A Gringó

- 11. -

A város egyik tetováló szalonjában ültem éppen. A karomra Erika nevét kértem, aféle karláncnak. Nem voltam benne biztos, hogy neki tetszeni fog, de számomra fontos volt. 

Amikor este meglátta új díszemet, nem szólt semmit. Pólóban voltam, jól olvasható volt a felkaromon neve. Vártam, hogy mondd valamit, de nem tette. Szerettem volna tudni, mi jár a fejében. 

- Anya, láttad már, hogy apának milyen új tetoválása van? - jött be a konyhába Kamilla. Mellém ült és a vörös karomat simogatta. - A neved van rajta. 

Várakozón néztem Erikára. A konyhapultól felénk fordult és Kamillára nézett. 

- Igen, láttam - válaszolta nyugodt hangon. 

- Tetszik neked? - kérdezte tőle Kamilla.

Láthatón zavarta kislánya faggatózása, én viszont feszültem vártam válaszát. Szememet nem vettem le Erikáról. Emlékeztem arra a pillanatra, amikor először nézett rám a kávézó előtt. Megijedt tőlem. Azzal is tisztában voltam, hogy hívő emberek nem tetoválják magukat. Nem akartam provokálni, de nekem kellett ez a tetoválás. 

Amikor nem válaszolt, Kamilla nem hagyta, újra megkérdezte:

- Ugye, tetszik neked, anya? Apának nagyon fájhatott, míg rátették a karjára. 

Erika nyelt egyet, majd beharapta a száját. Mindig így tett, amikor viaskodott magában. Nekem nagyon tetszett, mert erotikus vágyaim támadtak tőle. 

- Sean, mit mondunk a gyülekezetben, ha meglátják? - bökte ki végül aggodalmasan.

- Te mit szólsz hozzá? - kérdeztem tőle. Kerülte a pillantásomat. 

- Az teljesen mindegy.... Mi van, ha Barnabás lelkész megtagadja tőled, hogy bemerítsen az új tetoválásod miatt? 

- Ezen aggódsz? - kérdeztem gyengéden.

Az esküvőnk előtti keresztségre készültem. Mindkettőnk számára fontos, hogy meg legyen áldva a házasságunk, de ehhez szükséges volt, hogy én is meg legyek keresztelve. Barnabás készített a keresztségre.

- Igen - vallottba be feszülten. - Hogy házasodunk össze, ha nem lesz rajtunk áldás? 

- Lesz rajtunk áldás, ezen ne aggódj - próbáltam megnyugtatni.

- Azért megkérdezhettél volna azelőtt, mielőtt megcsináltatod! - csattant fel hirtelen.

- És akkor mit mondtál volna? - kérdeztem nyugodt hangon. Beszélgetésünk alatt végig kerülte azt, hogy a szemebe kelljen nézni, én viszont végig őt néztem, ami - láthatón - még jobban zavarta. 

- Természetesen azt, hogy nem, ne csináld! - válaszolta ingerülten. 

- De anya, olyan szép! - szólt közbe Kamilla.

- Te hallgass! Menj fel a szobádba! - parancsolt rá lányára Erika erélyesen.

Kamilla belém csimpaszkodott és kérlelőn rám nézett.

- Nem, megyek! - feleselt vissza. 

- Mi az, hogy nem mész?! Azt mondtam, hogy azonnal menj a szobádba! - szűrte a fogai között fenyegetően Erika. Szeme résnyire szűkült. Eddig még nem vesztünk össze, sosem láttam még haragosnak. Meglepett, hogy egy ilyen semmisnek tűnő dolgon annyira felkapta a vizet. Megpaskoltam Kamilla kezét, majd mondtam neki, hogy fogadjon szót az édesanyjának és menjen fel a szobájába. Kamilla csalódottan nézett rám, lebiggyesztette a száját és sírva távozott a konyhából. Felálltam és odaléptem Erikához. Át akartam ölelni, de eltolt magától. 

- Kicsim, mi a baj? - kérdeztem gyengéden.

- Semmi! Mi lenne! - vágta hozzám durcásan. - Mi a fenének tetováltattad a kezedet?! Nem elég az, ami rajtad van?! Hogy fogod magadról levakarni, amikor már nem szeretsz, vagy nem leszünk együtt?

