A Gringó

- 2. -

Angel. Még most is magam előtt látom őt cellám sötétjében, ahogy meztelen teste végigsiklik a rúdon, csípője ide-oda ring és formás, gömbölyű mellei hozzáérnek a hideg fémhez. Nem tudtam levenni róla a szememet. Megbabonázva néztem vonaglását a színpadon és éreztem, ahogy ereimben lüktetni kezd a vér. 

Nem voltam még nővel. Eddig nem futotta az időmből. A kemény edzések, anyám betegsége, majd halála, lefoglalták elmémet és időmet. Angelt látva tudatosult bennem, hogy férfi vagyok vágyakkal. Akartam ezt a nőt magamnak. 

- Mi van Gringó, megbabonázott téged is Angel? - bökött oldalba a bárpultnál Bruno röhögve. Bruno is Mr. Rodrigez verőlegényei közé tartozott és gyakran tartott velem munka közben. Nagy darab, idétlen fickó volt, kevés aggyal, annál több brutalitással. Nem kedveltem Brunot, de eltűrtem, mert Mr. Rodrigez így kívánta.  - Jó kis szajha, mi?

Összeszűkült szemekkel néztem Bruno-ra. Szám egy vonallá keskenyedett. Arcom izmai kővé dermedtek. Bruno már ismerte ezt a nézésemet és tartott tőle. Ilyenkor kezdtem el verekedni. Tisztában volt vele, hogy nem félek tőle, és ha elönti agyamat a vér, a méret nem számít, mert én bárkit elpusztítok. 

- Kérsz egy italt? - terelte el a szót Bruno zavartan. Nem akart verekedni. Egy nőért pedig végképp nem. Szerinte nőkért nem érdemes verekedni, nem éri meg, mert amúgy is van belőlük elég.

Nem válaszoltam. Egy hosszú pillantás után visszafordultam Angel felé. Láttam a kiéhezett férfi szemeket, ahogy tetőtől talpig végigmustrálták Angelt, és próbálták megérinti őt. Angel láthatón élvezte az őt övező teljes figyelmet. Aztán észre vett engem. Tüzes barna szemeivel rám nézett és mosolyogni kezdett. Visszamosolyogtam rá. Amikor véget ért az erotikus tánca, eltűnt az öltözők irányába, és nem sokkal később újra felbukkant. Talán felesleges volt felöltöznie, mert ruhája annyira parányi volt, hogy mindene sejtelmesen kilibbent a ruhák alól. A vérem is felforrt a látványától. 

- Szia, szép fiú! Meghívsz egy italra? - lépett oda mellém a pultnál és kacéran rám mosolygott.

- Persze, mit kérsz? - kérdeztem sután. Magamban persze szidtam önmagamat azért, mert annyira béna voltam, ha nőkről volt szó. Semmi tapasztalatom nem volt velük. Bíztam benne, hogy Angel nem fogja észrevenni tapasztalatlanságomat. Mindenképpen férfi akartam lenni. 

- Mit szólnál hozzá, ha nálad innánk meg valamit? - nézett rám kihívóan.

Kérdése meglepett, ami bizonyára arcomra is kiült, mert hangosan felnevetett.

- Meglepődtél, szép fiú? 

- Sean, Sean a nevem - javítottam ki. 

- Sean - ejtette ki a nevemet lágyan, majd végignyalta ajkait. - Vagy hívjalak inkább Forrófejű Gringónak?

Szóval, hallott már rólam. Ez büszkeséggel töltött el. 

- A Sean jó lesz - válaszoltam egyszerűen.

- Hát, akkor Sean, megyünk hozzád vagy sem? 

Bólintottam. Fizetettem és, Bruno kaján vigyora kíséretében, elhagytuk a bárt.

Angel-lel a szex maga volt a mámor. Pontosan tudta, mi kell egy férfinek. Az örömszerzés nagy mestere volt. Amikor vele voltam, nem akartam arra gondolni, hogy mennyi férfinek nyújtotta már ugyanazt az élvezetet, mint nekem. Nem volt sok időre szükségem, hogy teljesen belehabarodjak Angel-be. Minél többet voltam vele, annál jobban elhatároztam, hogy feleségül fogom venni és kiveszem abból a környezetből, amiben él. Nem akartam, hogy szajha maradjon. Megfogadtam, hogy elég pénzt fogok keresni ahhoz, hogy Angel-nek tisztességes életet biztosítsak, mint a feleségem. Ezért nem teketóriáztam, amikor egy napon Mr. Rodrigez felajánlotta, hogy részt vehetnék az illegális mérkőzésein. Ezeket a meccseket privát helyeken tartották és nagy fogadásokat kötöttek. Rengeteg pénz volt a tét egy-egy ilyen alkalommal. Kérdés sem férhetett hozzá, hogy nyerni fogok. Minden meccset. Mert nekem nyernem kellett. Angel-ért. Magamért. Kettőnkért. Minden meccs előtt az a cél lebegett a szemem előtt, hogy Angel-lel veszünk egy szép kis házat, ahol együtt élünk és gyerekeink születnek, akiket szeretünk és tisztességesen felnevelünk. Családra vágytam. Egy szerető családra.

