20.rész-Hát nem Ő

89 9 2
                                    

A világ teljesen elsötétült előttem,és a következő emlékem,hogy zuhanok.A hátamba fájdalom hasít,amikor a vízbe csapódok.Még levegőt sem tudtam venni,ezért a tüdőm megtelik vízzel.Szinte belülről is fuldoklok.Egy bíbor csík úszik el a szemem előtt,és egyre csak több,vastagabb vonal követi.Hát persze...már megint az az átokverte sérülés az oldalamon.Nyilván nem tett jót neki a futkosás,meg szikla-résbe bujdosás.A langyos víz marja a szemem,próbálok a fény felé nyúlni,de nem megy.A tüdőm mintha betonból lenne,és lefelé húzna.A kékség,ami az előbb még csodálatosnak hatott,most inkább tűnik egy kegyetlen gyilkosnak.Egyszerűen nem tudom realizálni a dolgokat,vagy felfelé úszni.Mintha az élet-ösztöneim felmondták volna a szolgálatot.

Csobbanás,majd egy kéz ragad meg,ami felfelé kezd húzni.A felszínre érve a tompa kékséget erős fény váltja fel.Körülöttem a víz vörösesen csillog.A hajam vizesen tapad az arcomra.Hátulról valaki kifelé kezd húzni.Pár pillanat múlva a sarkam már a víz alatt talajt érint.Egészen a partig vonszol,majd a hátamra fordít.Túl fáradt vagyok,hogy kinyissam a szemeimet.

-Hmm...Látom elég csúnya sebet szerzett.Ez bizony heget fog hagyni...Nem gondolja?Miss Town...-a szemeim kipattantak,és a megmentőmre néztem,akiről eddig azt hittem Dem...de nem ő volt.

-Se-Sebastian...-képszakadás.


Hol volt,hol nem volt...A valóságon túlWhere stories live. Discover now