- Mi ez az ostobaság arról, hogy nem szeretlek és nem leszünk együtt? - kérdeztem döbbenten. 

- Sosem tudhatod. És, ha meghalok?

Magamhoz húztam, hiába ellenkezett. Szorosan átöleltem, amitől hamarosan megnyugodott. Átölelte a derekamat és a mellkasomba fúrta a fejét. A hátát kezdtem simogatni és a hajába csókoltam. Felém fordította a fejét és szájon csókolt. 

- Félek, hogy meg lesz akadályozva, hogy egymáséi legyünk - mondta, amikor szétváltak ajkaink. 

- De miért lenne? Ha Isten úgy akarja, senki sem tudja megakadályozni. 

- Nem tudom...csak egy érzés - bújt újra a mellkasomhoz.

- Örülök, hogy ennyire szeretsz - mondtam mosolyogva. Nem válaszolt, csak még jobban hozzám préselte magát. - Kicsim, ha így folytatod az ágyban kötünk ki. 

- És az baj lenne? - kérdezte élcelődve.

- Hm....akkor ez a probléma? Hiányzok? 

Eltolt egy kicsit magától, rám nézett és mosolyogni kezdett. 

- Talán az is...

- Hát, ezen könnyen segíthetünk - mondtam torokhangon. Feszülő nadrágomhoz szorítottam csípőjét. - De jobb lesz, ha előtte bemegyünk Kamillához és megnyugtatjuk. 

Bólintott, és együtt mentünk be hozzá. Amikor megvigasztaltunk Kamillát és lefektettük aludni, elmentünk együtt zuhanyozni. Ha csak lehetett, mindig együtt fürödtünk. Számomra amolyan előjáték volt, amit az ágyban fejeztünk be. 

- Sean - könyökölt fel Erika mellettem szeretkezés után.

-Igen? 

- Azért...tetszik a tetkód - vallotta be huncut mosollyal.

Felnevettem. 

- Akkor jó - húztam magamhoz és megcsókoltam. 

- Ennek ellenére, remélem, nem lesz baj belőle - komorodott el újra. - Tudod, az idősek nagyon konzervatívok, és szavuk van a gyülekezetben. Félek, leszavazzák a keresztségedet.

- Nem fogják - mondtam határozottan. - Ettől ne félj! Miért vagy annyira aggodalmaskodó az esküvőnk miatt?

- Nem is tudom. Talán..mert...talán... 

- Igen? - megsimogattam az arcát. 

- Mert annyira szeretlek és félek, hogy elveszítelek. 

Szavai megdobogtatták a szívemet. Hirtelen nem is tudtam, hogy szeressem agyon ezt a nőt! Mindig vágytam arra, hogy valaki így szeressen, és amikor már azt hittem, velem ez nem történik meg soha, itt volt az életemben. Negyvenéves koromra jött el az igaz szerelem, az igazi nő, aki azért szeret, aki vagyok. A börtönévek alatt csak Angel-en járt az agyam, utána vágytam, nem tudtam a fejemből kiverni, pedig tisztában voltam vele, hogy ő nem szeret engem. Az őrületbe kergettem magammal azzal, amikor képek jelentek meg az elmémben arról, hogy Angel-lel szexelek, majd arról, hogy ő más férfiakkal ugyanúgy szexel, mint velem. A féltékenység majd szétmarta a szívemet. Eszembe sem jutott, hogy Angel-en kívül képes leszek más nőt szeretni. Őt akartam, mindegy hogyan, csak őt. És most itt voltam ezzel a gyönyörű nővel és a kislányával. Mindketten szerettek és ki is mutatták. Hirtelen megkaptam a rég áhított családot. Torkomat a sírás kezdte fojtogatni, a szívem pedig túlcsordult szerelemmel. 

Gyengéden hátra döntöttem Erikát, hevesen megcsókoltam, majd mélyen a szemébe néztem.

-Sosem fogsz engem elveszíteni - mondtam neki komolyan. - A halálon kívül senki sem fog tudni elválasztani tőled. 

Erősen magamhoz szorítottam, majd, hogy szavaimnak nagyobb nyomatékot adjak, összeforrtam vele újra.