A Gringó

- 13. -

Azzal, hogy hazatértem, a múlt démonai újra előjöttek és nem hagytak nyugodni. 15 évvel ezelőtt úgy mentem börtönbe, hogy nem tudtam Angel-lel tisztázni a dolgaimat. A feleségem terhessége feltépte a régi sebeket. Tudni akartam biztosra, hogy Angel az én gyerekemmel volt-e terhes, és ha igen, miért ölte meg. 

Egyik délután, munka után, elmentem abba a bárba, ahol régen Angel fellépett. Nem tudtam, hogy ismerősökbe botlok-e, vagy felismernek-e. Huszonévesen dolgoztam Mr. Rodrigez-nek. Amikor a bárba léptem, úgy éreztem, megállt az idő. Minden ugyanolyan volt, semmi sem változott, kivéve a vendégeket és a sztriptíz táncosnőket. A személyzet is új volt. Ám egy valaki mégsem: Bruno. Most is a pultnál ült és a lányok táncát nézte, miközben egy fiatalabb férfivel beszélgetett. Amikor meglátott, különös fény gyúlt a szemeiben. Látszott rajta, hogy erősen töri a fejét a személyemet illetően. Aztán szemei nagyra kerekedtek a felismeréstől. 

Odamentem a pulthoz és rendeltem egy italt. Nem néztem Brunora. Vártam. Nem telt bele két perc, Bruno odajött hozzám.

- Mi van, Gringo? Téged mi szél hozott ide? Azt hittük, hogy már elrohadtál a börtönben - mondta ironikusan.

Ránéztem. Semmit sem változott, talán annyit, hogy öregedett. De a pofáját ugyanúgy nem bírtam. 

- Erre jártam, és gondoltam, benézek - válaszoltam némi hallgatás után. 

- Ugyanolyan jó bunyós vagy még, mint régen? - folytatta Bruno zavartalanul. - Mert Mr. Rodrigez-nek mindig szüksége van jó bunyósokra. 

Hátat fordítottam a pultnak és körbe járattam a szememet a helyiségen. Bruno figyelmét ez nem kerülte el.

- Angel-t keresed? - kérdezte gúnyosan. A memóriája nagyon jó volt. 

- Talán igen - válaszoltam kitérően rá sem nézve.

- Ő már nincs itt. Jó nő volt. Nagyon jó. Minden pasi odáig volt érte, és mind arra várt, hogy megfarkalhassa, amit Angel nagyon is élvezett - itt hatás szünetet tartott, majd kegyetlenül folytatta. - De te ezt nagyon is jól tudod, igaz, Gringo? 

Kezem ökölbe fordult, és nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne húzzak be ennek a rohadéknak. De nem akartam balhét, így fékeztem magam.

- Hol van? - néztem keményen Bruno szemébe.

Egy ideig farkas szemet néztünk egymással. Bruno ki akarta provokálni, hogy megüssem. Aztán megadta a kegyelem döfést.

- Ott, ahol az anyád - mondta gúnyos mosollyal. - A temetőben. Túladagolta magának a heroint.

Úgy éreztem, mintha gyomorszájon vágtak volna. Bruno éles tekintetét nem kerülte el arcom izmának fájdalmas rándulása. Ez látható örömmel töltötte el. 

- Már akkor is szívott, amikor vele keféltél, csak annyira bárgyú voltál, hogy nem akartad észre venni - vágta hozzám kíméletlenül. - Aztán, amikor lesitteltek a kis cafka miatt, nem sokkal később agyondrogozta magát és meghalt. 

Bruno perverz élvezetet talált abban, ahogy ecsetelte nekem Angelt. Tudtam, hogy neki is csorgott a nyála Angel után. Villámló szemeimet az övébe fúrtam.

- Te is megdugtad? - kérdeztem összeszorított fogaim közül. 

Bruno nem volt annyira hülye, hogy ne legyen tisztában azzal, hogy a válaszától most sok függ. El kellett döntenie, hogy meghunyászkodik és akkor nem verem agyon, vagy továbbra is fölényeskedik, de akkor neki vége. Nem sokáig mérlegelt. Az első lehetőség mellett döntött.

- Nem - húzta el a száját.

- Akkor szerencséd van - sziszegtem. - Így életben hagylak. 

Azzal sarkon fordultam és a kijárat felé vettem az irányt. Bruno nem állta meg, hogy a ne szóljon még valamit utánam.

- Majd szólok Mr. Rodrigez-nek, hogy visszajöttél és itt jártál. 

