Hol volt,hol nem volt...A valóságon túl

2.rész-A Találkozás

Miután hazaértünk,olyan gyorsan pakoltam össze a cuccaimat,hogy 15 perc múlva már a piros bőrdzsekimben sétáltam az erdőben.Igen,a nagyi az erdő másik végén lakik.Ezért is nem járunk hozzá túl gyakran,főleg mióta elkezdtek eltünedezni az olyanok,akik az erdőbe merészkedtek.

-Azt hiszem itt talán...balra?-mondtam kissé bizonytalanul.

-Jobbra.-hallottam egy mély,kellemes de unatkozó hangot...valahonnan a fák...közül. Olyan gyorsan perdültem meg,hogy kis híján hatra estem.

-Ki az?Hol vagy?!-kérdeztem kissé félve.

-Itt.-hallottam megrezdülni egy faágat,majd egy fiú ugrott elém. Sötétbarna haja volt,éj fekete szemekkel.Nem viselt pólót,így láthattam tökéletesre kidolgozott felsőtestét.

-Ki vagy?-kérdeztem a pillanatnyi döbbenet után.

-A nevem Demon Wolf.Itt az a kérdés te ki vagy?És mit keresel az erdő kellős közepén,ilyenkor?-kérdezte gyanakvóan.

-Ö...hát a nagymamámhoz megyek.-mondtam kissé zavartan.De most komolyan.Ki ne lenne zavarban,ha az erdő kellős közepén PIROS kabátban találkozik egy ilyen szívdöglesztő pasival,és a nagymamához igyekszem,pont mint a piroska és a farkasban.

-Gondoltam.-mosolyodik el.Hát én azt hittem menten szívrohamot kapok.Egyszerűen annyira tökéletesen nézett ki azzal a mosollyal. Nem nem nem! Kate szedd össze magad!

-Gondoltad?-rökönyödtem meg,amint felfogtam tulajdonképpen mit is mondott.

-Igen.Gyere elkísérlek.Egyedül nem találsz oda sötétedés előtt.-mondta,és elindult jobbra.

Kétkedve néztem utána. Végül is mégiscsak totál idegen. Mi van ha valami beteg állat?Vagy ha esetleg lelök egy...mittomén...szikláról!?De végül is már tényleg eléggé elment az idő.Végül vonakodva ugyan,de követtem.Úgy 10 perc séta után végül megkérdeztem,ami eddig végig fúrta az oldalamat:

-És honnan tudod,hogy hol lakik a nagyi?-böktem ki végül,kissé túl gyanakvóan.

-Az egész erdőt ismerem.De nem akarom ezt ilyen gyanakvóan hallani olyasvalakitől,aki még be sem mutatkozott.-mondta kissé sértődötten.

-Oh...Bocsi. Kate Town vagyok.-mutatkoztam be.

Amint kiejtettem a szavakat,Demon hirtelen megállt.

-Town?!

-Igen,miért?-kérdeztem semmit sem értve.

-Semmi,semmi-mondta sokkal flegmábban,mint eddig.Hát jó.Nem ismerem,soha nem találkozom vele többet,így nem is nagyon érdekelt.

-Nos...szóval Demon. Hívhatlak Demnek?-kérdeztem,csak hogy tovább vigyem a beszélgetést,és ne álljon be a kínos csend.

-Nem.-vágta rá kapásból.

-Hát jó,szóval Dem. Mit is keresel te ilyenkor az erdőben félmeztelenül?-kérdeztem,miközben kezdtem látni a nagyi házát.Egy ideig nem szólt,csak ment tovább.Majd amikor kb. már csak 20 méter volt nagyi házáig megállt,és kissé döbbenten nézett rám.Olyan hirtelen állt meg,hogy úgy fél méterrel előtte álltam meg.

-Szóval te tényleg semmire sem emlékszel...

Meg mernék rá esküdni,hogy hallottam ahogy ezt mondja,de mire visszafordultam már nem volt ott senki...

Sziasztok!Ez lenne a második rész!Légyszi kommenteljetek,hogy tudjam erdemes e 3.részt irnom.Csak mert ha nem jön egy komment,vagy legalább csillag,akkor nem hiszem,hogy folytatom!:(