Hol volt,hol nem volt...A valóságon túl

3.rész-Megérkezés

Ahogy tovább sétáltam a nagyi háza felé, folyamatosan gondolkoztam.Vajon hogy fog reagálni rám,így 3-4 év múlva?Tudja egyáltalán,hogy jövök?És mi volt azzal a sráccal?Hogy is hívták...?Ja,igen!Dem...Demon!!!És miért akadt ki annyira a vezetéknevemen?Még biztos egy rakat embert hívnak így mondjuk...jó most így random egy sem jut az eszembe,de még tuti vannak páran,nem?Amíg ezeken gondolkodtam,elértem a kapuig.Pont olyan volt,mint amilyenre emlékeztem.Nagy barna kapu,hatalmas ház,magas ablakok,aranyszegéllyel.A 2 emeletes ház láttán,mindig elfogott az a bizonyos kisebbségérzet.Csak tudnám ki a halál épít az erdő közepére egy villát!Vagy egyáltalán a nagyi miből fizeti ezt?!Tudtommal gyógynövényekkel foglalkozik!Már épp csengetésre emeltem volna a kezem,amikor megtorpantam.Mi van ha nem örül majd nekem?Vagy egész egyszerűen hazaküld?Nem!Gyerünk Kate!Azért jöttél,hogy segíts!Biztosan örülni fog!Mielőtt újból meggondolhattam volna magam,gyorsan becsengettem. Kb. 2 perc várakozás után egy fekete-fehér,elegáns ruhába öltözött fiatal férfi nyitott nekem ajtót.A felismerés villámként csapott belém.Na ne!!!EZ KOMOLYAN EGY KOMORNYIK?!!!Azt hiszem a döbbenet nyilvánosan is kiülhetett az arcomra,mert a KOMORNYIK megköszörülte a torkát,és betessékelt a házba.

-Üdvözlöm Miss Town. Sebastian vagyok. Már nagyon vártuk magát!A kabátját adja csak ide,a csomagjait felviszem a szobájába!-mondta kedvesen...vagyis inkább hadarta kedvesen(író:lehet kedvesen hadarni?),miközben csak úgy random kikaptaaz 1 000 000 tonnás táskáimat a kezemből.Amint magamhoz tértem a döbbenetből,próbáltam rendezni a vonásaimat és én is mutatni valami életjelet,mielőtt azt hiszi sokkot kaptam vagy valami:

-Ö...helló Kate vagyok.-Hát...nem életem legfrappánsabb mondata,de már ez is teljesítmény!Sebastian csak elmosolyodott,és biccentett egyet felém...vagy is inkább mögém.Úgy fél pillanat múlva,pedig egy lány jelent meg mellettem.

-Miss Town,ő itt Winnie.Ő fogja önt körbevezetni,és elkísérni a nagymamájához.

-Egyébként a Kate is elég lesz,és nyugodtan tegezhettek.-mosolyogtam rájuk.Sebastian és Winnie arcán szinte egyszerre suhant át a megkönnyebbülés és még valami...talán....hála?Na mindegy!Sebastian még egy aprót biccentett,majd otthagyott minket.

-Miss...vagyis Kate.Winnie vagyok,ha barmire szükséged van csak szólj,és azonnal intézkedem.-mosolygott kedvesen.

-Rendben.-mondtam miközben elindultunk-És Winnie...Pontosan mi is a baja a nagyimnak?

-Baja?!-kérdezett vissza megrökönyödve.

-Hát...igen.Azért vagyok itt nem?-rosszat sejtek-Anya azt mondta kórházba került,de már kiengedték de attól még nincs jól.

-Kórházba?-ráncolta értetlenül a szemöldökét-Én semmi ilyesmiről nem tudok.

-Várjunk!Ha nincs semmi baja,akkor miért küldtek ide engem?

-Nem tudom de hamarosan megtudod-mondta sejtelmesen,majd hármat kopogtatott egy ajtón,és egy ,,szabad"'után kitárta előttem.

Sziasztok!Csillag és komment ugyan nem érkezett,de a megtekintések száma nő,úgyhogy ezt pozitívumnak veszem!Ma még lesz egy rész,vagyis inkább ismertető az eddigi szereplőkről,képekkel,feltéve ha találok hozzájuk képet.Köszi,hogy elolvastad!