- 10. -

316 26 0
                                    

Amikor Sean-nal először jelentem meg kis gyülekezetünkben, a legtöbben tágra nyílt szemekkel bámulták új páromat. Nem elég, hogy parázna voltam, hiszen pár hete már együtt éltünk, hanem még egy tetovált, félig bőrfejű is volt az illető. A legtöbb arcról le lehetett olvasni a döbbenetet és a negatív ítéletet. Pedig akkor még nem is ismerték Sean-t és nem beszéltek vele, csak a kinézetéből következtettek arra, hogy milyen. Természetesen senki nem mondta ki a véleményét, hanem erőltetett mosollyal odajöttek hozzánk és üdvözöltek bennünket. Lelkészünk prédikációja alatt sanda pillantások kereszttüzében égtünk. Lányom volt szinte az egyetlen, aki nagy nyugalommal ült Sean ölében és a mellkasára hajtotta a fejét. Mindig ámulattal néztem kettőjükre, mert úgy viselkedtek, mint apa-lánya. Kamilla nagyon boldog volt, amikor elmondtuk neki közösen, hogy Sean szeretne velünk élni. Attól a perctől kezdve Sean-t apának hívta, aki cseppet sem bánta a megszólítást. Olyan volt Sean az életünkben, mintha mindig is oda tartozott volna. Lányom és én szerettük őt, ő pedig mindent megtett, hogy meghálálja odaadásunkat. Ezért fájt a tagok ítélkező pillantása, de aztán eszembe jutott az a nap, amikor először találkoztam Sean-nal. Hát én nem így gondolkodtam róla? Nem azt mondtam róla, hogy egy börtöntöltelék?! Én is ítélkeztem felette, pedig akkor még nem is beszéltem vele. 

Hiába öltözött fel Sean az alkalomnak megfelelően - fehér ing, fekete vászon nadrág - a nyakán éktelenkedő keresztet nem lehetett eltakarni. És, ha tudnák, hogy van a karján, a mellkasán és a hátán is! Nem számított, hogy a tetoválás egy kereszt, keresztény ember nem hordott magán szimbólumot, csak rossz, gonosz, börtöntöltelékek. 

Sean-t láthatóan nem zavarta a jó pár rászegeződő kíváncsi szempár. Egyik kezével a kezemet fogta, másik kezével Kamillát tartotta az ölében. Nagy érdeklődéssel hallgatta lelkipásztorunk előadását a prostituált Mária Magdolnáról, akit a farizeusok meg akartak paráznaságért kövezni. És, ugye, amikor Jézus lehajolt és a porba írni kezdett, kiesett a vádolók kezéből a kő és elhagyták a helyszínt. Nem maradt ott más csak Jézus és Mária. Sean itta Barnabás lelkészünk minden szavát. Míg a régi tagok agya azon zakatolt, hogy mit keres itt ez - szerintük - ide nem illő személy, addig Sean - a kakukktojás - áhítattal hallgatta a tanítást. Neki új volt. A tagoknak csak egy újra és újra megismételt történet, amit már kívülről tudtak. 

A prédikáció után Barnabás odajött hozzánk és őszinte mosollyal üdvözölt bennünket. Idős lelkész volt. Negyvenöt éves, ősz hajú, vékony testalkatú férfi. Mindig kis feleségével és három gyermekével szolgáltak a gyülekezetben. Két éve helyezték őket hozzánk és minden igyekezetükkel azon munkálkodtak, hogy Isten igéjét hirdessék, a gyülekezetet összefogják és jótkékonykodjanak. 

- Erika, úgy örülök, hogy újra itt vagytok Kamillával - mondta, miután kezet fogtunk. - Hiányoltalak benneteket. És annak kiváltképpen örülök, hogy nem egyedül jöttetek. Ebédre itt maradtok és velünk esztek, igaz? 

Őszintén szólva én úgy készültem, hogy haza megyünk ebédelni, mert nem voltam benne biztos, hogyan fognak a tagok reagálni Sean jelenlétére. De a szívélyes meghívásnak nem tudtam ellenállni és igent bólintottam. 

Voltak tagok, akik délben hazamentek, de maradtunk jó páran, akik együtt ebédeltünk. Kicsit szégyelltem magam, hogy nem hoztam el az ebédet, amit főztem, de Barnabásék nem csináltak belőle gondot, mert annyi ételt hoztak, hogy bőven jutott mindenkinek. Az ebéd jó hangulatban telt el, és a tagok is felengedtek Sean-nal szemben. Mivel a lelkészünk emberként kezelte és jól elbeszélgetett vele, a tagok is megnyugodtak és elfogadták Seant. 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kamilláért ma én mentem az iskolába, mert Erikának hét órája volt, Kamilla viszont délben már végzett. Amikor a kicsi lány meglátott, kitárt karokkal szaladt felém. Magasra emeltem, majd megöleltem. Kis kezeivel szorosan átfonta a nyakamat és arcát arcomhoz simította. 

A GringóWhere stories live. Discover now