizet locsoltam az arcomra. Mindig felkavart, ha Angel-ról beszéltem. De ennek véget akartam vetni. Itt volt ez a nő, aki szeretett tiszta szívéből és akit én is viszont szerettem. Tiszta vizet akartam önteni a pohárba, és Angelt el akartam tüntetni az életemből. Visszamentem Erikához és bebújtam mellé a paplan alá. Szorosan átöleltem hátulról. 

- Nehéz elhinni, hogy nem szeretett téged - törte meg újra Erika a csendet.

Szavai balzsamként hatottak fájó sebeimre. Olyan naiv, melegszívű volt. Nem csoda, hogy a férje meg tudta csalni! 

- Pedig nem szeretett, ezt ő maga is megmondta.

- Szörnyű lehetett - mondta együtt érző hangon. Még szorosabban öleltem. 

- Igen, nagyon fájt - vallottam be őszintén. Aztán nagy levegőt vettem és kimondtam: - Az még jobban fájt, amikor elvetette a gyerekünket. 

Éreztem, ahogy Erika megdermed a karjaimban. Felém fordult és megcsókolt.

- Istenem! - sóhajtotta. - Nagyon sajnálom, Sean! 

Hagytam, hogy babusgasson, hogy csókokkal halmozzon. 

- Miatta voltam börtönben - folytattam. Azt hittem, erre eltaszít magától, de csak újra hozzám bújt. 

- Mi történt? 

- Féltékeny voltam és halálra vertem egy kuncsaftját. 

Megkönnyebbültem. Végre elmondtam Erikának. Mindkettőnknek megvolt a fájó múltja, ami talán még jobban összekovácsolt bennünket. Engem mindenképpen erősebben kötött hozzá, oly annyira, hogy érzékien simogatni kezdtem meztelen testét és szenvedélyes csókba forrtunk össze. Azonnal odaadó lett és szétnyitotta a combját. Nem haboztam újra birtokba venni édes testét.