Ezért ért szinte arcul csapásként, amikor egy átverekedett éjszaka után, fájó bordával és véres orral, Angel szinte kinevetett az álmom miatt.

- Sean! Én nem akarok innen elmenni! - mondta és úgy nézett rám, mintha elmebeteg lennék. - Jól keresek, szeretem azt, amit csinálok. Én nem akarok még gyereket!

Szavai megdöbbentettek és szíven szúrtak. Éreztem, ahogy elönt a harag.

- Te szereted azt a mocskot, amit csinálsz?! - kiáltottam dühösen. - Neked az élet? Hogy férfiakat elégítesz ki? Miért nem akarod abbahagyni és velem élni?

- Sean, én kedvellek - kezdte Angel, de őrjöngve a szavába vágtam.

- Kedvelsz? Csak kedvelsz? 

Fújtatva léptem oda hozzá, két kezembe fogtam az arcát és ingerülten a szemeibe néztem. Félelmet láttam a tekintetében. Még sosem bántottam, de most közel voltam hozzá, hogy nyakon vágjam.

- Én azt hittem, szeretsz engem - szűrtem a fogaim között.

- Persze, Sean, szeretlek - válaszolta remegve.

- Hazudsz! - kiáltottam, majd nagy erővel az ágyra löktem. Agyamat elöntötte a féktelen harag és keserűség. Őrjöngve letéptem a ruháit és nyersen a magamévá tettem mindenféle védekezés nélkül. Az orgazmus nem hozott kielégülést és megnyugvást. Erősen zihálva feküdtem le Angel mellé, aki hátat fordított nekem és csendben sírni kezdett. Abban a pillanatban legszívesebben felpofoztam volna magam. Miért nem tudok uralkodni magamon? Miért kellett így bánom azzal a nővel, akit szeretek? 

- Angel - szólítottam gyengéden és meg akartam simogatni selymes, fekete haját. 

- Hagyj, Sean! - kiáltotta, majd felpattant az ágyról, magára húzta a ruháit és kiviharzott a lakásból. 

Újra egyedül maradtam a démonaimmal.

Sokáig nem láttam Angelt, hiába kerestem. A féltékenység majd az eszemet vette. Átkoztam magamat azért, ahogy bántam vele, és megfogadtam, hogy ezentúl nem fogom bántani. 

Sikerült az egyik barátnőjét, Sallyt elkapnom a bárban. Amikor az öltözőjébe ment, utána siettem és kopogásomra választ sem várva, benyitottam.

- Hé, Gringó, megőrültél? - nézett rám rémülten Sally. - Nem mondtam, hogy szabad.

- Hol van Angel? - kérdeztem indulatosan nem törődve azzal, amit mondott.

- Nem tudom - vágta rá túl gyorsan.

- Hazudsz! Együtt dolgoztok, a barátnője vagy, pontosan tudod, hol van! - sziszegtem, és a karjánál fogva elkaptam Sallyt. Kényszerítettem, hogy a szembe nézzen.

- Ez fáj, Gringó! - szűkölte Sally riadtan. - Angel-lel is így bánsz?

Szavai éles késként hasítottak belém. Lazítottam a szorításomon, de nem engedtem el. Tudni akartam, hogy hol van Angel. Sally, látva, hogy nem tágítok, megadta magát.

- Egy időre elment. Én sem tudom, hová - mondta végül.

- Hogyhogy egy időre elment? - értetlenkedtem. - Miért? Beteg?

Elengedtem Sallyt, aki dörzsölni kezdte a karját. Majd az öltöző asztalához  ment, és rágyújtott egy cigire. Hosszan fújta ki az első füstöt. A tükörből nézett rám, majd ezt mondta:

- Angel teherbe esett...De nem akarja a gyereket megtartani...

A szavak nehezen jutottak el a tudatomig, majd elöntött a féltékenység hulláma újra. 

- Angel terhes? Kitől? Ki volt az a rohadék, aki felcsinálta? - őrjöngtem.

Sally szívott még egy slukkot, újra csak hosszan kifújta a füstöt. Nagy nyugodtan rám nézett a tükörből.

- Tőled esett teherbe, Gringó!