Nem reagáltam, csak becsaptam magam után a bár ajtaját. A friss levegőn nagyokat lélegeztem, hogy lecsillapodjak. Sokkhatásként ért, hogy Angel meghalt. Az pedig még jobban fájt, ahogyan meghalt. Annak idején gyanakodtam arra, hogy szed valamit, mint általában minden prostituált. De bíztam abban, hogy ha majd elköltöztünk és családot alapítunk, akkor azzal is felhagy ugyanúgy, mint a prostitúcióval. Mennyire naiv és szerelmes voltam akkor?! Milyen életem lett volna Angel-lel? Állandó féltékenykedés, gyötrődés, verekedés, aggódás. Beleőrültem volna. Nem bírtam volna. Eszembe jutott Erika. Mennyire más vele az élet! Nem csak a szerelmével ajándékozott meg nap, mint nap, hanem otthonnal és családdal is. Nem kellett azon agyalnom, hogy most éppen ki dugja, ki mocskolódik bele. Otthon a lányok csüngtek rajtam. Kamilla mindig elém szalad és beleugrott a karjaimba, majd puszikkal halmozott el. Aztán elém jött Erika mosolyogva és megöleltük, megcsókoltuk egymást. A lányok felnéztek rám, szerettek. És most útban van a másik gyermekem, akit mindannyian annyian várunk! Erika vigyáz magára és a babánkra, számíthatok rá. Már nem bántam, hogy előbb börtönbe majd a tengeren túlra kerültem. Soha nem ismertem volna meg  Erikát, ha nem verem agyon Angel egyik szeretőjét. Nem győztem Istennek hálát adni a családomért. 

Amikor hazaértem, a lányokat erősen magamhoz szorítottam. 

- Apu, olyan soká jöttél, már aggódtunk miattad - ölelte át a nyakamat Kamilla. - Anyu már a rendőrséget akarta hívni.

- Sajnálom - húztam magamhoz Erikát is. - Volt egy kis dolgom. Szólnom kellett volna.

Erika kérdőn nézett rám, de kerültem pillantását. Nem voltam még kész arra, hogy Angel-ről beszéljek vele. Nem erőltette a dolgot, csak szorosan hozzám bújt és megkönnyebbülten fellélegzett. 

- Minden rendben van? - kérdezte Erika. Az ágyunkban feküdtünk. Azt hittem, alszik. Én a hátamon feküdtem és a plafont bámultam. Nagyot sóhajtottam. 

- Ma elmentem abba a bárba, ahol Angel dolgozott annak idején - mondtam. 

- És? - kérdezte Erika, amikor nem folytattam. - Találkoztál vele?

A fejemet ingattam.

- Nem... Meghalt... - válaszoltam szomorúan.

Erika a mellkasomra hajtotta a fejét, és a hasamat simogatta. Beletúrtam a hajába, és mélyen beszívtam ismerős, megnyugtató illatát. 

- Nagyon sajnálom - mondta együtt érző hangon.

- Kábítószer túladagolásban halt meg. Már régen - folytattam. - Sejtettem, hogy kábítószerezik, de hittem abban, hogy majd abbahagyja. 

- Szörnyű. Nagyon felkavarhatott, amikor megtudtad.

- Igen - válaszoltam elgondolkodva. - De ki is józanított és végre napirendre tudok a dolog felett térni. Ma már nem bánom, hogy a börtönön keresztül vezetett hozzád az út.

Szavaim hatására felém fordult és mélyen a szemebe nézett.

- Hálát adok Istennek, hogy találkoztam veled - suttogtam. - Szeretlek, Erika! 

Szemei könnybe lábadtak. Arcát két kezembe fogtam és magamhoz húztam. Csókomtól éreztem, hogy megborzong. Még mindig nagy hatással voltam rá, ami jó érzéssel töltött el, és merevedésem is lett tőle. Óvatosan hátára döntöttem és lefejtettem róla a hálóinget. Megsimogattam domborodó hasát és puhán meg is csókoltam. Kezem a lába között forrón lüktető szemérméhez siklott. Nedves volt. A kis gyönyörközpontját érzékien simogatni kezdtem, amitől apró sóhajok törtek fel belőle. Feltérdeltem a combjai közé, félrehúztam a bugyiját, kicsit emeltem a csípőjén, majd óvatosan belecsúsztam. Izgató látványt nyújtott megnőtt melleivel, amik a ritmikus mozgásra fel-le himbálóztak. Az izgalmamat pedig csak még jobban fokozta, hogy láthattam a benne mozgó farkamat ki-be járni. Erika az eszemet tudta venni, főként amikor kéjesen nyögni kezdett. Az orgazmus pillanatában úgy éreztem, hogy ha én ezt a nőt is elveszítem, én abba bele fogok halni.