A Gringó

- 12. -

Egy évvel később

- Szia, Erica, minden rendben? Gondoltam, benézek hozzád. Vásárolni megyek, kell valami? - kérdezte szomszédnőm, Meghan. 

- Szia, nagyon köszönöm. Nem, nincs szükségem semmire, Sean tegnap bevásárolt nekem - válaszoltam mosolyogva.

- Akkor megyek is. Csörögj rám, ha baj van - mondta Meghan és kiment a kapun.

Leültem a konyhaasztalhoz pihenni. Éppen takarítottam, amikor Meghan becsöngetett. Jól esett, hogy pihenhettem, mert a pocakom elég nagy volt. Hat hónapos terhes voltam. Míg meleg teámat szürcsölgettem, visszagondoltam az elmúltam hónapokra. Annyi minden történt velünk! Sean keresztsége, az esküvőnk, aztán elveszítettem az angol tanárnői állásomat, ami először nagyon is kiborított, mert szerettem csinálni. Azt mondta az igazgató úr, hogy kevés a gyerek, sok a tanár, így létszámleépítés történt, amibe pont én is beleestem. Hát igen, teret kell hagyni az új, fiatal, frissen végzett kollégáknak. Akkor nagyon keserű volt emiatt a szájízem. Sean viszont nagyon örült annak, hogy arra kényszerültem, hogy otthon legyek. Amikor haza jött, vártam rám, otthon talált. Több időt tudtuk kettesben tölteni, aminek meg is lett az eredménye: teherbe estem. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett, amikor a pozitív terhességi tesztet a kezemben tartottam. Harminchét éves voltam, Sean negyvenegy. Öregnek éreztem magam ahhoz, hogy újra szüljek. Viszont boldog is voltam, hogy pici babát várok. Amikor Sean-nal közöltem a nagy hírt, elsírta magát, annyira boldog volt. Attól a naptól kezdve még jobban vigyázott rám. Meghatott törődése és odaadása, mert tudtam, egy babát már elveszített. Kamilla volt a másik, aki ujjongott örömében. Ő is alig várta már, hogy megszülessen a kistestvére. Ebben a nagy örömbe újabb ürüm vegyült, mert Sean karate oktatása sem jövedelmezett jól. Több konkurense is lett, így a tanítványok száma is megcsappant. Ekkor kezdett arról beszélni, hogy mi lenne, ha mindent felszámolnánk, és Amerikába költöznénk. Én eleinte nagyon ódzkodtam az ötlettől. Amerika nagyon messze volt! Nekem itt volt mindenem: a szüleim, a barátaim... Napokig beszélgettünk róla, hogy menni kellene. Sean végül sürgetni kezdett, hogy döntsek, mert ha már nagy lesz a hasam, akkor nehezebb lesz költözködni. Végül beadtam a derekamat, és belevágtunk. Sean intézte a papírmunkát, az engedélyeket, az új lakásunkat, én pedig eladtam az itthoni házunkat és bútorainkat. Pár bőrönddel érkeztünk meg az új világba. Sean-nak könnyen ment visszailleszkednie a régi életébe, Kamilla is hamar beilleszkedett az új iskolájába és még barátokat is szerezett, pedig még nem beszélt olyan jól angolul. Az én szívem sokszor húzott haza. Zsuzsa barátnőmmel továbbra is tartottam a kapcsolatot és a szüleimet is felhívtam olykor-olykor. Szegények nagyon sírtak, hogy itt hagyjuk őket és nekem is a szívem szakadt majdnem, de Sean és én már így döntöttünk, ők pedig nem álltak az utunkba. Tudták jól, hogy nem könnyű a megélhetés, és oda megy az ember, ahol munka van. 

Meghan-nal hamar összebarátkoztam. Ő maga jött át hozzánk, amikor beköltöztünk. Laza stílusával hamar belopta magát a szívembe. Egy kicsit pótolta Zsuzsa barátnőmet, bár külsőleg teljesen ellentétei voltak egymásnak: míg Zsuzsa pufi volt, addig Meghan vékony, filigrán, hosszú fekete hajjal. Abban megegyeztek, hogy mindketten szerettek extrémen öltözködni. Míg Zsuzsa az élénk, virító színeket kedvelte, Meghan általában fekete szerkóban járt. Mintha mindig gyászolna valakit... 

Sean-nak hamar sikerült edzői állást találnia, amivel jól keresett. A terhességem miatt nem is próbálkoztam semmilyen álláskereséssel. Majd később, ha a baba megszületik és már nagyobb lesz. Addigra biztosan jobban bele is fogok szokni az új életbe és jobban kiismerem majd magam a rendszeren. 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Újra haza pályán mozogtam. Kicsit félve tértem vissza régi hazámba az emlékek miatt, de amikor Erikával mindketten állás nélkül maradtunk, jobb nem jutott az eszembe. Mindent meg akartam tenni, hogy a családomat eltartsam, semmibe se szenvedjenek hiányt. Tartottam attól, hogy Erika depressziós lesz a sok változás miatt, főként, hogy terhes volt, de szerencsére eddig még jól vette az akadályokat. A városban kerültem azokat a helyeket, és részeket, amik a múltammal voltak kapcsolatosak. Azok elmúltak, vége van. A város másik végére költöztünk, távol a múltamtól. Csak imádkozni tudtam, hogy ne fussak bele senkibe azokból, akiket régen ismertem. Persze tisztában voltam azzal, hogy örökké nem menekülhetek, de egyelőre nekem így volt jó. Csak a családom számított: Erika, Kamilla és a babánk. A baba... Annyira vártam már, hogy megszülessen, de kicsit mindig megfájdította a szívemet. Milyen lett volna a másik gyermekem? Nem akartam erre gondolni, de valahogy mindig az eszembe jutott. Még ennyi év után is képtelen voltam elfogadni, hogy Angel megölte őt... Angel...