A Gringó

- 3. -

Sally szavaitól úgy hőköltem hátra, mintha gyomorszájon vágtak volna. Angel terhes? Tőlem? És csak utána jutott el elmémig a következő szó: elveteti. A fájdalom olyan mérhetetlenül belém mart, hogy üvölteni szerettem volna. Kirohantam a bárból a hűvös utcára. Öklendezni kezdtem. Nem akartam, hogy bárki ilyen gyenge állapotban lásson, így haza botorkáltam. Volt még egy üveg alkohol otthon. Kiittam. Nem akartam gondolkodni, eszméletlen akartam lenni. 

Nem akadtam Angel nyomára később sem. Nem tudtam megakadályozni, hogy megölje a gyerekünket. Szívem összefacsarodott a gondolatra. Az anyámat nem tudtam megmenteni a haláltól...és a gyermekemet sem. A tiltott meccseken adtam ki minden bánatomat, dühömet és fájdalmamat. Ölni akartam. Büntetni. Valakin megtorolni azt a kínt, ami belül majd felemésztett. Volt rá eset, hogy az ellenfelemről a többiek szedtek le, mert eszméletre vertem az illetőt. Törtem, zúztam, őrjöngtem magam körül.

- Sean, Sean, mi van veled? - kérdezte égre emelt kezekkel Mr. Rodrigez egy meccsem után. A szemem dagadt volt, a szám kicsattant. Még mindig hevesen ziháltam. - Az rendben van, hogy minden meccset megnyersz nekem. Jó harcos vagy. A legjobb. De aggódom érted... Megint iszol, ami nem tesz jót neked, és szinte gyilkolsz a mérkőzéseken. Hogy fogok neked ellenfeleket találni, ha elterjed rólad, hogy mindenkit megölsz?

Rám nézett, én viszont csak meredtem magam elé. 

- Tudod, mi az új neved? - ült le Antonio velem szemben. - Hallottad már? Nem? Hát, akkor én megmondom. Az új neved Hóhér. 

Nem reagáltam. Nem érdekelt.

- Sean, felfogtad, hogy ezzel a névvel igen nehéz lesz meccseket szerveznem neked? - aggodalmaskodott Mr. Rodrigez.

- Sajnálom - húztam meg a vállam.

- Sajnálod? Ennyit tudsz csak mondani, hogy sajnálod? - mondta mérgesen. - Sean, nekem dolgozol! Elvárom, hogy engedelmeskedj! Azt akarom, hogy vegyél vissza az indulatodból. Megértetted?

Dühösen nézett rám, de kemény tekintetemet nem bírta állni. Hiába ő volt a főnök, tudtuk mindketten, hogy a magam útját járom, és ha valami nem tetszik, odébb állok. Antonio nem akart elveszíteni. Tudta, meddig mehet el velem, hol van még az a határ, ahol biztonságosan eljátszhatja, hogy ő a főnök.

- Jól hallom, hogy Angel miatt vagy annyira kibukva? - váltott témát. - Tudni akarod, hogy hol van? Megkerestetem neked, ha attól megnyugszol. Rendben van? 

Kérdőn nézett rám. Várta a válaszom. Bólintottam. Igen, tudni akarom, hogy hol van. Beszélni akarok vele. 

- Oké, ez akkor el van intézve. Most pedig szedd össze magad. Pihenj egy-két napig. Rád fér - mondta, miközben megveregette a vállamat. 

Antonio tartotta a szavát. Pár nap múlva Bruno szólt, hogy Angel újra a bárban dolgozik. Eszeveszetten rohantam, hogy láthassam és beszélhessek vele. Amikor meglátott, nem örült nekem. Éppen dolgozott, azaz meztelenül táncolt. Leültem a bárszékre, rendeltem egy italt és vártam, hogy vége legyen a számának. Angel odahajolt az egyik pasashoz, aki a színpada előtt ült, és valamit beszéltek. Éreztem, ahogy a féltékenység újra elönti agyamat, ám igyekeztem uralkodni magamon. Körülbelül egy fél óra múlva Angel lement a színpadról, és az öltözője felé vette az irányt. Éppen készültem, hogy utána megyek, amikor láttam, hogy a pasas Angel után megy. 

- Gringó, ne csinálj balhét! - szólt rám Bruno a pult mellett.

- Fogd be a pofád! - szűrtem a fogaim között, és ellöktem Bruno kezét a vállamról. 

Az adrenalinom az egekbe szökött. Mi a francot akar az a pasas Angeltől? Na, persze, mi mást, mint egy jó kis dugást! Hát, abból öreg, nem eszel!  - fortyogtam magamban. Az ajtó előtt megálltam. Kicsit nyitva volt. Hallottam Angel nevetését és a pasas hangját. Az ajtót szinte rájuk törtem. A látványtól teljesen elborult az agyam. A férfi átölelte Angelt és a nyakát csókolgatta, miközben Angel kéjesen nevetgélt. Hogy tehette ezt? Tudta, hogy kint vagyok a bárban! Tisztában volt vele, hogy utána fogok jönni! Direkt csinálta! Nem tudtam gondolkodni, a pasast ott ütöttem, ahol csak tudtam, miközben Angel sikoltozott. A vérét akartam, el akartam pusztítani. Ütöttem Angelért és a babánkért. 

Akkor tértem valamennyire magamhoz, amikor Bruno és még másik két kidobó fiú lefogtak és kirángattak az öltözőből. Gyomorszájon vágtak és kaptam pár ütést az arcomba is, majd kidobtak a bárból.

- Te nem vagy normális, Gringó! - mondta megvetően Bruno. - Egy szajha miatt ekkora vérontást csinálni! Felfogtad te, hogy ki volt ez a pasas?

A földön fetrengtem összegörnyedve. Hányingerem volt és feljött a savam. Nem, fogalmam sem volt arról, ki volt a pasas. Én csak azt láttam, hogy hozzányúlt a nőmhöz. Nem sokkal később viszont megtudtam a férfi nevét: Jake Bradley, egy igen jómódú és tehetős gyáros fia, akit halálra vertem. Tíz évet kaptam emberölésért. Huszonöt éves voltam, amikor börtönbe kerültem.